Berente

Álmai és vágyai megvalósítása érdekében többször is megpróbált elszakadni szűkebb pátriájától, így életének első harmada meglehetősen „mozgalmasra” sikeredett, ám az anyaföld eleinte erősebbnek bizonyult. Végül mégiscsak „sikerült”, hiszen már több mint három évtizede a nagy vegyikombinát ad számára munkát és lakóhelyet.

A család legkisebb gyermekeként, 1953. március 27-én született Kisvárdán. Édesapja vasutasként a záhonyi  „átrakóban”, majd a tuzséri fűtőházban dolgozott, édesanyja a ház körüli teendőket és négy gyermek nevelését látta el.  Egyik nővére velük él Berentén, a másik Budapesten, bátyja pedig katonai szolgálatát határőrként töltve  „egy kislány jóvoltából Vas megyében ragadt”. Szülei mindketten igen sokat dolgoztak, és ez a sors jutott gyermekeiknek is, hiszen a játék helyett elsősorban a gyűjtés, kapálás, a jószág őrzése, a gyümölcsösben végzett munka töltötte ki a gyermekkor jelentős részét.

Az iskolában nem számított az eminensek közé, tanárai közül elsősorban Ré­vész Irénke tanító néni jósága és Nagy József igazgató humánuma maradt meg emlékezetében. Bár mindig is autószerelő szeretett volna lenni, édesapja unszolására – „ki fogja művelni a gyümölcsöst” – mégis a tiszaberceli mezőgazdasági szakképző iskolába került. Itt egy évet ugyan tisztességesen elvégzett, ám a régi álom beteljesüléseként jelentkezett a szombathelyi 405. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe autószerelő tanulónak, ahová fel is vették, de kollégiumi férőhely híján mégiscsak kútba esett a dolog. Bátyja jóvoltából később eljutott a vasi városba, igaz, nem autószerelő lett, hanem Szakos László mester úrnál a gáz- és készülékszerelő szakmát tanulta ki. Friss szakmunkás-bizonyítványával „illett” hazajönnie, ám a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, így kocsirendező lett a MÁV-nál. Miután hamar kiderült, hogy „ez nem az ő világa”, ismét Szombathely következett, a Markusovszky Kórház karbantartója lett. Innen vonult be 1973-ban katonának, Újdörögdön a rádiófelderítőknél szolgált gépkocsizóként. Leszerelése után ismét „hazahúzta a szíve”, Tuzséron az Erdértnél kapott munkát, targoncavezetőként próbálhatta ki képességeit.

Miután nemigen találta meg helyét, hamarosan „engedett” sógora hívó szavának: a Bükkalja Bányaüzemhez ment gépkocsivezetőnek.

1977-ben került mai munkahelyére, az akkor induló PVC III. nagyberuházásban csőszerelőként vett részt. A beruházás megvalósítása után az anyagosztály következett és szép lassan megtanulta az anyagbeszerzés minden fortélyát. Amikor kollégája nyugdíjba vonult, „megörökölte” ezt a területet, és máig ott teszi a dolgát, szereti a változatos, sok ember megismerésére lehetőséget adó tevékenységet.

Házasságkötése után – felesége Varga Kovács Mária ma már nyugdíjas, korábban 38 évet dolgozott a BorsodChemnél adminisztrátorként – Berentén kaptak lakást. Az akkor még Kazincbarcikához tartozó településrész sokáig aludta

 „Csipkerózsika-álmát”, majd az önállóvá válás után Révész Sándor is úgy érezte, hogy többet kell tennie lakóhelyéért. Az első önkormányzati választáson törekvését még nem koronázta siker, ám 2002-ben, majd 2006-ban elnyerte a választók bizalmát önkormányzati képviselőként, sőt az elmúlt évben a testület egyhangú szavazással társadalmi megbízatású alpolgármesterré választotta: feladata elsősorban a polgármester munkájának segítése. Emellett tevékeny részt szeretne vállalni a település előtt álló feladatok megvalósításában: a falu központjának, a főtérnek az átalakításában, a Szepessy-kastély felújításában, a Sajószentpéterre vezető elkerülő út építésében – hogy csak néhányat említsünk.

Révész Sándor szerint: „A legfontosabb az, hogy törekedjek jót tenni, és ha segíteni nem tudok, akkor legalább ne ártsak. Mindig igyekeztem jó kontaktust kialakítani az itt élőkkel. Meghallgatom őket, és megpróbálok mindenkinek segíteni, hiszen közéleti szereplőként törődnünk kell az emberekkel, szívünkön kell viselni a település sorsának alakulását. Úgy vélem, ha a többség elégedett munkánkkal, akkor már nyert ügyünk van.”

Közreműködésével hozták létre egy éve a helyi horgászegyesületet, amely több mint egy hektáros halastóval rendelkezik.

Szabad idejében a két éve vásárolt, 400 négyszögöles kis kertjében dolgozik, gyümölcsfáival bíbelődik. Az autó szeretete továbbra is meghatározó eleme életének, most a szolgálati furgon mellett egy Toyota RAV 4 „képezi a saját tulajdont”.

Eddigi dolgos életével, amelyben a rend, a tennivalók pontos elvégzése mindig meghatározó szerepet játszott, elégedett. A jövőt illetően munkája mellett szeretne továbbra is a település érdekében tevékenykedni. Személyes sorsát tekintve reméli, megvalósulhat álma: egyszer meglátni a tengert, és ha oda netán repülővel utazhatna, akkor az a „hab lenne a tortán”.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)