Miskolc

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgató-főorvosa, dr. Csiba Gábor,  kezdetben régész akart lenni, s csak az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy mégis az orvostudományi egyetemre jelentkezik. 1991 óta igazgatóhelyettese, 2000 óta főigazgatója a megyei kórháznak. Politikával is foglalkozik: 1990 óta önkormányzati képviselő Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlésnek pedig 1994 óta tagja.

– Sajószentpéteren születtem 1955-ben. Azért ott, mert édesapám, aki a csallóközi Tejfaluból származott, s Pozsonyban, illetve Budapesten járt egyetemre, Sajószentpéteren volt körzeti orvos. Édesanyám Monokról származik, s a budapesti egyetemi évek alatt ismerkedett össze apámmal. A családunk egyébként igen népes, rajtam kívül még hét gyerek van, köztük az ikertestvérem, Gabriella is.

– Milyen érzés ikernek lenni?

– Mivel nagyon sokan vagyunk testvérek, egy pillanatig sem foglalkoztatott ez a kérdés.

– Tekintettel a hét testvérre, nehéz lehet végiglátogatni a családot…

– Annál is inkább, mert az évek során szétszóródtunk az országban, világban: élnek testvéreim többek között Svájcban és Franciaországban is. A külföld a családunkban nem újdonság, hiszen szüleim 1944 és 1946 között Németországban laktak.

– Orvoscsaládból származik. Ez azt jelenti, hogy egyenes út vezetett mostani szakmájához?

– A legkevésbé sem. Az általános iskola elvégzése után Pannonhalmán, a bencés gimnáziumban tanultam tovább. Egész harmadikos koromig úgy volt, hogy régész leszek. Aztán meggondoltam magam, s mégis inkább a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem. Egy évig előfelvételis voltam, s jelenlegi munkahelyemen, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban dolgoztam. Régóta ismerem tehát az intézményt kívülről, belülről.

– Aztán fel is vették az egyetemre. Meddig tartottak a diákévek?

– A DOTE-n 1981-ben végeztem, aztán megyei ösztöndíjasként újra a megyei kórházban helyezkedtem el: a baleseti sebészeten dolgoztam. 1985-ben szakvizsgáztam általános sebészetből, ’88-ban pedig baleseti sebészetből. Azt az évet egyébként szintén ösztöndíjasként a belgiumi Leuwenben töltöttem el, de még abban az évben hazajöttem.

– Vagyis csak részben tartotta a családi hagyományokat. Visszatérte után továbbra is maradt a megyei kórházban?

– Igen. 1991-ben megpályáztam itt az igazgatóhelyettesi állást, s meg is nyertem azt. Ez kilenc évig tartott, majd a kórház fenntartója, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2000-ben engem nevezett ki főigazgató-főorvosnak.

– Szép pályafutás. A tanulás?

– Az évek során elvégeztem az egészségügyi szakközgazdászi szakot, jelenleg pedig az orvos-szakjogász diplomát szeretném megszerezni.

– Miért ez az igyekezet?

– Az embernek mindig gondolnia kell arra, mi lesz, ha váltania kell. Ha netán én is erre kényszerülök vagy úgy döntök, hogy változtatok, akkor több diplomával és szakképesítéssel a zsebemben jobban tudok érvényesülni.

– Már csak azért is, mert az egészségügyben dolgozni manapság nem valami kifizetődő. Ez ügyben milyen tapasztalatai vannak?

– Tény, hogy az orvosi szakma nincs megbecsülve, már nagyon régóta. Hoszszú ideig tart az orvosképzés, ráadásul 5–6 évig kell rezidenskednie a frissen diplomázott doktoroknak. Szomorú, hogy még ennél is rosszabb helyzetben vannak az ápolók, ápolónők. Nem véletlen, hogy akárcsak az ország összes egészségügyi intézményében, nálunk is nővérhiány van.

– Ön nemcsak orvos, kórházigazgató, hanem egy karitatív szervezet vezetője és politikus is…

– ’90 júniusában alakult meg Miskolcon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat: azóta vezetem a szervezetet. Még abban az évben egyéni választókerületi önkormányzati képviselővé választottak, jelenleg a harmadik ciklusomat töltöm ebben a minőségemben. Tagja vagyok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlésének is, ’94 óta.

– Politikusi minőségében talán segíthet az egészségügyben dolgozók helyzetén. Lehet?

– Az igazság az, hogy nem a jó szándékon múlik a segítség. Meggyőződésem, hogy az összes népjóléti, illetve egészségügyi miniszter keze meg volt kötve a pénzhiány miatt. Márpedig ennek az ágazatnak erre van szüksége a leginkább, noha igaz, hogy szervezési problémái is vannak az egészségügynek.

– 1997 óta létezik az egészségügyi törvény. Mennyiben változott meg a kórházak működése a jogszabálynak köszönhetően?

– Sokban. Az úgynevezett „megmondó” stílust például felváltotta a „megbeszélő” stílus. Szigorúbbá vált a dokumentáció is. A törvénynek ugyanakkor úgy érzem, nagy hibája, hogy sokat beszél a betegjogokról, ám keveset az egészségügyi dolgozók jogairól.

– Említette, hogy nagy családból származik. Folytatta a tradíciókat?

– Ha nem is akkora méretekben, de igen. A feleségem vízügyi üzemmérnök. Három gyermekünk van, a 17 éves Anna, a 10 éves Borbála és a 8 éves Sarolta. Anna most áll pályaválasztás előtt, nyelvi szakra jelentkezik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)

***

Dr. Csiba Gábor főigazgató nagyon feszes időbeosztás szerint éli mindennapjait, hiszen a súlyponti kórház irányítása mellett gigaépítkezés is zajlik az intézmény falain belül. Jelenleg ez az ország legnagyobb egészségügyi beruházása, ami nem csak új impozáns épületeket takar, mert négy nagy értékű pályázatból átalakul az ellátórendszer is. A nagy projekt Csillagpont néven fut, összköltsége 13 milliárd forint. Az elnevezés magában foglalja a lényeget, miszerint az ellátások középpontjába a megyei kórház kerül, ahová a jól felkészült szakmai stábokat koncentrálják. Úgynevezett aranyórán belül ugyanis ellátásban kell részesíteni az infarktusos, agyvérzéses és különböző okokból sokkos állapotba került betegeket, hogy esélyt kapjanak az életben maradásra, amihez a jó szakorvosok mellett komoly műszerezettségre is szükség van. A főigazgató szerint vannak olyan betegségek, amelyekkel csak a megyei kórházba szabad menni, ő pedig ezeknek a feltételeknek a megteremtésén fáradozik. Ezért központosítják a sebészeti ellátást, 1,5 milliárd forintból a daganatos betegek kezelésére onkológiai központot hoznak létre és 500 millió forintból a koraszülött intenzív ellátást fejlesztik. Az egészségügyi struktúraváltás része a megyei és a Semmelweis kórház közötti egységes szakmai együttműködés megteremtése is. A nagy értékű fejlesztésből részesül az észak-magyarországi régióban található 11 kórház, számukra a rehabilitációs pályázaton elnyert 4,5 milliárd forint nyújt segítséget.

Mindennek előzménye volt a megyei önkormányzat által 2011-ben végrehajtott egyesítés, ahol a mezőkövesdi, szikszói, izsófalvai és a miskolci Szent Ferenc Kórházat a megyei kórházhoz csatolták. Ennek lényege a humán-, az anyagi és a technikai erőforrások koncentrálása volt, célja pedig az ellátás biztonságának a javítása.

A Csillagpont projekt befejezésének határideje 2014. szeptember hónap.

Az élet törvényszerűsége, hogy az elmúlt években dr. Csiba Gábor családjának összetétele is változott. Elhunytak szülei és két testvére, legnagyobb lányuk, Anna viszont férjhez ment és megszületett az első unoka. Borbála a Debreceni Orvostudományi Egyetem második évfolyamát végezte, Sarolta pedig a Miskolci Egyetem védőnői szakán tanul.

A főigazgató továbbra is segíti a Máltai Szeretetszolgálat munkáját és tagja a megyei közgyűlésnek. Közben arról álmodik, hogy a pörgős évtizedek után egyszer kivehet majd egy hónap megszakítás nélküli szabadságot, amiben nem volt része orvosi diplomaszerzése óta.