Felsőtelekes

A Rudabányai-hegység északi oldalán – az egykori Borsod vármegyében – a Telekes-patak partján található az a kis falu, Felsőtelekes, amelynek ma 870 lakója van. Nevét már 1272-ben említik Telkus néven, ami szántásra, művelésre alkalmas földet jelent. Határában húzódik meg a Ruda-hegy, ezért közös múltja egybeforr a rudabányai ércbányászat történetével. Közigazgatási területén találták meg a Rudabánya nevével fémjelzett Rudapitecus hungaricus nevű, 8-10 millió évvel ezelőtt élt ősmajom maradványát. A századfordulón mezőgazdasági munkából élő lakosság a vasércbánya beindulásával kétlakivá vált: a nők zömmel a téeszben, míg a férfiak a vasércbányában és a BVK-ban találtak munkalehetőséget. A bánya bezárása és a rendszerváltás következményeként sajnálatos helyzet teremtődött: a munkaképes lakosság hetven százaléka vált munkanélkülivé. Ezzel az új helyzettel és nagy kihívással kellett szembenéznie az 1990-ben létrejött új önkormányzatnak is, amelynek irányítását – megválasztása után – 1998-ban vette át Fecske Sándor.

Habár Perkupán született 1940. szeptember 19-én (apja kőművesmester, édesanyja háztartásbeli volt), rokonai révén mindig is kötődött a településhez, ahol édesanyja is született. Itt töltötte gyermekkori nyarainak egy részét, már ekkor sok ismerősre, jó barátra tett szert. Édesapja nyomdokain haladva ő is a kőműves mesterséget tanulta ki Rudabányán. Előbb a Vasércbányánál dolgozott, majd a Városgazdálkodási Vállalat Rudabányai Kirendeltségének vezetője volt. Az önkormányzati választások után az első ciklusban önkormányzati képviselő lett Felsőtelekesen. 1992 és 1997 között építési előadóként dolgozott az önkormányzatnál, az építési-hatósági feladatok mellett olykor a közhasznú dolgozók ügyes-bajos dolgait is intézte.

1998-ban nyerte el a választópolgárok bizalmát, azóta irányítja a település mindennapi életét. Frissen megválasztott faluvezetőként az intézmények fejlesztését (óvoda, iskola, idősek otthona, művelődési ház, orvosi ellátás), valamint az infrastruktúrával való ellátottságot tartotta a legfontosabb feladatnak.

A szennyvízberuházás a lakosság nagy részének a pozitív hozzáállásával megoldódott. A leégett egykori hivatal helyett 2001-ben megfelelő színvonalú, új épületet kapott a polgármesteri hivatal. A gázhálózat a többszöri pályázás ellenére sem valósult még meg, ám a környékbeli települések összefogásával van remény a jövőt illetően. 2000 augusztusában a szomszédos Szuhogy községgel közös körjegyzőséget hoztak létre.

Az intézmények működési feltételei biztosítva vannak: az iskolában nyelvi labort hoztak létre, számítógépeket vásároltak, gyógytestnevelő tanárt alkalmaztak, akkreditált környezetvédelmi továbbképzést, népi és moderntánccsoportot, Szendrőben úszásoktatást szerveztek. A napközi otthonos óvoda három község: Alsótelekes, Felsőtelekes és Kánó gyermekeit fogadja, felszereltségük felújított udvari játékokkal és egy új babaházzal bővült 2000-ben. A település intézményei mindig kiemelt feladatként kezelték a környezeti nevelést és a hagyományok ápolását. Ennek köszönhetően az általános iskola a faluban született költő, műfordító  – Telekes Béla – nevét vette fel.

A mindennapi feladatok megoldása mellett a település önkormányzata gondot fordít a nemzeti öntudat erősítésére is: 2002-ben megnyílt a budapesti Gulyás házaspár tulajdonát képező Falusi Pihenő és Galéria, amely megalakulása óta minden évben kiállítást rendez.

A milleniumi ünnepségek keretében átadták az Emlékzászlót, valamint megtörtént a hősi emlékműnek – a település polgármestere által megálmodott felújítása, amelynek ünnepélyes avatására 2000-ben került sor. Ugyancsak a kulturális élet fellendítése érdekében szervezik meg a Falunapokat 2002 óta. A környékbeli települések közül elsőként létesítettek testvértelepülési kapcsolatot: 2000 szeptemberében a szlovákiai Hosszúszó községgel írtak alá együttműködési megállapodást. Fecske Sándor eddigi tevékenységének legnagyobb elismerését, a „Honvédelemért” kitüntető címet 2005-ben vehette át a honvédelmi minisztertől.

1962-ben kötött házasságot Juhász Piroskával, aki korábban gépkezelőként dolgozott a bányában, ma már nyugdíjas. Három lányuk közül Erika tanítónő Szendrőn, Ilonka Felsőtelekesen tanít és egyben hitoktató is, míg a legkisebb, Szilvia fodrász, varrónő szakmákkal rendelkezik. A három lány eddig összesen hét unokával ajándékozta meg a nagyszülőket. Fiatalabb korában futballozott, ma szívesebben olvas, elsősorban a szépirodalmi műveket kedveli. Négy-öt éve új elfoglaltságként horgászik, ami nagyon jó kikapcsolódást jelent a mindennapi feladatok után. Egész életében sokat dolgozott, talán ezért is kárpótolja ma az élet sok váratlan örömmel. A jövőt illetően szeretné, ha településén olyan légkör alakulna ki, ahol az emberek megértik és segítik egymást.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)