Berente

Minden jel szerint Berentét és környékét a honfoglalás idején szláv népek lakták, neve valószínűleg a Beleta szláv személynévből származik. Ezt erősíti meg Anonymus is, aki szerint a település 1219-ben ezt a nevet viselte, és a Borsodi Vár joghatósága alatt állt.

A Várdai Regestrum tanúsága szerint a Zách nemzetség tulajdonát képező falu már Berenta néven szerepelt. A XIV. század második felében ismét magánbirtokká vált, és neve Berenthe alakban fordult elő. A török időket ez a település is megszenvedte, gyakorlatilag teljesen elnéptelenedett, és csak a XVII. századtól indult újabb fejlődési szakasza, amikor is a Négyessy Szepessy család birtokába került, és az 1945 utáni államosításokig a mindig Szepessyeké maradt Berentén a legnagyobb birtok.

Berentének 1597-ben már önálló egyháza volt – a református egyházról van szó –, és az 1900-as évek elejéig mindig református községnek számított, a vallási megosztásban ezután következett be gyökeres változás a katolikus hívek javára, és ez napjainkban is így van.

A település életében döntő változást hozott az első bánya – mely Waldman József és Princ Sándor nevéhez fűződik –, a Berentei Kőszénbánya Vállalat megnyitása. Később további bányákat nyitottak, és az itt feltárt tárnák a Sajó jobb partjának legtermékenyebb bányái közé tartoztak. Berentét egy 1954-es minisztériumi rendelet alapján az 1948-ban Sajókazinc és Barcika egyesítésével létrehozott Kazincbarcikához csatolták, e három településből jött létre Kazincbarcika város. Az 50-es évektől kezdve meghatározó szerepet játszott Berente életében az ipar: a termelésüket tekintve gyorsan fejlődő bányák, a Könnyűbetongyár, a Beton- és Vasbetonipari Művek 2. számú üzeme  – a köznyelvben „Nehézbetongyár” – a Borsodi (Berentei) Hőerőmű, a Központi Szénosztályozómű, a Központi Bányagépjavító és mindenekelőtt az 1950 induló Borsodi Vegyi Kombinát (mai nevén BorsodChem Rt.). A Kazincbarcika külvárosi részének számító Berentén 1995-ben merült fel először a falu önállóvá válása, mivel lakói úgy érezték, hogy településüket hátrányos helyzetbe hozza a Kazincbarcikával való „együttélés”, hiszen a város vezetése jóformán semmit sem teljesített a korábbi ígéretekből.

1995. december 6-án az általános iskola ebédlőjében tartott „falugyűléssé” szélesedett szülői értekezleten döntöttek arról, hogy kezdeményezik az önálló községgé válást – ebben meghatározó szerepet játszott Szabó Barnabás. 1996. március 10-én, a népszavazáson 634 szavazó közül 601-en voksoltak a leválásra, és ugyan még hosszú küzdelmet kellett megvívniuk a berenteiknek, ám eltökéltségüket siker koronázta: Göncz Árpád köztársasági elnök jóváhagyó aláírásával Berente község 1999. május 1-jén önállóvá vált! 1999. augusztus 1-jén megtartották a helyi polgármester- és képviselőválasztást: a falu polgármesterévé Kallus Lászlónét választották, és a 9 fős képviselő-testület 1999. augusztus 10-én megkezdte önálló munkáját. Mivel Kazincbarcika városával a közigazgatási határokról, a terület és vagyonmegosztásról – a berenteiek nagyfokú kompromisszumkészsége ellenére – nem sikerült megegyezni, így hosszú pereskedési folyamat indult a két település között, amelynek végére vélhetően 2007. február 15-én kerülhet pont. Időközben 2003. július 27-én időközi polgármester-választást tartottak, amelyen Juhász József kapta a legtöbb szavazatot, így Berente független főállású polgármestere lett.

Juhász József 1947-ben Sajószentpéteren született. 1964-től géplakatosként dolgozott a Könnyűbetongyárban. Munka mellett tanult, leérettségizett, majd gépészképesítést szerzett. Később középvezetőként dolgozott a gyárban egészen 1993-ig, majd 1999-ig (a közben alapított JUMÁR 2000 Bt.-vel) a német tulajdonos nagy megelégedésére a gyár építészeti és gépészeti munkáit végezte. 1999-ben saját tulajdonú műhelyt alakított ki társaival, ahol a mai napig eredményesen tevékenykedik.

Feleségével, Iván Máriával 38 éve él a településen, így kiválóan ismeri annak múltját és jelenét. A különválás, de különösen Juhász József polgármestersége óta megépült egy ravatalozó, felújították a település útjait, megújult a buszmegálló és a község főtere, megszépült a katolikus és a református templom. Kiépült az oly fontos szennyvízhálózat és ivóvízhálózat, csapadékvíz-elvezető árkok készültek, és a mai igényeknek megfelelő új orvosi rendelő épült. Felújításra került az általános iskola és óvoda, valamint megtörtént a Művelődési ház rekonstrukciója. A közelmúltban kialakították a szabadidő hasznos eltöltésére szolgáló halastót. Kiemelt feladatként kezelik a lakosság életkörülményeinek javítását, mindenekelőtt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került nyugdíjasokat, annál is inkább, mert Berente lakosságának közel 30 százaléka nyugdíjas. Terveik között szerepel: 50 fős bentlakásos idősek otthona, bevásárlóközpont, húsbolt megépítése, valamint szabadidőpark kialakítása és a Sajószentpéter–Berente összekötő út megépítése.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)