Gesztely

A Harangodi síkság délkeleti csücskében, a Hernád-folyó mellett elterülő településről már a XIII. század elejétől vannak írásos feljegyzések. Mint annyi magyar falu, Gesztely is a történelem számtalan viharát érte meg, sokszor feldúlták, leégett, árvíz sújtotta, a két világháborúban hadszíntér volt, a Katyusák innen lőtték Miskolcot. Itt vívta utolsó győztes csatáját gróf Leiningen tábornok az 1848/49-es szabadságharc idején. A helység nevezetes szülöttjének számít Csorba Sámuel jogász, történész, szakíró; Román János levéltáros, történész, szakíró valamint Krausz Adrienn és Simon Izabella zongoraművészek.

A ma háromezer lelkes település életének alakulásában korábban a nehézipar volt a meghatározó, hisz az emberek főleg Miskolcra jártak el dolgozni. A falu polgármestere 1998 óta Végh Ernő, aki 1948. július 3-án született Sárospatakon. Édesapja református lelkész volt, 1969-től 1995-ig szolgált Gesztelyen. Édesanyja háztartásbeliként rajta kívül két öccsét és két húgát nevelte. Gyermekkorának egy része Sárospatakon telt, a nyarakat mindig ott töltötték a nagyszülőknél, talán ezért is kötődik erősen a mai napig Patakhoz. Édesapja segédlelkészként kezdte az Úr szolgálatát Putnokon, majd Ózd, Szin, Ragály, Járdánháza voltak a következő állomáshelyek. Így nyugodtan elmondhatjuk, rendkívül mozgalmas gyermekkora volt.

Olyan korban nőtt fel, amikor az emberek még sokkal szegényebbek voltak, de sokkal jobban megértették egymást. „Kétféle ember létezik, – mondogatta édesapja, akinek halála máig betöltetlen űrt jelent a család, és főleg az elsőszülött fiú számára, – a rendes ember és a rossz ember – nemre, fajra való tekintet nélkül. A lényeg az, hogy tisztességgel éljen az ember!”

Az általános iskolában, amelyet egyébként Járdánházán fejezett be, az ének-zene, a sport, a magyar és a történelem számított kedvenc tárgyai közé. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta, csodálatos élményt jelentett számára, hogy részben azok a tanárok is tanították, akik még apja tanárai voltak. Különösen szeretettel és tisztelettel emlékezik vissza H. Kovács Mihály igazgatóra, aki csodálatos ember volt.

Érettségi után két év katonaság várt rá Kalocsán, a harckocsizóknál szolgált írnokként. Olyan nagyszerű ember volt az elöljárója, mint Kladek Attila őrnagy, aki nagy-nagy emberséggel viseltetett beosztottai iránt. Leszerelése után kemény és dolgos évek következtek. Elvégezte a szakközépiskolát, erősáramú villanyszerelőként kezdett dolgozni Ózdon a Villanyszerelő Ipari Vállalatnál, majd amikor 1969-ben Gesztelybe kerültek, a Lenin Kohászati Művekbe ment dolgozni. Különböző tanfolyamokon képezte magát és 1986-ig dolgozott itt. Volt a TMK-nál előadó, aztán következett a karbantartási-felújítási főosztály, majd csoportvezető lett a nagyolvasztónál. A nehézipar válsága, a cég felbomlása idején egy kft.-t alapítottak, külső cégeknek végeztek villanyszerelést, gyengeáramú és erősáramú szerelést.

1986-tól 1998-ig tevékenykedett a vállalkozásnál, amikor a falu polgármesterévé választotta. No persze nem minden előzmény nélkül, hisz a rendszerváltás után két cikluson keresztül képviselő és alpolgármester volt, elődje nyugdíjba vonulása után lett a település első embere. Az elmúlt három évben befejezték a korábban elkezdett fejlesztéseket, Újharangodon gázvezetéket, halotthamvasztót építettek. Tantermeket és az óvodát újították fel, négy utcát aszfaltoztak, előkészítették az új beruházást, a Total-kút építését, fejlesztették a kultúra házát, és a polgármesteri hivatalt, ahol ma már korszerű számítógépek segítik a beosztottak munkáját.

– Megpróbálok a szeretet hangján szólni az emberekhez – mondja a polgármester úr. – Szeretném a magyar múlt becsületét visszahozni, ezért is ünnepeljük meg kellő tisztelettel nemzeti ünnepeinket. Az embereknek tudniuk kell honnan jöttünk, ismerni kell a múltat, hogy becsülni tudjuk a jövőt.

Végh Ernő polgármester úr munkájában sok segítséget kap az eredetileg közgazdasági végzettséggel bíró, ma az Öregek Klubjában dolgozó feleségétől, Csorba Izabellától, aki gesztelyi születésű, és akivel 1971-ben kötött házasságot. Leányuk, Eszter, 1977-ben született, főiskolát végzett szociálpedagógia szakon Hajdúböszörményben.

A polgármester úr nemcsak nagyon szereti, hanem szabadidejében műveli is a zenét. A zene, az egyházi és a klasszikus zene, ha ideges és nyugtalan, megnyugtatja, ha jókedvű, vidámabbá teszi. A református egyház gondnoka, vasárnaponként ő orgonál a templomban. Szeret olvasni is, főleg a történelmi jellegű könyveket és az útleírásokat. Az irodalom szeretetét édesapjától örökölte, aki gyerekkorában sokat mesélt neki arról, hogy mit olvasott, így vezette rá a könyvek szeretetére.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)