Kazincbarcika

 „Hiszek abban, hogy az ember bármilyen életkorban képes a változásra, fejlődésre. És ez igaz egy város életére is. Közösen is tudnunk és akarnunk kell megújulni, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.”

Karikás Lajosnénak, Kazincbarcika alpolgármesterének – aki tavaly ősztől tölti be ezt a tisztséget – egész élete bizonyíték hitvallására. A szülei a kereskedelembe szánták, majd levelezőn szerzett közgazdasági szakérettségit. Felnőtt fejjel fogott bele egyetemi tanulmányaiba, nagyobbik fiával egyszerre vehette át diplomáját a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában.

Karikás Lajosné személyében a kazincbarcikai intézményhálózatot jól ismerő szakember került a városvezetésbe. Az alpolgármester asszony ugyanis évekig dolgozott a közszférában gazdasági vezetőként.

Ezeket az ismereteket, tapasztalatokat kamatoztathatja most a város érdekében, hiszen az általa irányított területek az oktatás, szociális ellátás, városüzemeltetés. Mindig számokkal dolgozott, de soha nem felejtette el, hogy mögötte emberek, emberi sorsok vannak. Erre az empátiájára most is nagy szüksége van. Az új városvezetés egyik feladatául tűzte Kazincbarcika intézményhálózatának a korszerűsítését. A feleslegessé vált óvodai és iskolaépületeket kivonták az oktatásból.

Az alapfokú oktatás terén két nagy beiskolázási körzetet alakítottak ki, ahol két intézmény három-három iskolájában folyik majd az oktatás. Ez a változás, változtatás ebben az esztendőben nagy feladatot ró a pedagógusokra, szülőkre, intézményvezetőkre, városvezetésre egyaránt.

Karikás Lajosné úgy látja: elengedhetetlen volt Kazincbarcika számára ez az átszervezés. Mind pénzügyileg, mind szakmailag erős alapokat hoztak létre, ami a jövőben kiszámíthatóvá, tervezhetővé teszi ezt a szférát.

Az önkormányzat egyik legnagyobb intézményének, a városi kórház feladatainak a koordinálásában is részt vesz. Kazincbarcika önkormányzata számára több szempontból is nagy felelősség, hogy ez az intézmény gazdaságilag is jól működjön.

A kórház négyszáz embernek ad megélhetést, és a város az elmúlt időszakban 200 milliós fejlesztési hitelt vett fel az épület modernizálására. Az intézmény helyzetét jelen pillanatban nehezíti a magyar egészségügy átalakítása, ezeknek a központi döntéseknek az „aprópénzre” váltása a hétközna­pokban. Az önkormányzat egy külső szakértő bevonásával világítja át az intézményt, majd ezeknek az adatoknak a birtokában hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek várhatóan stabilizálják a kórház helyzetét.

A városvezető asszony nem tősgyökeres barcikai, hiszen Szikszón született. Szülei révén  – akiket korán elvesztett, akiktől a szerénységet, a dolgozni akarást tanulta – költözött Alberttelepre. Férjével – aki bányász volt és a lelke mélyén nagyon is büszke a felesége sikereire – került Kazincbarcikára. De mégis igazi szülőföldjének érzi otthonát, és igyekszik a legtöbbet megtenni érte.

Mindig szeretett a közösségért tevékenykedni, de míg a gyerekei (Csaba most 27 éves, Péter 25 éves) kisebbek voltak, ezt nemigen tehette meg. Aztán 1998-ban kereste meg a helyi MSZP csoportja, hogy induljon a város 10-es körzetében.

Indult és győzött. Ez megismétlődött tavaly ősszel, a győzelem után már azzal kiegészülve: Szitka Péter Kazincbarcika polgármestere felkérte az alpolgármesteri feladatok ellátására. Nagy megtiszteltetésnek és nagy kihívásnak is érzi ezt a munkát, hiszen az első pillanattól tudta, ezzel megváltozik az élete is. Legfontosabb célja az, hogy olyan város legyen Kazincbarcika, ahol a fiatalok itthon maradnak. A diplomaszerzés után ne kelljen azért más városba költözniük, mert Kazincbarcikán nem találnak megfelelő munkát.

Anyaként ezt a problémát most a saját bőrén is érzi: hiszen mindkét fiúgyermeke máshol találta meg a boldogulását. Péter Kabán él, Csaba pedig Mezőtúron dolgozik.

Hisz abban, hogy olyan Kazincbarcika épül a jövőben, ahová nemcsak visszavágynak, hanem vissza is tudnak jönni a gyerekek. Mert a város nemcsak szeretetet, hanem megélhetést is tud majd adni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)