Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Bendzsuk István
Nyugdíjas közgazdász, kántor
Sajóbábony
A zene gimnazista korától végigkíséri életét. Sokáig játszott vendéglátó ipari egységekben, az utóbbi évtizedekben pedig a sajóbábonyi református templom orgonájának billentyűit koptatja. Alapítója és máig aktív tagja a vegyészváros énekkarának, de sokan ismerik az egykori vegyiművekből is, ahol belső ellenőrként kereste kenyerét. Közösségi tevékenységéért 2013-ban a város önkormányzata Sajóbábonyért Érdemérem kitüntetéssel jutalmazta.
A történelmi Magyarország területén, de mégis Csehszlovákiában született 1938. március 30-án. Felvidéki szülőfaluja, a Rozsnyóhoz közeli Hárskút hazánk trianoni megcsonkítása miatt határainkon kívülre esett. Az 1938. november 2.-i első bécsi döntés után a Felvidék déli része visszakerült az anyaországhoz, így Hárskút is, illetve Áj község, ahol tanító édesapja 1940-ben állást kapott. Részt vett a leventeképzésben, amit később népbíróság kért rajta számon és büntetésként kilátásba helyezték a kitelepítésüket. A világháború után még átjárhatók voltak a határok, így 1946-ban átköltöztek Komjátiba. Ott végezte a harmadik osztályt, de a következő évben már Miskolcon, a Kossuth úti iskolában tanult. Az énekórákat egy minorita szerzetes tartotta, aki felfedezte tanítványa zenei tehetségét és kérte a szülőket, hogy taníttassák zongorázni. Az általánost végül Komjátiban fejezte be, ahonnan a Sárospataki Gimnáziumba vették fel. Három gimnáziumi osztály elvégzése után úgy határozott, a zenei pályát helyezi előtérbe, ezért átiratkozott a Miskolci Zenegimnáziumba, ahol 1956-ban leérettségizett. Közben a zenei konzervatóriumban is képezte magát tervezett pályafutásához.
Első munkahelye Miskolcon volt, ahol 1963-ban a vendéglátásban helyezkedett el zongoristaként. A fizetés viszont kevesellte, ezért egy barátja hívására a Volán forgalmi szolgálatánál állt munkába. A biztos havi fizetés birtokában vezetőinek támogatásával belevágott a továbbtanulásba, elvégezte a Marx Károly Tudományegyetem közlekedési szakát, ami azzal is járt, hogy egyre feljebb került a vállalati ranglétrán. Amikor kinevezték belső ellenőrnek, azt érezte, az neki való állás, mert abban a feladatkörben mindenhez érteni kell. Tíz év után aztán átigazolt a Hejőcsabai Cementgyárba, ugyancsak belső ellenőri állásba. Ott újabb tíz évet töltött el, majd 1983-ban már a Sajóbábonyi Vegyiművek belső ellenőreként állhatott munkába. A közgazdász diplomával számtalan egyéb területen kipróbálhatta volna magát, de ő mindvégig ragaszkodott első munkaköréhez. Az ellenőri állás komoly felkészültséget igényelt és állandó tanulást, képzést, mert követni kellett a jogszabályi és egyéb változásokat. A munkahelyváltással lakóhelyet is cserélt és Bábonyba költözött. Abban az időszakban ez nem okozott számára nagyobb gondot, mert már két éve elvált a feleségétől.
Új munkahelyén hamar átvette a feladatokat, 1989-ben Kiváló Dolgozó lett. Grósz Károly miniszterelnöksége idején gazdasági változások indultak el, ami számos területre negatívan hatott. A nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Bendzsuk István hamar átlátta, hogy az új törvények következményeként a helyi vegyi üzem előbb-utóbb ellehetetlenül. Sajnos, jóslata bevált és 1992-ben a gyárat bezárták, ő pedig 54 évesen munka nélkül maradt. Ezután következett egy vegetációs időszak és megtapasztalta, milyen az élet munkanélküli segélyen.
Zenei tudását Sajóbábonyon is hamar felfedezték, gyakran hívták lakodalmakba, illetve a templomba a kántor helyettesítésére. A kritikus 1992-es évtől viszont ő lett a kántor, majd részt vett a helyi énekkar megalakításában, amelynek mai napig a tagja.
Új párjával a kialakult helyzetben is támogatták egymást. Találkozásuk a Vegyész Csárdához kötődik, ahol Erzsike szakács volt, István pedig esténként ott gyúrta a zongorán a billentyűket. Volt tehát egy özvegyasszony és egy elvált férfi, akik úgy gondolták, összekötik sorsukat, ami aztán 1985-ben bekövetkezett.
Ma is csillogó szemmel mesélik, hogy mindkettőjüknek van két-két gyermeke, akik hamar elfogadták őket, a négy fiatal pedig testvérként szereti egymást. Azt mondják, az összetartó családnál nagyobb boldogság nem létezik.
Bendzsuk István két fia közül János főiskolai diplomával a Musashi japán cégnél dolgozik, István pedig kereskedő Miskolcon. Lengyel Istvánné lánya Mária kétdiplomás óvónő Hajdúböszörményen, a főiskola gyakorló óvodájában, fia, István pedig főiskolai végzettséggel szakoktató Miskolcon, az Eötvös szakmunkásképzőben. A két részről idáig öt unokával bővült a család.
Nyugdíjas éveikben néha meglátogatják a felvidéki rokonokat, de szeretnek sütni-főzni és gondozzák kiskertjüket. István aktív tagja az egyházi gyülekezetnek és az énekkarnak. Végezetül elárulja, hogy a jó szerencséje vezette Sajóbábonyba és soha eszébe nem jutott, hogy onnan elköltözzön.
Hasonló
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése