Miskolc

Magyarországon tizenkilenc, ezer ágy feletti kórház található, közülük is a legnagyobbak közé tartozik a 300000 lakost ellátó, évi négymilliárdos költségvetéssel működő miskolci Semmelweis-kórház. Igazgatója, dr. Koleszár Lajos, 1948. november 4-én, Miskolcon a család hatodik gyermekeként született. Másfél éves volt, amikor MÁV-alkalmazott édesapja meghalt. Édesanyja ma már nyugdíjas, korábban szakácsnőként dolgozott.

Gyermekkora Hejőcsabához kötődik, itt járt iskolába is, ahol mindig színtiszta kitűnő tanuló volt, mindössze nyolcadik osztályban csúszott be egy négyes énekből. Ma is jó szívvel gondol vissza egykori tanáraira: Szikra Pálra és feleségére; Zentai Jánosra és az elsős tanító nénire, Imre Gyöngyire. Különösen sok élményt kapott az iskolán kívüli elfoglaltságokon, az úttörőtáborban, a kirándulásokon.

A Földes Ferenc Gimnáziumban a biológia és a fizika lett a kedvence. Élete egyik legszebb koraként tartja nyilván a négy gimnáziumi évet: a közösségi élet, a sárospataki diáknapok, a koncertek, a KISZ-táborok megannyi máig kedves emléket jelentenek. Barzó Pálné készítette fel az egyetemre, hisz a sikeres érettségit követően a Debreceni Orvostudományi Egyetemen felvételizett ezerkilencszázhatvanhétben, eredményesen. Az egyetemi évek, az alma mater, máig örök nosztalgiát jelentenek számára.

Első és eddig egyetlen munkahelye a Semmelweis-kórház, ahol a dr. Szigeti Jenő főorvos által vezetett belgyógyászaton kezdte orvosi pályáját. Az egyetemi évek alatt itt végezte ugyanis a szakmai gyakorlatokat, ezért a kézenfekvő választás. Végigjárta a „szamárlétrát”, a gyomor- és bélbetegségek területén lett szakorvos, adjunktus majd részlegvezető főorvos.

Miskolcon az MSZP alapító tagja volt, így 1994-ben indult az országgyűlési képviselő-választáson, és három akkori országgyűlési képviselőt megelőzve nyert, 1998-ig egyéni képviselő volt. Ekkor egy ideig szüneteltette a gyógyító tevékenységet is, ám egy idő után ez hiányozni kezdett életéből. Ezért amikor 1996-ban az akkori igazgató lemondott, és többen megkeresték a főorvosi karból, megpályázta és elnyerte az igazgatói állást. Segített ebben az is, hogy a parlament egészségügyi bizottságának tagjaként sok hasznosítható tapasztalatot szerzett. Egyébként listásként jelenleg is országgyűlési képviselő.

Ma ezerhétszáz ember, köztük kétszázötven orvos „főnöke”. Igen jó „csapattal” évente negyvenezer fekvőbeteget látnak el, s egymillió az itt megforduló járóbetegek száma. Kórházigazgatói tevékenységéből büszke arra, hogy az egészségügy ismert finanszírozási gondjai között is sikerült az intézmény fizetőképességét megőrizni, nincs adósságuk.

– Mindig olyan emberekkel szerettem együtt dolgozni – mondja az igazgató úr –, akik csapatban gondolkodnak, és emellett látják önmaguk lehetőségeinek a határát is, és akik nem hiszik azt, hogy nélkülük megáll az élet. Munkatársaim közül nagyon sokan szakmai elismerést (van, aki a legnagyobb szakmai elismerést), miniszteri kitüntetést kaptak, sikeres szakmai előmenetelükben segítettem őket. Valamit biztosan nagyon elronthattam, mert én az elmúlt öt évben sem szakmai, sem közéleti kitüntetésben nem részesültem.

Hálás vagyok ugyanakkor a sorsnak, hogy az 1900-ban átadott, akkor Felső-Magyarország legmodernebb kórházának számító intézmény fennállásának századik évfordulóját megünnepelhettük. Büszke vagyok arra is, hogy a Debreceni Egyetem oktatókórháza lettünk, ezt a lehetőséget szeretnénk jól kihasználni. Sikerként könyvelem el azt is, hogy az elmúlt öt évben az osztályok élére olyan szakemberek kerültek, akiknél jó kezekben van az irányítás.

Az igazgató úr gondolt a saját képzésére is, egészségügyi menedzserképző másoddiplomát szerzett. Tíz éve az első miskolci Lyon’s Klub tagja, öt alapítvány kuratóriumi tagja, két alapítványnál kuratóriumi elnök, a Magyar Ápolási Egyesület tiszteletbeli tagja. Korábban a Magyar Triatlon Szövetség megyei elnöke volt, most a Megyei Vitorlás Szövetség elnöke.

Létrehozta a „Sztár” légi mentő alapítványt, ezzel megvalósult a miskolci helikopteres légi mentés. Gyermekeinek közreműködésével a Justitia Vitorlás Sportegyesület, és a Bánkút Síklub tagja. Egyetemi éveinek közepétől vadásztársaság tagja, ezzel már azt is elárultuk, mivel foglalkozik szívesen szabadidejében.

Tevékenységéhez a nyugodt családi hátteret dr. Tantos Hedvig gyermekorvos biztosítja, akivel utolsó egyetemi éve során, ezerkilencszázhetvenkettőben kötött házasságot. Két fiúgyermekük közül Péter a diploma átvétele előtt hat nappal született, ő ma informatikus, az 1976-ban őt követő Zoltán gyógyszerész. „Az eddig megtett úttal nem igazán vagyok elégedett, látom a lehetőségeim korlátait. Akkor lennék igazán az, ha környezetemben is elégedettebbek lennének az emberek, de ez még nincs így.”

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)