Hernádkak

Hernádkakon született 1945. január 24-én, egy nyolcgyermekes földműves család legkisebb gyermekeként. Szülei búzát, kukoricát, árpát termeltek, jószágot tartottak, élték a földet művelő parasztok nehéz életét. Gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni, mindig arról álmodott, hogy rajztanár lesz, de szívesen barkácsolt is, főleg a villanyszerelés érdekelte. Télen, a Hernádon csúszkáltak társaival, kedvenc játékeszközük a „toli korcsolya” volt, amelyet bottal kellett tolni. Márciustól fociztak, és pecáztak az akkor még tiszta vizű, halban gazdag folyóban. Viszonylag hamar munkára fogták, hat-hét évesen már legeltetett, nyolcéves korában az aratásnál segédkezett, tizenegy évesen már a kaszát is megfogta. Gyermekkorát nehezítette, hogy tízéves korában elveszítette édesapját, innentől kezdve az édesanya jelentette az összetartó erőt a szinte egymást nevelő gyermekek számára.

Általános iskoláit részben Hernádkakon, részben Hernádnémetiben végezte, ahová gyalog jártak át. Kedvenc tárgyai a matematika és a rajz voltak, nagyon szerette Horváth Emil tanár urat, aki az óráin rengeteg életszerű történetet mesélt tanítványainak. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában kezdte. Kollégista lett, ám csak az után, hogy a nevelőtestület egyötödére szállította le a kollégiumi díját, hisz a család nem bírta volna fizetni az eredetit. Továbbra is a matematika volt a kedvenc, de szerette a műszaki tárgyakat is. Ennek az is oka lehetett, hogy nem volt igazán szép írása, és Novák István tanár úrnál a jó megoldások számítottak, nem pedig a külalak. Sportolt, birkózni járt, bár a nyári szünetekben a versenyeken az otthoni munkák, és a szakmai gyakorlatok miatt nemigen tudott részt venni, arra mégis jó volt, hogy fizikailag erősödjön (elég „vékonypénzű” gyerek volt), meg önbizalmat adjon. Szerette a focit is, a hernádkaki focicsapatban ezt évekig gyakorolta, még a mai napig is beszáll évente egy-két alkalommal a bulimeccsekre.

A sikeres érettségi vizsga után a Csavaripari Vállalt 2. Sz. Gyárában helyezkedett el, meós, majd hamarosan a műszaki osztályon technológus lett. Időközben letöltötte kétéves katonaidejét, melynek nagy részét Lillafüreden töltötte, őrmesterként szerelt le. Leszerelése után visszatért a műszaki osztályra, üzemi művezető lett. Közben kivette részét a társadalmi tevékenységekből is, szakszervezeti munkavédelmi megbízott és a munkaügyi döntőbizottság elnöke volt. A Hazafias Népfrontnak előbb titkára, majd elnöke lett. Folyamatosan képezte magát, 1990-ben munkavédelmi szaktechnikusi végzettséget szerzett.

1985-től tanácstag, illetve községi elöljáró, a község társadalmi vezetője, ugyanis ekkor Hernádkak Hernádnémeti társközsége volt.

Ilyen előzmények után indult a polgármester választáson 1990-ben. Azóta már a harmadik ciklusát tölti. Faluja társközségként sok mindenben hátrányt szenvedett a korábbi időkben. Az önállóvá válás után egy működőképes hivatal kialakítása volt az első feladat, meg kellett teremteni a személyi, tárgyi, technikai feltételeket. 1991-ben a lakosság közreműködésével bevezették a gázt, egy év múlva új tornatermet építettek az iskolában, a településhez tartozó Belegrádon falugondnoki rendszert alakítottak ki. 1994-ben kiépült a telefonhálózat, előtte mindössze két „kurblis” telefon működött a faluban. Aztán utcákat aszfaltoztak, közművesített házhelyeket alakítottak ki, kiépítették a kábeltévé hálózatot. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy Hernádkak lélekszáma az elmúlt tíz év alatt közel ötszáz fővel gyarapodott, ma már egy tucat híján 1500-an lakják a falut.

– Úgy gondolom, hogy a programomban szereplő, korábban elmaradt fejlesztések magvalósításáért érdemeltem ki a lakosság bizalmát immár három alkalommal – mondja a polgármester úr. – A sokgyermekes családban azt tanultam meg, hogy nemcsak önmagára kell gondolnia az embernek, hanem mások érdekeire is tekintettel kell lenni. Az élet iskolája megtanított arra is, hogy tudjak bánni az emberekkel. Sosem az öncélú dolgok vezéreltek, soha nem ígértem olyat, amit nem láttam megvalósíthatónak. További tervei megvalósításában: ipari-kereskedelmi övezet létesítése, az iskola bővítése (ehhez pályázat útján címzett támogatást szeretnének), a szabadidőközpont építése, hogy csak néhányat említsünk, fontos szerepet játszik a biztos családi háttér.

Felesége, Csécsi Ilona, akivel 1968-ban kötött házasságot, közgazdasági képzettségű, titkárnő volt, ma már rokkantnyugdíjas. Két gyermekük közül Sándor biztonsági őr, Noémi postafiók-vezető. Egy hatéves lány-, és egy hétéves fiúunokájuk van.

A polgármester úr kevéske szabad idejében az unokáival foglalkozik, emellett kertészkedik. Dolgozik nagy terve megvalósításán, az általa vezérelt alapítvány révén szeretnék felépíteni a katolikus templomot. Az idén a munkák elindultak.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)