Kisgyőr

Kisgyőr Miskolctól délnyugatra a Bükk-hegység egyik völgykatlanában fekszik, lakosainak száma több mint másfélezer. A falu helyén már a bronzkorban is település volt, határában őskori földvár nyomai láthatók. A település neve is (akárcsak Diósgyőré), a gyűrű alakú földvár nevéből származik. A község határában van egy több mint hatvan éve bezárt palabánya, innen került ki a lillafüredi Palota Szálló tetőzetét borító pala, de a hagyomány szerint az Országházat is ezzel fedték. Kisgyőrön ma is ősi hagyománya van a fafaragásnak, így készülhetett el a temetőkapu, a gémeskút, a falu határában felállított térkép, illetve köszöntő tábla és az új Faluház névtáblája is.

A község mindennapjainak irányítója, az elmúlt közel negyedszázados fejlődés, változás „motorja” Kovács Károly polgármester 1946. február 3-án született Kisgyőrön. Szülei tősgyökeres parasztemberek voltak, édesapja földművesként, majd tsz-tagként dolgozott, a ma már nyugdíjas édesanyja a ház körüli munkák mellett a három fiút nevelte. Öccse rokkantnyugdíjas, legkisebb fiútestvére baleset következtében meghalt. Gyermekkorát a szülőfalujában töltötte, az iskola mellett szülei kis földjén dolgozott, meg a jószágok gondozásából vette ki a részét. Ez nem ment a tanulás rovására, jeles tanuló volt, szakkörökbe járt, az önképző kör elnökeként is ténykedett. Nagyon szerette a történelmet és a matematikát.

1960-ban a miskolci 100. Számú Pataki István Szakmunkásképzőbe esztergályos tanulónak szegődött. Szakmunkás-bizonyítványával a Dimávag-ban helyezkedett el, az általános gyáregység fogazó üzemében lett esztergályos, igaz nem sokáig, mert hamarosan elvitték katonának. Budapesten az önálló őr- és díszezred katonájaként állami ünnepeken, külföldi államférfiak fogadásán állt társaival díszőrséget. Leszerelése után folytatta a még a bevonulás előtt elkezdett tanulmányait, amelynek eredményeként technikusi oklevelet szerzett a Zalka Máté Gépipari Technikumban. Miután 1969-ben megnősült, hazajött a helyi tsz-be, előbb fűrészüzem-vezető lett, majd amikor egyesültek a szomszédos harsányi szövetkezettel a gépműhely irányítását bízták rá.

Több mint tízévi sikeres munka után választották meg tanácselnöknek 1980-ban, majd immáron három cikluson át polgármester lett. Első teendői közé tartozott a tárgyi feltételek javítása révén az egyműszakos oktatás bevezetése az általános iskolában. Hamarosan napközi otthont, napközi otthonos konyhát, majd 1985-ben új óvodát építettek. Még ugyanebben az évben bevezették a vizet Kisgyőrbe és a közigazgatásilag hozzátartozó Mocsolyásra. Létrehozták az idősek klubját, ami ma már gondozási központként működik. Közben utat, járdát, ravatalozót, tornatermet építettek, bővítették a kultúrházat. 1997-ben bevezették a vezetékes gázt a faluba, majd Emőd gesztorsága mellett társultak a négy települést (Emőd, Bükkaranyos, Harsány, Kisgyőr) érintő szennyvízhálózat kiépítéséhez, amit 2001-ben fejeztek be. Most legnagyobb tervük egy 10+3 tantermes iskola építése. A 300 adagos konyhát is magába foglaló 400 milliós beruházás előkészítése most folyik. A falusi turizmus fejlesztéséhez sokféle rendezvénnyel járulnak hozzá, a Nyári Kézműves Szaktábor, az országos szintű Kisgyőri Lovasnapok, a Szüreti Napok sok látogatót vonzanak az ország más vidékeiről is.

Kovács Károly tevékeny életét különféle tanácsi elismerésekkel, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetéssel és 1999-ben a Helyreállítási és Tárcaközi Bizottság Emlékérmével ismerték el.

– Itt születtem, szeretem ezt a települést, szeretem az itteni embereket, értelmét látom az értük való munkálkodásnak – vallja be a polgármester úr. – Nagyon nehéz volt az elmúlt több mint húsz év, így elégedett vagyok az elért eredményeinkkel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a helybéliek támogatása nélkül sokkal nehezebb lett volna a dolgunk.

Kovács Károly 1968-ban kötött házasságot Bodó Saroltával, aki korábban adminisztrátor volt, ma élelmezésvezető a napközi otthonos konyhán. A Kovács családban „három a kislány”: az 1970-ben született Valéria tanító, az őt egy évvel követő Katalin most várja második gyermekét, így hamarosan négy unoka lesz a családban. A legkisebb, az 1980-ban született Anikó Kanadában dolgozik a férjével.

A polgármester szabadidejében szőlőműveléssel és borászkodással foglalkozik. Van egy szőlője egy kis hétvégi házzal, pincével a hegyoldalon, ahol vörös (Kékfrankos, Zweigelt) és fehér (Rizlingszilváni, Zenit) borokat készít, bár mostanában a vörös bor a „divatosabb”.

Emellett nagyon szeret a Bükkben túrázni, gombát szedni, valamint autót vezetni, ami megnyugtatja, kikapcsolja. Szeretne még egy ciklust a falu javára tevékenykedni, mert ezzel megkapná a tisztességes visszavonulás lehetőségét, ez persze a helyieken is múlik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)