Sajóbábony

E híres mondás kerül egyre inkább dr. Kerekes Ferenc tevékenységének középpontjába:

 „Nem szenved a test, ha rendben van a lélek.” A több mint három évtizedes sikeres orvoslás, a komoly lekötöttséget jelentő Hollandkert Idősotthon irányítása mellett újabban igyekszik többet foglalkozni a tanítással. Úgy véli, az orvosnak nemcsak az a feladata, hogy meggyógyítsa a betegeit, hanem az is, hogy megtanítsa őket arra, hogyan ne legyenek betegek.

1948. augusztus 21-én született Ungváron, ahol már nagyapja is orvos volt, édesapja pedig nemcsak belgyógyász főorvosként, hanem egyetemi tanárként is közismert és elismert egyéniségnek számított. Édesanyja, aki amolyan  „kotlósként” fogta maga köré a családot (mindkét nővére zongoratanárnő), miskolci származású. Anyai nagyapjától örökölte az erdő és a természet szeretetét, aki erdőmérnökként és a lillafüredi Palota Szálló építésének aktív közreműködőjeként is nevet szerzett magának a szakmában.

A kárpátaljai városban nőtt fel, magyar iskolába járt, és orvosként 1972-ben végzett az Ungvári Egyetemen. Pályakezdőként egy Nagyszőllős melletti kis településre került, ahonnan  – házassága révén – 1974-ben települt Magyarországra. Két évig dolgozott Baktakéken, majd 1977 júliusában került Sajóbábonyba, ahol tíz éven keresztül ő látta el a 3200 fős település betegeit, a körzet kettéosztása óta 2000 betege van.

A kisebb körzet lehetővé tette, hogy mással is foglalkozzon, így született meg az ötlet 1995-ben az üresen álló munkásszálló, az elhagyott épület hasznosítására. Miután az önkormányzat is pozitívan állt hozzá, elkezdte a szervezőmunkát.

Ebben komoly segítséget jelentett számára egy nagy holland szociális otthon, amely egy kamionnyi bútort ajándékozott az induláshoz. Ennek az otthonnak a vezetőjét Gertnek hívták, így keletkezett a Hollandkert elnevezés.

1996. január 1-jétől elindult a beruházás, amelyhez ötmillió forint pályázati pénzt is nyertek.

Még ugyanebben az évben, októberben megnyitották az intézményt 30 szobával 60 fő részére. Jelenleg 50 lakójuk van (az ő ellátásukról 22-en gondoskodnak), többek között azért, mert az állami támogatás folyamatosan csökken. Volt idő, amikor 41 milliót kaptak, ez mára 31 millióra apadt.

„Ezt az otthont én saját gyermekemnek tartom – mondja Kerekes doktor úr, – és azt kell látnom, hogy súlyosan beteg, mindenekelőtt az országban kialakult állapotok, a kellő és szükséges támogatás hiánya miatt.”

A házi orvoslás és az otthon irányítása mellett 20 éve magánrendelőjében természetgyógyászattal is foglalkozik. A nagyapjától örökölt természetszeretet eredményeként vásárolt tíz évvel ezelőtt egy kisebb földterületet, ahol erdőt telepített, és ma már 52 hektáron folytatnak – családi keretek között – erdészeti-vadászati tevékenységet, megépítették a falusi turizmust szolgáló „Két Kerekes Fogadót és a Kővölgy Vendégházat, ahol hat–kilenc fő szállhat meg.

A mindennapi „taposómalom” mellett a vadászat, a vadgazdálkodás, az ete­tés jelenti számára a szellemi kikapcsolódást, ez óvja meg a „kiégéstől”, amely sajnos mindannyiunkat fenyeget.

„Mindenekelőtt szeretni kell a szakmát – véli Kerekes Ferenc. A másik fontos dolog a kitartás: a szakmai és erkölcsi színvonalat folyamatosan tartani kell, amihez természetesen elengedhetetlen a folyamatos képzés, önképzés. Idősotthon vezetőjeként szeretni és elfogadni kell az öregeket, minden nyomorúságukkal együtt, és olyan csapatot kell kialakítani, amely képes a számtalan kialakuló feszültséget oldani, kezelni, a hozzátartozókkal megfelelő kapcsolatot ápolni. Végül talán a legfontosabb, hogy az ember legyen jóban önmagával, találja meg belső lelki békéjét.”

Első házasságából két fia született: a 32 éves Krisztián (nemrég született meg első gyermeke, Luca), aki egészségügyi főiskolát, az egyetemen humánpolitikai szakot végzett jelenleg vezetőhelyettesként az otthonban dolgozik. A harmincéves Balázs szakács, és a családi vállalkozásban tevékenykedik.

Húsz éve házastársa dr. Varga Eszter, aki a miskolci Megyei Kórházban dolgozik angiológus szakorvosként.

Dr. Kerekes Ferenc, aki egész életében azt szerette volna bebizonyítani, hogy Sajóbábonyban is lehet szépen és jól élni, tulajdonképpen elégedett életének alakulásával. Az, hogy számtalan terve van még, teljesen természetes, hiszen sosem volt elég számára a nap 24 órája.

A jövőben szeretne tanítani, 2003 óta komolyan foglakozik a „test és a lélek egységével”, hiszen ez a gondolat már a XII. század óta jelen van az ember történelmében. A negatív és a pozitív érzelmek szerepét jelenti, hiszen a pozitív érzelmek harmóniát, a negatív érzelmek diszharmóniát okozhatnak, amely miatt rengeteg fizikai energia veszhet el. Már számtalan helyen tartott ezzel kapcsolatos előadást, és nyugdíjasként is ezzel szeretne még többet foglalkozni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)