Debrecen

Az ember, ha fiatalok között van, sokáig meg tud maradni lélekben fiatalnak – vallja dr. Kiss Szendille, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdasági Kémiai Tanszékének vezetője, akinek dolgozószobájában a fő helyeken láthatók azok a meghitt szavakat tartalmazó emléklapok, amelyekben a már búcsúzó hallgatók köszönik meg segítségét, emberségét. Ezekre még jobban büszke, mint Pro Educatione Agriculturae díjára. – Sokat vagyok együtt a hallgatóimmal – folytatja. – Szeretem őket, s jó tudni, hogy ez kölcsönös. Egyébként szerencsés ember vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. Sosem a tudományos munka dominált pályámon, hanem az oktatás, immár 35 éve az Agráron. Így volt teljes az életem.

Komádiban született 1946. november 26-án. Édesapja, Kiss László református lelkipásztor és édesanyja, Pongor Szende Gizella szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben nevelte bátyjával együtt. Az istenhit, amit kapott, azóta is mozgatóereje, a szülők példája pedig egy életre szólt. „Nem az számít, hogy kinek mennyi pénze van, hanem a belső értékek” – jegyezte meg máig a szülői intelmeket. Külön hálás a sorsnak, hogy sokáig együtt élhetett velük. Édesapját még az ő születése előtt internálták, majd 1956-ban elhelyezték Komádiból. Ez a pap gyerekei számára azt jelentette, hogy mindig mindenben többet kellett teljesíteniük, mint az átlagos gyerekeknek. A debreceni Református Gimnáziumban hasonló társadalmi helyzetű gyerekek közösségébe került, akiket a társadalomból „kitaszítottak”. Ez a zárt közösség és a benne folyó magas színvonalú oktatás ugyanakkor meg is védte őket a külvilágtól. Végig kitűnő tanuló volt. Különösen tisztelte Nagy Gézát osztályfőnökét, akitől atyai gondoskodást és megfelelő szigort kapott; Rábold Gáborné nyelvtanárt, aki szerint a tehetség önmagában semmit sem jelent, szükséges a szorgalom is; Nagy Mihály kémiatanárt, aki miatt a vegyészi pályát választotta (pedagógus szeretett volna lenni, de a szülői háttér miatt arról nem is álmodhatott).

A Kossuth Lajos Tudományegyetemen a tanulás izgalmával teltek az évek. A különböző gélek, kocsonyák világában merült el szívesen. Szakdolgozatát is a kolloidika témakörében írta Mádi István iránymutatásával, akihez emberileg is közel került a közös munkálkodás során. Nagy hatással voltak rá Imre Lajos professzor előadásai is, aki megközelíthetetlen, messziről tisztelt ember volt. 1970-től az Agrártudományi Egyetem kötelékében dolgozik. Segédmunkatárs, tudományos munkatárs, majd 1996-tól egyetemi docens, de már a kezdetektől az oktatás területén is tevékenykedik. 1998 óta a Mezőgazdasági Kémiai Tanszék vezetője. De micsoda elődök után! Vecsey Tibor 1970-től hét évig, Loch Jakab professzor 1977-től 1998-ig látta el ezt a tisztet, mindketten pártonkívüliek, elveiket, tisztességüket semmilyen körülmények között fel nem adó főnökei voltak. Kiss Szendille ezért is szerencsés embernek érzi magát, s morális kötelességének tartotta az általuk megkezdetteket továbbvinni, továbbfejleszteni.

A tanszéknek egyre több új kihívással kellett megküzdenie: a megszaporodott számú bel- és külföldi pályázati lehetőségek kiaknázása, a különböző külföldi egyetemekkel történő tudományos együttműködés eredményes folytatása mellett (holland, angol, olasz és német egyetemekkel) a megnövekedett diáklétszám kezelése a színvonal megtartásával, a KLTE-vel közösen indított új szakok és képzési formák több felelősséget, jobb koordinációt kívánnak nap mint nap. Kutatási területén (a tápanyag- és a vízellátás hatása a különböző növények termésmennyiségére és minőségére) több cikk, könyvrészlet és jegyzet került ki kezei alól, sikeres előadások sora fűződik nevéhez hazai és külföldi konferenciákon. Mégis az oktatás a fő területe – sőt! –, a hobbija is. Évfolyamfelelős tanárként is vannak rendszeres teendői, emellett tagja az egyetemi kulturális bizottságnak és az egyetem, illetve a város hasonló közös testületének, civil mivoltában pedig alapító tagja a Debreceni Polgári Körnek, tagja a Magyarok Világszövetségének és a Kossuth utcai református templom nőszövetségének.

1960-tól 1984-ig aktívan kosárlabdázott. Előbb a gimnáziumi csapatban, majd a megyei bajnokságban szereplő DEAC-ban, végül az NB II-es DASE-ban, ahol a csapatkapitányi tisztséget is ellátta. Az edzések gyülekezőidejében rendszeresen elhangzott a kérdés: ki felelt, ki mit nem ért? Eleinte ő kapott, majd később ő adott segítséget, konzultációs lehetőséget a csapattagok tantárgyi kérdéseire. A könyvek és az olvasás szeretete végigkísérték életét. Könyvre mindig volt pénz. Tekintélyes könyvtárat tart otthon és dolgozószobájában, s manapság is szorgalmasan gyarapítja azokat.

Dr. Kiss Szendille jól érzi magát a jó tanszéki közösségben. Fiatal kollégáit segíti, ösztönzi az előmenetelben. Biztos benne, hogy közülük kerül majd ki az is, aki egyszer átveszi a stafétabotot. Addig viszont még vannak feladatai, tervei.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)