Kisgyőr

A Csincse-patak forrásvidékén elhelyezkedő település környéke már a bronzkor óta folyamatosan lakott terület. A magyarság közvetlenül a honfoglalás után telepedett itt meg, bár a községet, amely ekkor az egri püspökség birtoka, csak 1261-ben említi oklevél. A törökök Eger első ostroma idején kifosztották. A falunak 1576-ban már önálló református egyháza volt.

Jelentős szőlő- és gyümölcstermelő területtel rendelkezik, s a falu határában több felhagyott riolittufa- és palabánya található. A festői szépségű táj 50 ritka, 25 védett faj mellett 7 növényfajnak az egyetlen élőhelye hazánkban. Botanikai és zoológiai adottságai miatt 1996-tól a település területének nagy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik.

A több mint 1600 lakosú község polgárai 2006 őszén másodszor szavaztak bizalmat a falu szülöttének, Czeglédi Dezsőnek. Egyszerű falusi munkáscsalád legidősebb gyermekeként 1953. szeptember 11-én született Kisgyőrben. Édesapja az LKM-ben darukötöző volt, édesanyja iskolai hivatalsegédként dolgozott. Öccse, Sándor 1957-ben, húga, Julianna 1963-ban született.

Nehéz, küzdelmes, de szép gyermekkorra emlékezhet vissza. Negyedikes korától minden nyarat végigdolgozott az erdőn vagy a tsz-ben. Az itteni szokás szerint „bükkfagyújtóst” hordtak haza az erdőből, miközben az erdei mókusokat is „megkergették”, és a madarakat is meglesték.

1967-ig petróleumlámpa fényénél olvasta a könyvek sokaságát. Kitűnő tanulóként elsősorban a növényvilág érdekelte, de nagyon kedvelte a történelmet is.

Középiskolai tanulmányait Abaújszántón, a Gyárfás József Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta. Különösen a szakmai gyakorlatokra emlékszik vissza szívesen, amelyek a szakmai ismereteken túl az emberi, közösségi nevelés számára is elsőrangú terepet jelentettek.

A sikeres érettségi után 1972-ben osztályukból öt főt vettek fel a Debreceni Agrártudományi Egyetemre. A tanulmányok megkezdése előtt 11 hónapot szolgált katonaként a hódmezővásárhelyi laktanyában.

Egyetemi évei alatt a nemzetközi építőtáborok jelentettek feledhetetlen élményt. A hazai táborok mellett járt az NDK-ban, Schwerinben és a Szovjetunióban, Kijevben és Ogyesszában. Egyetemistaként a szakmai tárgyakból volt sikeres, máig szívesen gondol vissza tanáraira, akiktől a szakma szeretete mellett emberséget is tanulhattak.

Friss diplomásként Felsőzsolcán, a helyi termelőszövetkezetben kezdett dolgozni, ahol öt év múlva már termelési elnökhelyettes lett, és összesen másfél évtizedet töltött a szövetkezetben. Innen a Miskolci Likőrgyárba vezetett az útja, ahol kereskedelmi igazgató volt 1996-ig, majd a Szabolcs Gabona ongai és gesztelyi telepének vezetője lett. Ezután területi képviselőként ténykedett az IKR hajdúnánási körzetében. Munkája mellett tanult: 1988-ban vállalatgazdálkodási-szakmérnöki diplomát szerzett.

1990 óta a kisgyőri önkormányzati képviselő-testület tagja, 1998-tól alpolgármester, 2002-ben választották meg először a település polgármesterévé, majd 2006-ban újraválasztották.

Czeglédi Dezső úgy érzi, hogy az elmúlt négy év sikerét jelzi, hogy közel 160 milliós pályázati pénzt nyertek, amelyek jelentős mértékben segítették a település fejlődését. Ennek eredményeként egységes faluképet alakítottak ki, kiépítettek, illetve rendbe tettek több vízelvezető árokrendszert. Jelentős mértékben nőtt az aszfaltozott utak és parkok nagysága.

A településen 16 éve működik fafaragó tábor, melynek „alkotásai” meghatározzák a falu arculatát. Országos jellegűvé nőtte ki magát a Kisgyőri lovasnapok, de igen jelentős térségi eseménynek számít a Szüreti nap is.

„Tősgyökeresként” mindig csak „legekben” tudtam beszélni erről a településről – mondja a polgármester úr. – Ez az a belső indíttatás, amely faluvezetői munkámban vezérel.

Az itt élő emberek számtalan közösségi tevékenységbe kapcsolódtak be, amelyek előrevitték a település fejlődését.

1979-ben kötött házasságot Vitárius Ágnessel, aki pénzügyi-számviteli főiskolát végzett üzemgazdász, jelenleg a Megyeházán dolgozik.

Ágnes lányuk 1980-ban született, Tokajban a Mezőgazdasági Szakiskolában tanít, kémia–földrajz szakot végzett tanár. Az öt évvel fiatalabb Szabolcs a Debreceni Egyetem harmadéves hallgatója agrár–informatikus szakon.

Czeglédi Dezső mindenekelőtt a természetet kedveli, így szabad idejében szívesen végez bármilyen kétkezi munkát. Erre egy falusi családi házban szinte mindig talál az ember lehetőséget. Miután kisiskoláskorától szerette a történelmet, szeret olvasni olyan műveket, amelyek a magyarság ősi múltjáról szólnak.

Optimista és elégedett ember, úgy véli, hogy az embernek küldetése van: ha hite révén elért egy szintet, akkor újabb tevékenységet állíthat előtérbe.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)