A települést először az 1219-ből származó Váradi Regestrumban említik. A község birtokosa az Ákos nemzetségbeli Bebek család volt. A korabeli források szerint a XIV. században Vamus néven említik, és akkor már jelentős helyként volt elkönyvelve. A későbbi időkben nagy terheket kellett elviselnie az itt lakóknak: pusztított itt a tatár, a török, nem volt ritka az árvíz, meg a tűzvész sem. Ma a Miskolchoz tíz kilométerre fekvő települést több mint kétezren lakják, és lakói mindent megtesznek azért, hogy szép, virágos környezetet teremtsenek maguk körül.

Sajóvámos polgármestere nem túl tágas, szolidan berendezett irodájában fogadta a kérdezőt. Nyakában egyszerű gyöngysor, a fülbevaló hozzá illő gyöngyszemmel ékesített, karján vékony karlánc, egy-két gyűrű és a jól ápolt hajkorona mellett az üde nyári ruha teszi igazán kellemes, közvetlen jelenséggé. Nem csoda hát, hogy a falubeliek többsége csak egyszerűen Iluskának szólítja.

1948. március 15-én született Legyesbényén, egyszerű, de nagyszerű emberek első gyermekeként. Édesapja a diósgyőri gyárban dolgozott, majd előbb Nagybarcára, később Sajóvelezdre kerültek, ahol apja tanácselnök, aztán vb-titkár volt. Két öccse közül az egyik műköves, a másik autófényező. Sajóvelezden járt általános iskolába, a nagyon emberséges Répánszki János és Téglási Attila igazgató maradt meg jó emlékei között. No és persze a számtalan hegyi túra, a kerékpáros kirándulások, és a Sajó-parti fürdőzések. Középiskolai tanulmányait az Ózdi József Attila Gimnázium kihelyezett tagozatán, Kazincbarcika–Berentén végezte, elviselve a bejárással járó minden nyűgöt. Nyiladozó értelmükkel egyre többet láttak meg a világból, hozzájárult ehhez Hunyadi Jánosné magyartanár, és a nagyon jópofa Dudás József, aki a fizikát okította.

Az akkori idők szokásainak megfelelően, fiatalon, érettségi után egy évvel férjhez ment. Párja, Komjáthy Lajos, műszaki végzettségű üzemmérnök, ma a Bódva Közmű Kft. üzemvezetője Borsodszirákon. Két lányuk született: 1968-ban Judit, aki pedagógus lett, ’70-ben pedig a ma titkárnő Erika. Négy unokájuk közül a legkisebb egyéves, a legidősebb pedig hét múlt. Házasságkötése révén került Sajóvámosra, amely ma már közel 35 éve jelenti számára az otthont.

1974 óta dolgozik a közigazgatásban, kezdetben a községi tanács igazgatási területén ténykedett: a gyámügy, a szociálpolitika, titkársági feladatok tartoztak hozzá, így pátyolgathatta az arra rászorulókat. Természetesen képezte is magát, megszerezte a munkakör ellátásához szükséges szakvizsgákat.

1990-ben sokak kérésének tett eleget, amikor elindult független jelöltként a polgármester-választáson. A négy jelölt közül ő lett a befutó, és azóta mit sem változott a helyzet: Komjáthy Lajosné már a harmadik ciklust tölti a polgármesteri székben. Kellett ehhez az is, hogy jó képviselő-testület állt össze, olyan, amellyel egyeztetni lehet az elképzeléseket a helyes döntések meghozatalában. Az elmúlt több mint egy évtizedben jelentős fejlődésen ment át a település. Bevezették a vezetékes ivóvizet, kiépült a gázvezeték és a telefonhálózat. Ravatalozót építettek, hősi emlékművet avattak az I. és a II. világháborúban elesettek emlékére. A község majdnem minden útját aszfaltozták, felújították a közvilágítást. A tsz-től visszakért kilenchektáros területen esti világítással is ellátott sportpályát építettek, amit a focisták azzal háláltak meg, hogy feljutottak a megyei másodosztályba. A közösségi kulturális élet sikerének könyvelhető el az Írisz tánccsoport, a népdalkör és a felnőtt fiatalok tánccsoportjának megalakulása.

Sor került közben az intézményhálózat felújítására is, és pár éve kiépült a szennyvízhálózat is. Az idén régi álmuk, a közösségi ház építését kezdték el, a következő választásig ezt szeretnék átadni a település lakóinak. Terveik között szerepel a hátralévő utcák aszfaltozása, építési telkek kialakítása és nem utolsósorban a település intézményeinek működtetése. A polgármester asszony mindig szívesen tevékenykedett a köz javára, korábban tanácstag és az Unió ÁFÉSZ intézőbizottságának tagja volt.

Göncz Árpád köztársasági elnök ötvenedik születésnapján a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerte el huszonöt éves közigazgatási tevékenységét örökké emlékezetes ünnepségen.

– Mindig tisztességes és emberséges voltam – mondja a polgármester asszony –, valószínűleg ez is szerepet játszott többszöri újraválasztásomban. Munkámban fontos tényező a képviselő-testület és a jól felkészült szakapparátus. A sikert együtt értük el, így az nemcsak az enyém, hanem mindenkié. Eddigi életemmel elégedett vagyok, a család támogatása mellett a település lakóitól is sok megbecsülést kaptam.

Nagyon szereti a virágokat a lakásban is, a virágoskertekben is. Ez egyébként Sajóvámoson is meglátszik, rengeteg a virág mindenfelé. Talán a rózsa a legszimpatikusabb a számára, de egy szép mezei csokor is fel tudja vidítani.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)