Sajóbábony

A Bükk keleti peremén, a Bábonyi-patak völgyében elhelyezkedő 3300 lakosú ipari nagyközség, Sajóbábony nevét – Babun alakban – először 1325-ben említik oklevélben. Árpád-kori település, a diósgyőri vár tartozéka. Később rövid ideig Ernye bán birtoka, de utódai hűtlensége miatt a király elkobozta s visszacsatolta Diósgyőrhöz. A község a török időkben sokat szenvedett: 1564-ben felégették, majd 1582-től adóztatták a törökök. Az egyre emelkedő kötelezvények miatt a XVII. század elejére szinte elnéptelenedett. A település fejlődése a XX. század elején indult meg: a község határában megkezdte tevékenységét a Sajóbábonyi Kőszénbánya Kft. Az 1950-es évek elején kezdődött a vegyipar kiépítése, amely a 70-es–80-as években polgári és titkos katonai termelésével komoly munkaerőigényt jelentett, ekkor épült ki a több ezres ipartelepülés.

A település életében meghatározó szerepet játszik Nagy Imre polgármester, akit az elmúlt évben az önkormányzati választáson negyedszer tüntetett ki bizalmával Sajóbábony lakossága.Tősgyökeres bábonyi, 1948. június 28-án született. Édesapja, aki bányász volt, ma már sajnos nincs az élők sorában. Édesanyja az 50-es években könyvesbolti eladó volt, majd az ÉMV-ben dolgozott raktárosként. Világéletében közszereplő volt: szervezett hagyományőrző énekkart, nyugdíjasként vetélkedőket.

Nagy Imre gyermekkorát szülőfalujában töltötte, az akkor épült új iskolában tanulhatott, ahol olyan kiváló pedagógusok oktatták, mint Pribus Lászlóné tanítónő vagy Juhász Péter, a nagyszerű matematika–fizikatanár, aki ráadásul kiválóan zongorázott.

Gyermekként főleg a zene érdekelte, énekkaros volt, tízéves korától a Miskolci Zeneiskolában hegedült. Középiskolai tanulmányait a nagy hírű Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta, a gimnáziumi évek élete legszebb időszakának számítanak. Szinte családias légkör uralkodott az osztályban, osztálytársaival ma is rendszeresen találkoznak. A felejthetetlen tudásról Koszorús István, Pápai Sándor, Nagypeti Zoltán – hogy csak néhányukat említsük – gondoskodtak.

Érettségi után a 101. Számú Szakmunkásképző Intézetben elektroműszerész-tanuló lett, két év múlva vehette át a szakmunkás-bizonyítványt. Egy évvel később bevonult katonának, Lillafüreden szolgált. Leszerelése után az ÉMV-ben dolgozott 1990-ig. Először műszerész, majd személyzeti előadó, később villamossági technikus lett, közben felsőfokú energetikai szakképesítést szerzett. A rendszerváltás idején, 1990-ben választották először a település polgármesterévé.

Rögtön megválasztása után elindította a „telefonos akciót”, amelynek eredményeként a Matáv lépéskényszerbe került, így kiépült az új digitális telefonközpont, a lakóházak kétharmadába került telefon. A következő nagy lépés a földgázberuházás volt, amelynek eredményeként 1993-ban megvalósult a település teljes földgázszolgáltatása.

Közben nemzetközi hírű régészkonferenciát szerveztek, létrehozták a helyi telekábel-hálózatot.

Gondot fordítottak az intézmények, az ÉMV-től megkapott lakóépületek és park fejlesztésére, átfedték az általános iskolát, megoldották a sportcentrum működtetését. Az utóbbi évek legnagyobb beruházása – az anyagilag is legmegterhelőbb szennyvízhálózat kiépítése – 1998-ban megtörtént.

Nagy Imre mindig is gazdag közéleti tevékenységet folytatott: a polgárőrség alapító tagja, 1998-ban megkapta a „Polgárőr Érdemérem arany fokozatát”. Önkormányzati munkáját, az önkormányzatok fennállásának tizedik évfordulóján a Sajóbábony címerével ékesített Aranygyűrűvel ismerték el. A kistérségi társulás elnökségi tagja, az STTSZ kistérségi szövetség elnöke volt fél évtizedig, a Sajóbábony Sportjáért Egyesület kuratóriumi tagja, a Polgárőr Egyesület tiszteletbeli elnöke.

Ám eddigi munkájának legnagyobb elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét tekinti, amelyet 1994-ben vehetett át Göncz Árpád köztársasági elnöktől.

Ezerkilencszázhatvankilencben kötött házasságot Sáfár Judittal. Az egykori francia–orosz műszaki fordító később pénzügyi előadó, illetve osztályvezető, ma az ÉRV Miskolci Ügyfélszolgálati Iroda vezetője.

Két gyermekük közül Attila 1971-ben született, ő irányítástechnikai műszerész, a Miskolci Egyetem Oktatástechnikai Osztályán közalkalmazott, jelenleg szociológiát tanul. Judit tizenegy évvel később érkezett, ő egyetemi hallgató: a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán harmadéves.

Nagy Imre polgármester úr kevés szabad idejében a dédnagyapja által telepített szőlőben szőlészkedik-borászkodik. A termésből készült borral borházában ismerőseit, barátait látja vendégül.

Eddigi életútjával elégedett, szeretne jelenlegi beosztásából nyugdíjba vonulni, ez még egy ciklust jelentene. Ám előtte még szeretné régi tervét megvalósítani: a közösségi házat felépíttetni, ami a központi helyen a település gyöngyszemét jelenthetné.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)

***

Nagy Imre polgármester az 1990-es választások óta bírja a helyi közösség bizalmát, már a hatodik választási ciklusban irányítja az időközben városi rangot szerzett Sajóbábonyt. Az elmúlt években töretlen a település fejlődése, különösen az ipari park stabilitása tölti el bizalommal a helybelieket, ahol elérte az 1200 főt a dolgozók létszáma. Az ÖKOIL és a TEVA új üzemei színesebbé tették a technológiai kínálatot és mindez azt eredményezte, hogy 2012-re az ipari park vagyona elérte az egymilliárd forintot.

Sajóbábonyig járda épült a 26-os úttól közvilágítással, több külterületi utat láttak el makadám burkolattal, energia hatékony megoldásokkal felújították az óvodát, új tetőt kapott az egészségügyi központ, új kerítés épült a sportpálya és az iskola köré, megújult a Rákóczi úti járda és ingatlant vásároltak a tervezett tájháznak.

2005-től gyümölcsöző testvér települési kapcsolatokat ápolnak a szlovákiai Sajórédével (Rejdova).

Történt változás a családjában is: Judit 2011-ben férjhez ment,  2012 pedig azért nevezetes év Nagy Imre életében, mert Attiláéknál megszületett első unokája, Máté.

(Kiegészítve 2012. november 6-án.)