Izsófalva

A mintegy kétezer lakosú Árpád-kori település eredeti neve Disznóshorvát volt. Első okleveles említése 1283-ból való Hurva (Horvát) alakban, amiből arra következtetnek a kutatók, hogy alapítói és első lakói horvát telepesek voltak. Első templomát a XV. században építette fel a falu, amely igen hamar áttért a református hitre, a XVII. századtól a református egyház iskolát is fenntartott. Az 1700-as évek elején a Felvidékről betelepített családokkal pótolták a törökdúlás miatt megfogyatkozott lakosságot.

A település életében jelentős változást hozott, hogy az 1860-as években nagy kiterjedésű szénlelőhelyeket fedeztek fel területén. Az 1900-as évek elején két állami bányatelep épült ki: Ormospuszta és Rudolftelep, amelyek a kilencvenes évek elejéig – önálló településsé válásukig – Disznóshorváthoz, a későbbi Izsófalvához tartoztak.

A település 1950-ben vette fel az Izsófalva nevet, tisztelegve ezzel nagy szülötte előtt. Izsó Miklós szobrászművész azzal írta be nevét hazánk művelődéstörténetébe, hogy megteremtette és európai rangra emelte a magyar nemzeti szobrászatot.

A bányák bezárása és a helyi téesz megszűnése után nehéz helyzetbe került a település, amely mostanában már jó életkörülményeket igyekszik biztosítani polgárainak. Jók a közlekedési feltételek, gáz, víz, szennyvíz, telefon a legtöbb lakásban van.

Az önkormányzat – amelynek tevékenységét polgármesterként 2002-től irányítja Fodor Albert – általános iskolát, óvodát, művelődési házat (ezen belül könyvtárat), házi- és fogorvosi rendelőt tart fenn. Van védőnői szolgálat, mentőállomás és megyei fenntartású kórház, valamint szociális otthon is a községben.

Fodor Albert 1954. július 5-én született Ormosbányán. A család egyetlen gyermekeként anyai ágon mezőgazdasággal foglalkozó családból, apai ágon bányászdinasztiából származik. Tősgyökeres izsófalviként a településen töltötte gyermekkorát.

Az iskolában az átlagos tanulók közé tartozott, a Putnoki Mezőgazdasági Szakközépiskolában kollégista tanulóként igyekezett „csipegetni” a szakmai ismereteket, belekóstolt a gyakorlati dolgokba is.

A középiskola befejezése után egy téeszben lett gyakornok, majd (miután előfelvételisként letöltötte a katonai szolgálatot Kiskőrösön) Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Ő is élte az egyetemisták  „arany életét”, közben a tudományos diákkörben behatóan tanulmányozta a gyepgazdálkodást, a dánszentmiklósi Micsurin téeszben gyümölcsösbeli gyepesítéssel foglalkozott. Ezt a módszert a mai napig használják, mivel a szövetkezet a módszer rendszergazdája lett.

Az egyetem befejezése után (tanulmányi szerződése alapján) a Ceglédi Állami Tangazdaságba került, ahol hamar előrelépett szakmailag, munkáját elismerték. Családi okok miatt tért haza Borsodba, ahol a Nagymiskolci Állami Gazdaság következett – az ongai kerületben növénytermesztő lett.

Innen hívták szaktanácsadónak a BOVINA Gazdasági Társasághoz, amely a gyepre alapozott húsmarha- és juhtartással foglalkozott. Közben a Debreceni Agrármérnöki Egyetemen szakmérnöki diplomát szerzett. Ezután több mint fél évtizedet töltött a selyebi téeszben, ahol elsősorban egy szép gyümölcsös telepítése emlékeztet keze munkájára.

1990-ben szakmát váltott: 12 éven keresztül Kazincbarcika egyik nagy élelmiszer-áruházát igazgatta – sikerrel.

2002-ben – a környező településekhez hasonlóan – egy eléggé nehéz helyzetben lévő község irányítását vette át, mivel pénzügyileg ők sem állnak jól. Ennek ellenére sikeresen befejezték a szennyvízberuházást, (európai színvonalon) felújították az óvoda épületét, valamint a buszmegállókat, leaszfaltozták a fő közlekedési útvonalakat.

A polgármesteri hivatal rekonstrukciójának nagyobbik része ugyancsak elkészült. Terveik között szerepel pályázat benyújtása az iskolaépület felújítására.

Az intézmények zavartalan működése folyamatosan biztosítva van, úgy, hogy közben csökkent az önkormányzat adósságállománya is.

„Ma már elengedhetetlen a vállalkozói szellem a települések irányításában  – vallja Fodor Albert.

– Állandóan keresni kell annak a lehetőségét, hogy honnan lehet idehozni pénzt a fejlesztésekhez. Ha szemmel látható Izsófalva épülése, szépülése, akkor a vállalkozók is szívesebben jönnek ide.”

1982-ben kötött házasságot Zupkó Katalinnal, aki pedagógusként alsó tagozaton tanít. Tamás fiuk 1985-ben született, ő jelenleg a technikusi minősítés megszerzésén fáradozik, és közgazdasági pályára készül.

Szabad idejében a családi kirándulások híve, elsősorban az ország legszebb részein fordultak meg.

A jövőt illetően elsősorban a település fejlesztésében szeretne eredményt elérni, hisz ezért tért haza.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)