Rudabánya

Rudabánya, pontosabban a községtől északkeletre húzódó kicsiny Rudabányai-hegység hazánk, de talán egész Európa egyik legrégibb bányahelye. A szlávok az i. u. VI. században jelentek meg a vidéken – tőlük származik a Ruda név, ami az ószlávban ércet, vasércet jelent –, és évszázadokig művelték a vasérctelepet. Az érclelőhely szomszédságában kialakult Árpád-kori település első okleveles említése 1299-ből ismeretes. A rudabányai bányászat virágkora a XIV-XV. századra esett, ekkor bányái révén városi rangra emelkedett az időközben német ajkú polgársággal betelepített helység. A XVI. században különböző okok miatt hanyatlásnak indult a bánya is, és a település is, és csak az 1880-as évektől indult a külszíni nagyüzemi vasércbányászat, amely a bánya 1985-ös bezárásáig jelentett megélhetést az itt élőknek. Rudabánya világhírű nevezetessége a 8-10 millió évvel ezelőtt élt ősmajom, a Rudapitecus hungaricus, amelynek maradványai a vasércbányából kerültek elő. A község református temploma értékes műemlék, és itt született 1725-ben Gvadányi József író-generális, akinek szobra a református templom előtti téren áll.

A tősgyökeres rudabányai mérnökember, Szobota Lajos 2002-től irányítja polgármesterként a település mindennapjait.

1958. augusztus 23-án született Miskolcon. Édesapja géplakatos volt, édesanyja háztartásbeliként a két fiúgyermek nevelésével volt elfoglalva. Attila öccse diszpécserként dolgozik, és ugyancsak Rudabányán él.

Már gyermekkorában kiderült műszaki beállítottsága, hisz minden érdekelte, ami gépekkel, műszaki tárgyakkal volt kapcsolatos. Sokat lendített műszaki ismeretein Gálos István, műszaki tanár, aki jó érzékkel fedezte fel a diákjaiban szunnyadó képességet, és akitől Kazincbarcikán a Vegyipari Szakközépiskola vegyipari gépész szakán oly sokat tanult, hogy az elégséges alapot jelentett felsőfokú tanulmányaihoz is. E tanulmányokat a Duna-parti iparvárosban, a Dunaújvárosi Kohóipari Főiskolán folytatta, ahol 1979-ben végzett metallurgus-öntész szakon.

A Lenin Kohászati Művek ösztöndíjasaként a diósgyőri „acélipari központban” kezdett dolgozni, acélgyártó lett a martinkemencénél. E merőben új szakma annyira felkeltette érdeklődését, hogy a szükséges szakvizsgát is letette.

A kötelező katonai szolgálatot ő sem kerülhette el, Szakáldon töltötte le a másfél évet.

Mivel 1983-ban kohász végzettségű szakembert kerestek a Rudabányai Ércbányászati Vállalatnál, hazatért szülőföldjére. Miután a vasércbányászatot 1985-ben megszüntették, a gyáriak számtalan technológiai váltással és újítással próbáltak munkalehetőséget biztosítani az 1200 dolgozónak.

1986-ban indult a dúsítóüzem, amelyet Szobota Lajos irányított, majd a cég 1987-ben alakult gipszbányává, és 1990-ben hozták létre a gipszégetőüzemet, amely az ország egyedüli ilyen üzeme volt (a mai napig üzemel). A cégnél elsősorban gipsz- és cementalapú vakolatot készítenek. Szobota Lajos a községben élve és dolgozva régóta látta azokat a problémákat, amelyek Rudabányán megoldásra vártak. Ezért indult a 2002-es választásokon, ahol elnyerte a település lakóinak bizalmát. Az akkor megfogalmazott feladatok nagyobbik részét, amelyek közül kiemelkedik a 3050 fős község szennyvízberuházásának megvalósítása, sikerült megoldani.

A munkalehetőségek megteremtése – a kihasználatlanul álló infrastrukturális lehetőségek ellenére – nem könnyű feladat. Rudabányán ma a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat. A környék hagyományaira és nevezetességeire építve kiemelten kezelik a település idegenforgalmának támogatását (például a 2. rudabányai községi nap megrendezése), a hagyományápolást, s 2004-től újra van címere a községnek.

„Bár életem során többször ért csalódás, olykor csalódtam embertársaimban – mondja Szobota Lajos polgármester –, mindig fontosnak éreztem mások segítését, a közösségért való tenni akarás sohasem hiányzott az életemből. Eddigi munkám során mindig új dolgokkal foglalkoztam, és úgy vélem, hogy az adottságokkal kell kezdeni, hisz ez dönti el, hogy napról napra mit lehet megvalósítani.”

1980-ban kötött házasságot Gulyás Erzsébettel, aki a Rudagipsz Kft. munkaügyi vezetője. Két gyermekük közül Ágnes történelem–földrajz szakos tanár lett, jelenleg Ormosbányán tanít. Zoltán az idén érettségizett, most technikusképzőre jár, és az apai géneket örökölve műszaki pályára készül: villamosmérnök szeretne lenni.

A polgármester úr szabad idejében szívesen kirándul, elsősorban a családi „kiruccanások” híve, és elsősorban Magyarország tájaira kíváncsi. Emellett ellátja az önerőből megteremtett családi ház körüli teendőket, kertészkedik, valamint műveli gyümölcsfáit és a 650 tőke szőlőt. A jövőt illetően – számítva az itt élők együttműködésére – továbbra is lakóhelye épülését-szépülését szeretné elősegíteni.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)

***