Gesztely

Ketten vannak nyugdíjas polgármesterek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, akik három évtizedet töltöttek el tanácselnökként, polgármesterként a közigazgatásban, Szemán András és Bükkszentkereszten Bodnár Tibor. Az már kifejezetten a véletlen számlájára írható, hogy mindketten ugyanabban az évben, hónapban és ugyanazon a napon születtek. Történt pedig ez 1938. november 21-én, amikor Cigándon Szemán Péter vasúti dolgozó (csoportvezető, előmunkás) és Ádám Julianna háztartásbeli kilenc gyermeke közül (akik közül ma már csak hárman élnek), András nyolcadikként látta meg a napvilágot.

A Tisza melletti településhez kötődött gyermekkora, itt tanult az általános iskolában, ahol különösen a magyart és a történelmet kedvelte. Ezerkilencszázötvenháromban felvették a sárospataki tanítóképzőbe, ám a család anyagi helyzete nem tette lehetővé a továbbtanulást. A tanítóképző helyett ács szakmunkástanuló lett ezer-kilencszázötvenötben a 114. Sz. Szakmunkásképző Intézetben, a szakma mellett sokat nyomott a latba a teljes körű kollégiumi ellátás is.

Két évvel később szerzett szakmunkás bizonyítványt és első munkahelye Budapesten az Építésügyi Minisztérium 22. Sz. Állami Építőipari Vállalata lett. A nagyvárossal és a szakmával való másfél évnyi ismerkedés után behívták katonának, a határőrséghez került. Sopronban kapott kiképzést, majd a ma Harkának nevezett Magyarfalván, a „vasfüggöny” mellett szolgálta le az akkor kötelező huszonhét hónapot. Leszerelése után visszakerült szűkebb pátriájába, Borsodba, Alsózsolcán, a betonelemgyár építkezésén dolgozott. Közben képezte magát, ezerkilencszázhatvanegyben beiratkozott a Földes Ferenc Gimnázium levelező tagozatára, ahol négy év múlva érettségizett. Munkahelyén hamarosan teljesítmény bérelszámoló lett, majd amikor a változó munkahely miatt más megyébe kellett volna „költöznie”, akkor inkább elment szakoktatónak egykori iskolájába, a 114. Számú Szakmunkásképző Intézetbe.

Közel fél évtizedet töltött itt, időközben újabb szakmát tanult ki, a fapadlózó műanyagburkoló ismereteket oktatta is. 1969. december 1-jén kezdődött pályafutása a közigazgatásban, amikor Gesztelyen a végrehajtó bizottság elnöke lett. Két évvel később tanácselnökké nevezték ki, nem egészen két évtizeddel később pedig polgármesterévé választotta az akkor már több, mint kétezer lelkes település lakossága.

Ezt a posztot egészen ezerkilencszázkilencvennyolcig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. A három évtizedről még egy rövidke leltár is rengeteg változásról adhat számot. A legfontosabbak között kell megemlítenünk a vezetékes ivóvízhálózat megvalósítását, az orvosi rendelő és lakás, két ütemben a 2×50 férőhelyes óvoda, a kilenc tantermes, tornateremmel ellátott iskola és a fogorvosi rendelő építését, az idősek klubjának kialakítását. A fejlesztések következő lépcsőjében került sor a gázvezeték, a telefonhálózat kiépítésére és a szennyvízberuházás megvalósítására. Ugyancsak sor került az egyedi vízellátó rendszer kiépítésére Újharangodon. Emellett utakat, járdákat építettek, korszerűsítették a közvilágítást. Szemán András eredményes településfejlesztési tevékenységét több alkalommal Tanácsi Kiváló Dolgozó és Honvédelmi Érdemérem kitüntetéssel ismerték el. Ő maga így emlékezik az elmúlt évtizedekre:

– A sikeres közigazgatási tevékenységhez elsősorban jó emberismeretre van szükség, no meg az emberek tiszteletére, szeretetére. Ez utóbbi részemről mindig megvolt. Tevékenységemben voltak jobb idők és nehezebb időszakok is, ám a falu akkor is fejlődött. Különösen büszke voltam arra, hogy a falu cigány lakosságát sikerült beilleszteni a település életébe, minden gyerek óvodába, iskolába járt, száznál több lakást építettünk számukra. A rendszerváltás utáni időszak, csalódást hozott számomra, úgy érzem érdemtelenül, mellőztek. Valószínűleg az is szerepet játszott ebben, hogy én az elvtelen dolgokat nem szerettem, ezt szóvá is tettem, így sokszor kerültem kisebb-nagyobb konfliktusba az önkormányzati képviselőkkel.

A polgármester úr közéleti, vezetői tevékenységében mindvégig biztos hátteret jelentett a feleség, Majoros Ilona, a ma már nyugdíjas postahivatal-vezető, akivel két gyermeket neveltek fel. Ildikó negyvenéves, és egy könyvelőirodát vezet. Férje, Sebestyén László, az Észak-magyarországi Regionális Vízművek üzemigazgatója. A két unoka tizenhat és tizennégy éves. András fiuk harminckét éves, informatikus szakember, ő Budapesten a Nokiánál dolgozik.

Szemán András nagyon szereti a sportot. Valamikor járási, megyei szinten futballozott is, jobbösszekötőt játszott. Később a helyi sportegyesület támogatásában vette ki részét. Bár az utóbbi időben egészségi állapota kissé megromlott, azért még talál módot arra, hogy a ház körül dolgozgasson, kertészkedjen és időnként unokáival is foglalkozzon.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)