Debrecen

Sztaricskai Ferenc nemzetközileg elismert alapkutatási és eredményes gyógyszerfejlesztési munkát végzett, ehhez iskolateremtő oktató-nevelő munka, valamint áldozatkész tudományszervező közéleti tevékenység párosult.

Egy négygyermekes család második gyermekeként 1934. május 23-án született Békéscsabán, ősei a törökdúlás után a Felvidékről, a mai Ruüomberok környékéről települtek Magyarországra, Szarvasra. Édesapja, Sztaricskai Ferenc kelmefestő kisiparos (ma úgy mondanánk kékfestő népi iparművész) volt, édesanyja Hrabovszki Erzsébet. Nővére és húga ma már nyugdíjas, öccse a Debreceni Egyetem docense.

– Életutam elindulásában édesapám mellett az evangélikus gimnázium egykori osztályfőnöke, Rábai Miklós játszott nagy szerepet – emlékezik vissza Sztaricskai Ferenc. – Ő később az Állami Népi Együttes vezetője lett, nagyon színes egyéniség volt, néprajz és természettan szakos tanárként kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett.

Az atyai hatás eredményeként jelentkezett 1948-ban Szegedre a vegyipari technikumba, ahová az akkori időkben csak igen szigorú alkalmassági-szakmai vizsga alapján lehetett bekerülni. Érettségi után származása miatt nem vették fel az egyetemre, így az akkor induló penicillingyárba (ma Biogal) helyezték Debrecenbe. Végigjárta a gyár különböző munkaterületeit, hamar komoly gyakorlati ismeretekre tett szert. Időközben édesapja szövetkezeti dolgozó lett, ő pedig műszaki értelmiséginek számított, így bekerülhetett az egyetemre – a szerves kémiára szakosodott, a gyógyszerkémia érdekelte elsősorban –, ahol 1958-ban vegyészi oklevelet szerzett.

Ezt követően a Biogal Gyógyszergyár Kutatólaboratóriumában több új magyar (Primicin, Dezertomicin, Flavofungin) és meghonosított (V-penicillin, 5-oxi-tetraciklin) antibiotikum kinyerésével foglakozott. Megoldotta a 6-amino-penicillánsav hazai előállítását és üzemi eljárást dolgozott ki a penészamiláz enzim mélykultúrás tenyészetből történő előállítására, amely Cerease néven került forgalomba a sütőiparban.

1963-ban – a néhai Bognár Rezső akadémikus meghívására – a KLTE Szerves Kémiai Tanszékére került, és egyik alapító tagja lett az MTA Antibiotikum-kémiai Kutatócsoportnak. 1964-ben Moszkvában, 1978–79-ben a Vanderbilt Egyetem Kémiai Intézetében (Nashville, Tennessee, USA) töltött egy évet, de hosszabb-rövidebb tanulmányúton szinte a fél világot bejárta. 1965-ben egyetemi doktori címet, 1975-ben kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. 1985-től a KLTE címzetes egyetemi tanára és 1987-től az Antibiotikum-kémiai Kutatócsoport vezetője.

1995-ben habilitált és magántanári kinevezést kapott. Az elmúlt három évtized alatt széleskörű szerves kémiai oktató munkát végzett és több egyetemi jegyzetet és tankönyvfejezetet készített. Vezetésével négy kandidátusi, tíz egyetemi doktori és 4 Ph.D-értekezés készült. Az általa vezetett kutatócsoport munkatársai közül ez ideig 4 fő szerzett akadémiai doktori címet. Szakmai tevékenysége felöleli az antibakteriális laktámok, a rákellenes antraciklin-glikozid, az antibiotikumok makrolid és glikopeptid kémiáját. Ennek középpontjában a szénhidrátok különböző biológiailag aktív vegyületekké történő átalakítása áll. Aggristin néven kereskedelmi készítményt fejlesztett ki a von Willebrand-kórban szenvedő, vérzékeny betegek diagnosztizálására.

Tudományos közleményeinek száma 200, amely magába foglal 9 monográfiát, tíz szabadalmat, melyek szakmai értékét a 600 feletti idézettség egyértelműen jelzi. Tagja a J. Antibiotics nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának. A Magyar Kemoterápiai Társaság alelnöki tisztségét 1991 óta látja el. Számos hazai szervezet, akadémiai és egyetemi bizottság munkájában tölt be elnöki tisztséget.

Sikerekben, eredményekben gazdag életpályáját számos kitüntetéssel ismerték el: Munka Érdemrend Bronz Fokozat 1985, Kitasato Gold Medal 1991, Pro Urbe Debrecen 1994, Akadémiai – Díj 1995, Széchenyi Professzori Ösztöndíj 1998, Paracelsus-nagydíj 2000, Hatvani-díj 2000.

Szerteágazó tevékenységének biztos támasza a család. Felesége Kóris Ágnes kémia–fizika szakos középiskolai tanár, a Péchy Mihály Műszaki Középiskola igazgatója. 1966-ban kötött házasságukból két gyermekük született. Tamás ma egy multinacionális cég reklám-marketingese, nős, két gyermek édesapja. Judit végzettségét tekintve angoltanár, az USA-ban él, oda ment férjhez.

Sztaricskai professzor úr nagyon szereti a sportot – úgy véli, önfegyelemre és kitartásra neveli az embert – ma is rendszeresen teniszezik, a tenisz révén számtalan ismerőst és barátot szerzett. Szereti a szépirodalmat, az olvasás igazi kikapcsolódást jelent számára. Mint egész életében, ma is keményen dolgozik, a tűzelhalás gyógymódjának megtalálásán fáradozik, és kutatja a gyomorfekély gyógyításának módját.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)