Kazincbarcika

A sport, az aktív sportolás, a neves világversenyek látogatása mindig meghatározó része volt életének. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy néhány hónapnyira a hetedik iksztől ma is meglepően fiatalos, agilis. A másik fontos tulajdonsága az örök optimizmus. Bár a vállalkozások olykor kiszámíthatatlan és könyörtelen világában számos „pofont” kapott az élettől, mindig talpra állt, ma is tervez, „álmokat sző”.

Az egercsehi bányászkolónián a nyolcgyermekes (apai és anyai ágon egyaránt Egerhez kötődő) család második gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja a bányában villanyszerelő-művezető volt, míg édesanyja természetszerűleg a hat lány és a két fiú nevelésével, ellátásával foglalkozott (közülük csak a viszonylag fiatalon elhunyt nővére nincs már közöttük). 14 éves koráig Egercsehiben éltek, ott végezte általános iskolai tanulmányait is, elsősorban a történelmet és a földrajzot kedvelte. Rendszeresen sportolt: versenyszerűen úszott, vízilabdázott, telente szertornázott.

Miután édesapját a putnoki bányába helyezték, és a család is odaköltözött, a főszerepet a labdarúgás vette át: 1955-től az NB-III.-as, majd a megyei I. osztályú helyi labdarúgócsapatban játszott. Az ózdi 102. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben ismerkedett meg az esztergályos szakmával, ami olyan jól sikerült, hogy megnyerte az első alkalommal (hat szakmában) kiírt Szakma Ifjú Mestere országos versenyt. A díjat és a vele járó, akkoriban szép summának számító 3000 forintot (amelyből karácsonyi disznóölésre is futotta) a Madách Színházban vehette át Budapesten. Az Ózdi Kohászati Művek központi karbantartó műhelye lett első munkahelye, ahonnan 1959-ben került Putnokra a bányához.

1962-től nevezhette munkahelyének a Borsodi Vegyi Kombinátot, ahol ugyancsak esztergályosként kezdett, ám közben tanult is: előbb 1967-ben leérettségizett – technikusi képesítést szerzett – a Zalka Máté Gépipari Technikumban, Miskolcon, majd 1971-ben a Bánki Donát Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatán üzemmérnöki diplomát vehetett át forgácsoláselmélet és gyártástechnológia szakon. Mindez „üzemi előmenetelében is megnyilvánult”: csoportvezető, egy év múlva művezető, majd 1971-től a karbantartó üzem főművezetője lett. Élete nagy szakmai lehetőségévé vált az akkoriban induló PVC III. nagyberuházás: szerelésvezetőként 200 munkatársat választhatott maga mellé a maga nemében teljesen újszerű beruházás megvalósításához. A sikeres tevékenység meghozta gyümölcsét: a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatával tüntették ki.

1980-ban nyílt lehetősége arra, hogy a Líbiában munkát vállaló cége kiküldöttjeként három évet tölthessen az arab országban, amelyről máig úgy véli, hogy „nem igazán kultúrembernek való hely volt”, bár egykori helybéli munkatársaitól még az elmúlt karácsonykor is kapott üdvözlőlapot. Járt még szakmai tanulmányúton Németországban, Belgiumban és Japánban is. 1991-ben, miután akkori közvetlen főnökei nem támogatták a karbantartás szolgáltatássá való átalakítását célzó, megalapozott szakmai elképzeléseit, „megsértődött” és eljött a BVK-tól. Ekkor alapította meg a Baumontcoop Kft.-t, amely húsz alkalmazottja révén épületgépészettel, vasszerkezetekkel foglalkozó cég. Több éven keresztül  – megfelelő német minősítés alapján  – Németországban is tevékenykedtek, ma elsősorban a LINDE cégnek végeznek karbantartást.

„Én mindig »munkamániás« voltam, sohasem a pénzszerzés motivált elsősorban – vallja Tompos László.

 – Mások szerint »konyítok« a szakmához, és mindig becsületes voltam a munkában. Ha ezt mindenki így tenné, és a vállalkozási díjon múlna, hogy ki kap meg egy üzletet, akkor egészen más lenne a gazdaság helyzete. Ám ez a valóságban nem így történik! Hiába nyertem sorra a versenytárgyalásokat, mégis mindig háttérbe szorultam.”

1961-ben kötött házasságot a ma már nyugdíjas Vass Ildikóval, aki korábban titkárnőként tevékenykedett. 34 éves Anita lányuk édesapja cégében tevékenykedik. A napot ma is sporttal, reggeli tornával kezdi, igyekszik magát karbantartani. Ezután a gyerekkora óta elengedhetetlen tevékenység, a sportújságok „kivesézése” következik. A világ számtalan országában megfordult: járt egyebek között Mexikóban, az USA-ban, Izraelben és Thaiföldön. Néző volt a belga–holland rendezésű Európa-bajnokságon, az itáliai labdarúgó vébén, és a müncheni olimpián, most a pekingi olimpiára készül. Szeret olvasni, hiszen a könyvek mindig „lebilincselték”, ha csak öt perce volt, biztos, hogy olvasnivalót vett kezébe.

Még két-három évet mindenképpen aktív munkával szeretne eltölteni, hogy aztán majd „nyugdíjasként” családja és barátai körében nyugodtan élhessen. Különösen büszke sok barátjára, akik számtalan helyre hívják. Az örök élményt jelentő utazásról ezután sem akar lemondani, szeretné újra bejárni Magyarországot, hogy lássa mennyit változott.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)