Bendzsuk István

Nyugdíjas közgazdász, kántor

Sajóbábony

A zene gimnazista korától végigkíséri életét. Sokáig játszott vendéglátó ipari egységekben, az utóbbi évtizedekben pedig a sajóbábonyi református templom orgonájának billentyűit koptatja. Alapítója és máig aktív tagja a vegyészváros énekkarának, de sokan ismerik az egykori vegyiművekből is, ahol belső ellenőrként kereste kenyerét. Közösségi tevékenységéért 2013-ban a város önkormányzata Sajóbábonyért Érdemérem kitüntetéssel jutalmazta.

A történelmi Magyarország területén, de mégis Csehszlovákiában született 1938. március 30-án. Felvidéki szülőfaluja, a Rozsnyóhoz közeli Hárskút hazánk trianoni megcsonkítása miatt határainkon kívülre esett. Az 1938. november 2.-i első bécsi döntés után a Felvidék déli része visszakerült az anyaországhoz, így Hárskút is, illetve Áj község, ahol tanító édesapja 1940-ben állást kapott. Részt vett a leventeképzésben, amit később népbíróság kért rajta számon és büntetésként kilátásba helyezték a kitelepítésüket. A világháború után még átjárhatók voltak a határok, így 1946-ban átköltöztek Komjátiba. Ott végezte a harmadik osztályt, de a következő évben már Miskolcon, a Kossuth úti iskolában tanult. Az énekórákat egy minorita szerzetes tartotta, aki felfedezte tanítványa zenei tehetségét és kérte a szülőket, hogy taníttassák zongorázni. Az általánost végül Komjátiban fejezte be, ahonnan a Sárospataki Gimnáziumba vették fel. Három gimnáziumi osztály elvégzése után úgy határozott, a zenei pályát helyezi előtérbe, ezért átiratkozott a Miskolci Zenegimnáziumba, ahol 1956-ban leérettségizett. Közben a zenei konzervatóriumban is képezte magát tervezett pályafutásához.

Első munkahelye Miskolcon volt, ahol 1963-ban a vendéglátásban helyezkedett el zongoristaként. A fizetés viszont kevesellte, ezért egy barátja hívására a Volán forgalmi szolgálatánál állt munkába. A biztos havi fizetés birtokában vezetőinek támogatásával belevágott a továbbtanulásba, elvégezte a Marx Károly Tudományegyetem közlekedési szakát, ami azzal is járt, hogy egyre feljebb került a vállalati ranglétrán. Amikor kinevezték belső ellenőrnek, azt érezte, az neki való állás, mert abban a feladatkörben mindenhez érteni kell. Tíz év után aztán átigazolt a Hejőcsabai Cementgyárba, ugyancsak belső ellenőri állásba. Ott újabb tíz évet töltött el, majd 1983-ban már a Sajóbábonyi Vegyiművek belső ellenőreként állhatott munkába. A közgazdász diplomával számtalan egyéb területen kipróbálhatta volna magát, de ő mindvégig ragaszkodott első munkaköréhez. Az ellenőri állás komoly felkészültséget igényelt és állandó tanulást, képzést, mert követni kellett a jogszabályi és egyéb változásokat. A munkahelyváltással lakóhelyet is cserélt és Bábonyba költözött. Abban az időszakban ez nem okozott számára nagyobb gondot, mert már két éve elvált a feleségétől.

Új munkahelyén hamar átvette a feladatokat, 1989-ben Kiváló Dolgozó lett. Grósz Károly miniszterelnöksége idején gazdasági változások indultak el, ami számos területre negatívan hatott. A nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Bendzsuk István hamar átlátta, hogy az új törvények következményeként a helyi vegyi üzem előbb-utóbb ellehetetlenül. Sajnos, jóslata bevált és 1992-ben a gyárat bezárták, ő pedig 54 évesen munka nélkül maradt. Ezután következett egy vegetációs időszak és megtapasztalta, milyen az élet munkanélküli segélyen.

Zenei tudását Sajóbábonyon is hamar felfedezték, gyakran hívták lakodalmakba, illetve a templomba a kántor helyettesítésére. A kritikus 1992-es évtől viszont ő lett a kántor, majd részt vett a helyi énekkar megalakításában, amelynek mai napig a tagja.

Új párjával a kialakult helyzetben is támogatták egymást. Találkozásuk a Vegyész Csárdához kötődik, ahol Erzsike szakács volt, István pedig esténként ott gyúrta a zongorán a billentyűket. Volt tehát egy özvegyasszony és egy elvált férfi, akik úgy gondolták, összekötik sorsukat, ami aztán 1985-ben bekövetkezett.

Ma is csillogó szemmel mesélik, hogy mindkettőjüknek van két-két gyermeke, akik hamar elfogadták őket, a négy fiatal pedig testvérként szereti egymást. Azt mondják, az összetartó családnál nagyobb boldogság nem létezik.

Bendzsuk István két fia közül János főiskolai diplomával a Musashi japán cégnél dolgozik, István pedig kereskedő Miskolcon. Lengyel Istvánné lánya Mária kétdiplomás óvónő Hajdúböszörményen, a főiskola gyakorló óvodájában, fia, István pedig főiskolai végzettséggel szakoktató Miskolcon, az Eötvös szakmunkásképzőben. A két részről idáig öt unokával bővült a család.

Nyugdíjas éveikben néha meglátogatják a felvidéki rokonokat, de szeretnek sütni-főzni és gondozzák kiskertjüket. István aktív tagja az egyházi gyülekezetnek és az énekkarnak. Végezetül elárulja, hogy a jó szerencséje vezette Sajóbábonyba és soha eszébe nem jutott, hogy onnan elköltözzön.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Török Barnabás

Nagy Imre

Dr. Kerekes Ferenc

Mátyás László

Sólyom Sándor

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!