Kazincbarcika

Víz. Ez a hárombetűs szó Ládi László életének meghatározó eleme, hisz a Sajó-partján felnőve már gyerekként úszott, kajakozott, és a technikum elvégzése után a „vizes szakmában helyezkedett el” negyvenöt évvel ezelőtt.

1942. augusztus 20-án született Miskolcon egy hétgyermekes család ötödik gyermekeként. Péksegéd édesapját a harcok megszűnte után orosz fogságba vitték, ahonnan csak négy év múlva került haza, így a gyereknevelés édesanyjára hárult, aki elment dolgozni, de az idősebb gyermekek is besegítettek a szűkös évek átéléséhez. Szülővárosában végezte általános iskolai tanulmányait, gyermekkori emlékei a Sajóhoz kötik, hisz ennek a partján töltötték a legtöbb nyári vakációt társaival. A Zalka Máté Gépipari Technikumban érettségizett 1961-ben. Diákként mozgalmas életet élt, amelyben meghatározó szerepet töltött be a sport: a Miskolci Honvéd Sportkör edzőterme mellett laktak, így szinte minden sportágba belekóstolt: úszott, kerékpározott, kajakozott. Később bekerült az Avas Táncegyüttesbe, ahol kilenc évet táncolt, máig ezt tartja élete talán legszebb korszakának.

Első munkahelye az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság lett, ahol előbb motorszerelő lakatosként, majd belvízvédelmi gépcsoportvezető-helyettesként dolgozott. A két év katonaidő letöltése után TMK-előadó lett, innen került áthelyezéssel 1965-ben a B.-A.-Z. Megyei Vízművekhez TMK-vezetőnek. Akkoriban a vállalatnál egy decentralizálási folyamat zajlott, fokozatosan építették ki a vidéki szervezeti egységeket.

Hamarosan felkínálták számára a vállalat legnagyobb egységének, a kazincbarcikai üzemegységnek a vezetését, ami akkoriban 28 település vízellátását, szennyvízelvezetését, tisztítását jelentette. Így került 1966-ban Kazincbarcikára, ahol – bár időközben volt szervezeti átalakulás – máig betölti a cég irányító pozícióját.

Kezdetben számtalan nehézséggel kellett megküzdeniük, a rájuk bízott közművek zavartalan üzemeltetése mellett sort kerítettek a szervezet kialakítására, a felszerelések, járművek beszerzésére.

A rendszerváltás után a megyei vagyon a települések tulajdonába került, így az érintett önkormányzatok döntésének megfelelően 1993-ban alakult meg a Barcika Vízmű Kft., amelynek életében az elmúlt 12 év óriási fejlődést hozott. A központi szennyvíztisztító telepen kicserélték a teljes technológiai gépészetet, megtörtént gépparkjuk, földmunkagépeik, csatornatisztító gépláncuk teljes cseréje, de rendelkeznek a szükséges kisgépek teljes vertikumával is. A társaság ma a 17 tulajdonos önkormányzat számára végez az igényeknek megfelelő vízellátási és szennyvízelvezetési feladatokat. Emellett további 21 település szennyvízelvezetéséről, szennyvíztisztításáról is gondoskodnak bérüzemeltetési formában.

A tulajdonosok, a partnereik és a fogyasztók elégedettek a cég által végzett szolgáltatással, amelyben jelentős szerepe van az itt dolgozó – szakmai és gyakorlati tudással felvértezett – szakembereknek is, akiknek több mint fele húsz évnél régebben dolgozik a cégnél.

Ládi László is folyamatosan képezte magát: 1982-ben a Miskolci Nehézipari Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karán szerezte első diplomáját, majd 1988-ban Baján kapott vízellátás-szennyvízkezelés szak­üzemmérnöki diplomát.

„Szerintem a vezető sorsát az emberekkel való bánásmód határozza meg, amit nem tanítanak az iskolában – vélekedik Ládi László. – Én naponta élő kontaktusban vagyok munkatársaimmal, hisz nélkülük nem lehet előrejutni. A napi kapcsolat segít abban, hogy észrevegyem, érezzem gondjaikat, problémáikat, és lehetőség szerint segítsek is azok megoldásában. Az elmúlt tíz évben olyan technológiai változtatásokat hajtottunk végre, amelyre mindannyian büszkék vagyunk. Büszkék vagyunk arra is, hogy társaságunk  – adottságainak megfelelően – támogatja a város kulturális és sportprogramjait.”

1965-ben kötött házasságot. Felesége előbb Ózdon tanított, majd a kazincbarcikai Árpád Fejedelem Téri Általános Iskola tanára, később igazgatóhelyettese lett. Két fiúgyermekük született, és Ládi László különösen büszke a három leányunokára, akik közül a 12 éves Eszter és a 11 éves Edit a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola népi tánc tagozatának tanulója. Reméli, hogy a hároméves Emese is követi majd nővéreit.

Szabad idejében szívesen olvas, elsősorban a történelmi témájú regényeket és az útleírásokat kedveli. Emellett szívesen jár színházba és hangversenyre is.

A megtett életúttal maximálisan elégedett, úgy véli, szerénytelenség nélkül nevezheti sikeresnek az elmúlt négy évtizedet. Az élettől – mind a munkahelyén, mind a magánéletben – megkapta azt, amit az ember elvárhat.

Ha majd a sors jóvoltából felhagy aktív tevékenységével a Barcika Vízműnél, azt mindenképpen elégedett emberként teszi meg.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)