Kazincbarcika

Az utóbbi másfél évtizedben nem sok gondja volt a hétvégi szabad idő eltöltésével. Járta a futballstadionokat, idősebb fia, Szabolcs ugyanis a nemzeti bajnokság egyik legismertebb kapusa, és az apa kíváncsi volt a mindenkori sportteljesítményére. A nyugdíjazás óta eltelt közel egy évtizedben nem változott az életritmusa, mert ahogyan korábban a bányában, úgy mostanában a mezőgazdaságban vezet nagy volumenű beruházást.

Erdélyben, Kárászteleken született 1941. október 4-én. Magyarországra 1946-ban került a család, apja közigazgatási gyakorlattal a birtokában Rakamazon talált munkát, ahol hamarosan főjegyzővé nevezték ki. Utána volt tanácsi vezető, majd Tiszabercelen is köztisztviselő minőségben tevékenykedett. Ebben a két faluban végezte el Bíró Szabolcs az általános iskolát, hogy azután Nyíregyházán a Kossuth Lajos Református Gimnáziumban tanulhasson. Az érettségit 1959-ben szerezte meg, ám a felsőfokú felvételije két alkalommal nem sikerült. Nem adta fel azonban a reményt, és kétévesi kétkezi  – segédmunkás, majd hegesztő – munka után sikerült bejutnia a Miskolci Egyetem Bányászmérnöki Karára. A diploma átvétele után 1966-ban a Bányászati Aknamélyítő Vállalat észak-magyarországi körzetéhez került beosztott mérnökként. Első munkahelyéhez hűséges maradt, végigjárta a fokozatokat, így előbb üzemvezetői, aztán főmérnöki, legvégül pedig igazgatói kinevezést kapott. Harminc éven át bányászati szakemberként a bányászati beruházásokat vezette. Bányásztevékenysége alapján vonult korkedvezményes nyugdíjba 1966-ban.

1992-ben egy központi döntéssel megszüntették a céget, ekkor vállalkozást indított, létrehozta az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Kft.-t, amelynek ügyvezetője lett. Közben bőven akadt munkája a Sajókaza és Vidéke Takarékszövetkezetben is, amely pénzintézettel 1974-ben került közvetlen kapcsolatba. Négy évre rá beválasztották a tisztségviselők közé, majd 1981–82 között az FB elnöke. 1992–96 között elnökhelyettesi minőségben segítette a szövetkezet munkáját, 1996-tól napjainkig újra az FB elnöki tisztét tölti be. Közben történt egy jelentős változás, egyesült a Sajókaza, valamint a Hangony és Vidéke Takarékszövetkezet. Az így megnövekedett tőkeerő a korábbiaknál sokkal jobb pénzpiaci pozíciót ígért, ami be is teljesedett. Ugrásszerűen nőttek a betétek, és egyre több hitelkérő keresi fel a Sajóvölgye Takarékszövetkezetet, amely Borsodnádasdtól Miskolcig lefedi az észak-borsodi térséget.

A Cserehát térsége régóta közel áll hozzá, ott lépett be a vadásztársaságba 1974-ben. Hamarosan vásárolt egy házat, amit hétvégi pihenésre, a szabad idő eltöltésére használ a család. A harminctagú vadásztársaság elnöki tisztjét 1980-tól tölti be, és mivel gyakran megfordul Baktakék környékén, látja az elmaradottságot, a szegénységet. A kitörést csakis munkahelyteremtéssel lehet elindítani, ezért 2000-ben – a baktakékiek ötletére építve – alapítottak egy gyümölcstermelésre szakosodó céget, az AGRO-Kék 2000. Szövetkezetet. A végcél a teljes feldolgozás. Ezért épül egy 150 vagonos hűtőház, gyümölcsaszaló, szeszfőzde és palackozó is. Az első nagy beruházást már végrehajtották, 150 hektáron ültettek csemetéket, amelyek 2006-ban fordulnak termőre. Már ebben az időszakban 80 embernek biztosít munkát a vállalkozás, a későbbiekben ezt a létszámot 300 főre akarják felfuttatni. A Franciaországban jól ismert és Magyarországon honosított gyümölcsfajták, különösen a sárgabarack ízben és cukorfokban is megelőzi a Franciaországban termelt fajtákat, a hagyományos magyar kajszibaracknál jobb az eltarthatósága, vagyis piacképesebb.

A pályázati rendszerek nem igazán adnak teljes megoldást, lehetőséget az ilyen befektetéseknek, márpedig az első értékesítéséig csak viszi a pénzt a befektetés. A tervek szerint az első gyümölcsszüretnél kb. 1000 tonna termést várnak, amelynek bevételéből remélhetőleg meg tudják alapozni a folytatást. Kazincbarcikára 1961-ben került, és azóta ott él. 1967-ben nősült, Éva, a felesége előbb a Borsodtervnél, majd az ÉRV-nél dolgozott a tervezőknél. Nagyobbik gyermekük, Szabolcs 1969-ben született, és sikeres sportpályafutást tudhat maga mögött. Első osztályú sportolóként volt ligaválogatott, magyar bajnok és több alkalommal nyerte el „Az év kapusa” kitüntető címet. 1998-ban az UTE-FTC mérkőzés döntetlenje jelentette számára a bajnokság megnyerését az Újpesttel. Felkészült azonban a sport utáni életre is, a nyíregyházi tanárképző főiskola nappali tagozatán, matematika–testnevelés szakon szerzett tanári diplomát. Budapesten él, és levezetésként még az NB II-es Budakalász hálóját őrzi.

Zoltán 1976-ban született, és Nyíregyházán lakik. A Nyíregyházi Főiskolán nemzetközi ingatlanértékesítő és  -forgalmazó oklevelet szerzett, és ezen a területen dolgozik. Szintén sportol, a második vonalban kosarazik. Mind a ketten nőtlenek, így még várhatnak a szülők a nagy eseményekre.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)