Bendzsuk István

Nyugdíjas közgazdász, kántor

Sajóbábony 

szszb 30 ki Bendzsuk István.jpgA zene gimnazista korától végigkíséri életét. Sokáig játszott vendéglátó ipari egységekben, az utóbbi évtizedekben pedig a sajóbábonyi református templom orgonájának billentyűit koptatja. Alapítója és máig aktív tagja a vegyészváros énekkarának, de sokan ismerik az egykori vegyiművekből is, ahol belső ellenőrként kereste kenyerét. Közösségi tevékenységéért 2013-ban a város önkormányzata Sajóbábonyért Érdemérem kitüntetéssel jutalmazta.

A történelmi Magyarország területén, de mégis Csehszlovákiában született 1938. március 30-án. Felvidéki szülőfaluja, a Rozsnyóhoz közeli Hárskút hazánk trianoni megcsonkítása miatt határainkon kívülre esett. Az 1938. november 2.-i első bécsi döntés után a Felvidék déli része visszakerült az anyaországhoz, így Hárskút is, illetve Áj község, ahol tanító édesapja 1940-ben állást kapott.  Részt vett a leventeképzésben, amit később népbíróság kért rajta számon és büntetésként kilátásba helyezték a kitelepítésüket. A világháború után még átjárhatók voltak a határok, így 1946-ban átköltöztek Komjátiba. Ott végezte a harmadik osztályt, de a következő évben már Miskolcon, a Kossuth úti iskolában tanult. Az énekórákat egy minorita szerzetes tartotta, aki felfedezte tanítványa zenei tehetségét és kérte a szülőket, hogy taníttassák zongorázni. Az általánost végül Komjátiban fejezte be, ahonnan a Sárospataki Gimnáziumba vették fel. Három gimnáziumi osztály elvégzése után úgy határozott, a zenei pályát helyezi előtérbe, ezért átiratkozott a Miskolci Zenegimnáziumba, ahol 1956-ban leérettségizett. Közben a zenei konzervatóriumban is képezte magát tervezett pályafutásához.

Első munkahelye Miskolcon volt, ahol 1963-ban a vendéglátásban helyezkedett el zongoristaként. A fizetés viszont kevesellte, ezért egy barátja hívására a Volán forgalmi szolgálatánál állt munkába. A biztos havi fizetés birtokában vezetőinek támogatásával belevágott a továbbtanulásba, elvégezte a Marx Károly Tudományegyetem közlekedési szakát, ami azzal is járt, hogy egyre feljebb került a vállalati ranglétrán. Amikor kinevezték belső ellenőrnek, azt érezte, az neki való állás, mert abban a feladatkörben mindenhez érteni kell. Tíz év után aztán átigazolt a Hejőcsabai Cementgyárba, ugyancsak belső ellenőri állásba. Ott újabb tíz évet töltött el, majd 1983-ban már a Sajóbábonyi Vegyiművek belső ellenőreként állhatott munkába. A közgazdász diplomával számtalan egyéb területen kipróbálhatta volna magát, de ő mindvégig ragaszkodott első munkaköréhez. Az ellenőri állás komoly felkészültséget igényelt és állandó tanulást, képzést, mert követni kellett a jogszabályi és egyéb változásokat. A munkahelyváltással lakóhelyet is cserélt és Bábonyba költözött. Abban az időszakban ez nem okozott számára nagyobb gondot, mert már két éve elvált a feleségétől.

Új munkahelyén hamar átvette a feladatokat, 1989-ben Kiváló Dolgozó lett.  Grósz Károly miniszterelnöksége idején gazdasági változások indultak el, ami számos területre negatívan hatott. A nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Bendzsuk István hamar átlátta, hogy az új törvények következményeként a helyi vegyi üzem előbb-utóbb ellehetetlenül. Sajnos, jóslata bevált és 1992-ben a gyárat bezárták, ő pedig 54 évesen munka nélkül maradt. Ezután következett egy vegetációs időszak és megtapasztalta, milyen az élet munkanélküli segélyen.

Zenei tudását Sajóbábonyon is hamar felfedezték, gyakran hívták lakodalmakba, illetve a templomba a kántor helyettesítésére. A kritikus 1992-es évtől viszont ő lett a kántor, majd részt vett a helyi énekkar megalakításában, amelynek mai napig a tagja.

Új párjával a kialakult helyzetben is támogatták egymást. Találkozásuk a Vegyész Csárdához kötődik, ahol Erzsike szakács volt, István pedig esténként ott gyúrta a zongorán a billentyűket. Volt tehát egy özvegyasszony és egy elvált férfi, akik úgy gondolták, összekötik sorsukat, ami aztán 1985-ben bekövetkezett.

Ma is csillogó szemmel mesélik, hogy mindkettőjüknek van két-két gyermeke, akik hamar elfogadták őket, a négy fiatal pedig testvérként szereti egymást. Azt mondják, az összetartó családnál nagyobb boldogság nem létezik.

Bendzsuk István két fia közül János főiskolai diplomával a Musashi japán cégnél dolgozik, István pedig kereskedő Miskolcon. Lengyel Istvánné lánya Mária kétdiplomás óvónő Hajdúböszörményen, a főiskola gyakorló óvodájában, fia, István pedig főiskolai végzettséggel szakoktató Miskolcon, az Eötvös szakmunkásképzőben. A két részről idáig öt unokával bővült a család.

Nyugdíjas éveikben néha meglátogatják a felvidéki rokonokat, de szeretnek sütni-főzni és gondozzák kiskertjüket. István aktív tagja az egyházi gyülekezetnek és az énekkarnak. Végezetül elárulja, hogy a jó szerencséje vezette Sajóbábonyba és soha eszébe nem jutott, hogy onnan elköltözzön.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése