Gesztely

Boldog embernek mondhatja magát, hiszen munkáját életelemének tekinti. Azonban hiába él idilli környezetben a Hernád partján, legjobban mégis a gyergyói havasok dobogtatják meg a szívét. Rokoni ágon Puskás Tivadar is tagja a még el nem készült családfának, de számos híres erdélyi család is az ősök között található. A székelyek tisztessége, becsülete ráragadt, és egész életén végigkíséri Hompoth Imrét.

Édesapja, Hompoth Imre 1944-ben települt az erdélyi Ditróról az anyaországba. Bútor- és épületasztalos szakmáját magas fokon gyakorolta, de otthon volt a kántori feladatok ellátásában is. Ilyen háttérrel került Gesztelyre, ahol feleségül vette Czifra Erzsébetet, majd belépett a Kisgazdapártba, és a helyi szervezet elnöke lett. A kékcédulás választások után kisgazdaként és kántorként nem lehetett más, csak osztályidegen. Ekkorra – 1947. május 30-án – megszületett fia, Imre, aki élete első szakaszában örökölte apja „bűneit”. Az általános iskola elvégzése után Esztergomba került a Ferenc-rendi szerzetesek Temesváry Pelbárt Középiskolájába, ahol sok híres ember gyermeke tanult. Miután 1965-ben érettségit tett, a már említett okok miatt Putnokon tanulhatott tovább a mezőgazdasági főiskolán, amely két év múlva Gyöngyösre került. Behívták katonának, és részt vett a csehszlovákiai bevonuláson, ami máig rossz emlék. Folytatta tanulmányait, és 1971-ben kapott mezőgazdasági üzemmérnök diplomát. Időközben édesapja részt vett a miskolci Avas Bútorgyár létrehozásában, ahol többnyire szakoktatói feladatokat látott el. Őt azonban a mezőgazdaság vonzotta, és a gesztelyi Petőfi Tsz-ben helyezkedett el. Onnan a Miskolci Hűtőházba került, ahol 12 évet töltött el különböző vezető beosztásokban. A termelői szféra azonban elcsábította, előbb a Szikszói Állami Gazdaságban dolgozott, majd 1983–84 között a gagyvendégi szövetkezet üzemigazgatója volt. Akkor két évre elhagyták a gesztelyi otthont, ahol a dédnagymamája is élt egykoron. Onnan a Felsővadászi Tsz főagronómusi állása várt rá, majd 1987-től a Nagy-Miskolci Állami Gazdaság kerületi igazgatójaként tevékenykedett. A privatizáció előtt saját gazdaságát kezdte felépíteni, így lett 1991-ben magántermelő, amit azóta már családi vállalkozásban végez. A 120 hektáros gazdaság földterületének nagyobb részét bérli, és a térségben nem szokványos növények termesztésével is próbálkozik. Termesztett már olajretket és vörös csenkeszt is.

Amikor 1987-ben visszaköltöztek Gesztelyre, megvásárolta a falu régi malmát, majd helyreállította. Az ezredfordulón a temetőbe épített egy haranglábat, és úgy döntött: bekapcsolódik a helyi közéletbe. Nem értette, miért nincsenek a faluban fejlesztések, ezért 2002-ben indult a polgármester-választáson. Akkor nem nyert, de a következő évben lebonyolított időközi választás már az ő sikerét hozta. Három év alatt aztán olyan beruházások történtek a Hernád-parti községben, hogy 2006-ban Hompoth Imre támogatottsága elérte a 80 százalékot.

Épült új iskola, egészségügyi központ, két e-Magyarország-pont, hat közpark, több játszótér, mezőgazdasági elkerülő út, és sikerült felújítani az önkormányzati épületeket is. Kivitelezték Görcsös Imre alpolgármester ötletét is, aki székely kaput álmodott a temetőbe. Ezt Erdélyben, Sóváradon faragták meg.

A királyi Magyarországnak ez a területe végigkísérti Imrét egész életén. Kozma Katalinnal kötött házasságot 1972-ben, és jóval megismerkedésük után derült ki, hogy feleségének édesapja is Erdélyből került az anyaországba a világháború időszakában. Osztályidegenként csak 1980-ban kaphatott útlevelet, akkor utazhatott először Romániába, a Gyergyószentmiklós térségében élő rokonaihoz. Azóta a Gyergyói-havasokba mindig visszavágyik.

Közben születtek a gyerekek, Katalin ma területfejlesztési gazdasági mérnöki diplomával a Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet Hernádnémetiben működő kirendeltségén dolgozik. Marcell 1977-ben született, és mezőgazdasági gépésztechnikusként szakmai vonalon viszi a vállalkozást. Édesapja elmondta róla, hogy már 12 éves korában vezette, kezelte a gépeket, és mindent tud a mezőgazdaságról. Sok képzésen, szaktanfolyamon részt vett, így naprakészen ismeri a pályázati lehetőségeket is.

Hompoth Imre úgy érzi, maradandót alkotott a község címerének elkészítésével. Tudományos kutatók segítettek a munkában, és ma egy háromszög alakú pajzsban a Hernád ezüst hullámain áll egy lovas hajdú kihúzott karddal, mellette ekecsoroszlya és szőlőfürt, felül pedig a korona és egy kardot tartó kar jelképezi a falu múltját.

Büszke a helyi néptánccsoportra, akik neves rendezvényeken is letették már névjegyüket, és akiket a polgármester mellett több magánszemély is támogat. Végezetül azt mondja: büszke a származására, és annak tudatában él, hogy a székelyek tisztességét, becsületét tovább kell vinni, ami számára soha nem okozott nehézséget.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)