Izsófalva–Rudabánya

Bár szerényen közművelődési szakembernek titulálja magát, mégis túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Hadobás Sándor esetében ennél jóval többről van szó. Nemcsak azért, mert irányítja a többfunkciós művelődési ház tevékenységét, a rudabányai múzeum működését, emellett kiadványokat jelentet meg, könyvet adott ki, és jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a környékről, szinte mindenhez hozzájutott, ami szűkebb pátriájáról megjelent.

1951. október 30-án született az akkor még Ormospusztának (ma Ormosbánya) nevezett és Disznóshorváthoz (ma Izsófalva) tartozó településen. Mint a környéken annyian, az ő édesapja is bányász volt, édesanyja pedig a két fiú nevelésére fordította energiáit. Öccse, Pál az edelényi Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum igazgatója. Már kisgyermekkorában a könyvtárban fordult meg a legtöbbször, mivel a könyvek érdekelték elsősorban, de sokat barangolt a környező erdőkben is. Az irodalmi színpad tagjaként részt vett a falu pezsgő művelődési életében is. A történelem és a magyar voltak a kedvenc tantárgyai, és sorsának alakulásában több tanár is meghatározó szerepet játszott, közéjük tartozott Ulisnyák Ottília és Sebők János.

Érettségi után Budapesten – a könyvek szeretetéből következően – kitanulta a nyomdász szakmát. Katonai szolgálatát a határőrségnél töltötte Zemplénagárdon, és leszerelése után Rudabányára, a múzeumba került művelődésszervezőnek. Gyakorlatilag azóta ténykedik a művelődés világában – leszámítva azt az öt esztendőt, amikor Rudabánya tanácselnökeként dolgozott. 1992-től a művelődési ház igazgatója Izsófalván, a rudabányai múzeumot irányító kuratórium pedig hét éve bízta meg a múzeum igazgatásával, amit mellékállásban tölt be. Természetesen időközben folyamatosan képezte magát: a munka mellett felsőfokú képesítést szerzett népművelés–könyvtár–pedagógia szakon, és részt vett minden olyan szaktanfolyamon és továbbképzésen, amely elengedhetetlenül fontos a közművelődési és múzeumi munkához.

A múzeumban foglalkozik a látogatókkal, tárlatvezetés keretében a térségre vonatkozó ismereteit adja tovább, hisz ma már kellően tájékozott a Sajó-Bódva közének múltjáról, kulturális emlékeiről, természeti értékeiről stb. Szerkeszti az Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiadványait, megjelent több mint száz tanulmánya, cikke és tíz kisebb-nagyobb terjedelmű könyve. A rudabányai múzeumban szerzett ismereteit kamatoztatta az – időközben tevékenységét tekintve jelentősen átalakult – izsófalvai Izsó Miklós Művelődési Házban is. Ma már szolgáltatnak is, és igyekeznek megfelelően ápolni a helyi hagyományokat. Ennek eredménye az Izsó Miklós Emlékház megnyitása 2000-ben. Feladatkörük szélesedésében fontos szerepet játszott, hogy 1993-ban visszatért a településre az iskola, ami nyilvánvalóan új feladatokat jelentett. Énekkar, tánckar, irodalmi színpad ma is működik, itt tartja foglalkozásait a két nyugdíjasklub, a mazsorettcsoport és itt van az aerobik-tanfolyam, az intézményben zajlanak a helyi társadalmi események, de ők működtetik a 20 000 kötetes könyvtárat is.

1994-ben sikerült kiadniuk az Izsó Miklós bibliográfiát, és az idén jelent meg a „Mozaikok Izsófalva múltjából” című kiadványuk. Hadobás Sándor aktív közéleti ember. Lakóhelyén, Rudabányán tagja az önkormányzat munkáját segítő kulturális bizottságnak, emellett a Kőrösi Csoma Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság tagja, és számos külföldi kapcsolattal rendelkezik. Eddigi tevékenységét 1998-ban a „Közművelődésért” Díjjal ismerték el.

„Az ember legyen a lehető legalaposabban tájékozott, ha a kultúra, a művelődés világában akar helytállni – véli Hadobás Sándor. – Fontos a jó emberismeret, a szervezőkészség és a sokoldalúság. Újabban egyre inkább feladatként jelentkezik, hogy tudjon pályázatokat írni, mert e nélkül ma nehéz pénzhez jutni. Nem mellékes az áldozatkészség sem, hisz itt nincs szabadidő, hétvége vagy ünnepnap.” Feleségével, Felvégi Zsuzsannával, aki korábban a vasércbánya pénztárosa volt, két gyermeket neveltek, illetve nevelnek. Péter sokáig Írországban élt, angol nyelvet tanult, ma Egerben dolgozik. A 12 évvel fiatalabb Dávid középiskolás.

Szeret kirándulni, elsősorban azokat a vidékeket keresi fel, amelyeknek történelmi vonatkozásai vannak. Bélyeget és képeslapot gyűjt, lehetőleg olyanokat, amelyek a bányászathoz és a barlangokhoz kapcsolódnak, mindkettőből több ezer a jelenlegi állomány. Úgy véli, intézményeiből „többet is ki lehetett volna hozni”, ha ennek az anyagiak nem szabtak volna határt. A múzeum ennek ellenére is országosan jegyzett intézmény, de a művelődési ház is az ismertek közé tartozik a megyében, különösen a kilencvenes években sikerült jelentős eredményeket elérniük. Állandóan vannak tervei, elképzelései, ám tevékenységének gyakran szab határt a kellő érdeklődés hiánya.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)