Debrecen

Udvarhely megyében, Olaszteleken született 1923-ban, Székelyudvarhelyen végezte iskolai tanulmányait, 1942-ben érettségizett és ősszel beiratkozott a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol három évet végzett, a negyedikbe beiratkozott, de vizsgáit csak 1947-ben tehette le – a háború okozta helyzet miatt – az Agráregyetem Debreceni Osztályán (Pallagon).

Már 1946 szeptemberében díjtalan gyakornok lett az Állattenyésztés-tani Tanszéken. 1947-ben „kinevezett díjtalan gyakornok”-a. Ideiglenesen tanári állást vállalt a sárbogárdi mezőgazdasági szakiskolában, ahonnan két hónap múlva áthelyezték Vácra, a mezőgazdasági gimnáziumba. Fűtársítási kísérletei és sziklakertépítése feltűnést keltett. 1950. július 1-jével az agrártudományi egyetem tanársegédje lett. Szorgalmas oktató és élénk kísérleti munkájának következtében 1952-ben adjunktus. 1954 decemberében – több megjelent közleménye elismeréseként – kinevezték docensnek. Behívták 1956 őszén a forradalmi bizottságába, de ő, két kisgyermeke miatt, visszavonult.

1957. szeptember 1-jével mégis felmentették docensi állásából. Előbb befejezte Őrszentmiklóson tervezett kísérleteinek bővítését, majd elfogadta Belák Sándor professzor ajánlatát és szakmunkásként vizsgálta Nyugat-Dunántúl legelőit. A keszthelyi kutatóintézet beolvadt az agráregyetembe, és a rektor biztatta, hogy pályázza meg a volt docensi állását. Ehelyett inkább legelővizsgálatait folytatta az Agrobotanikai Intézet (Tápiószele) dolgozójaként. Miután vizsgálta a dunántúli legelők nagy részét (1860 község legelőinek vizsgálati anyaga állt rendelkezésére), érdeklődéssel folytatta a munkát a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. Melléktermékként 2600 ökotípust gyűjtött össze a jelentősebb gyepekben lévő füvekből, és a természetes gyepekben élő 436 növénynek a tövenkénti magtermését vizsgálta. Ezt a munkáját támogatta Jánossy Andor, az Agrobotanikai Intézet igazgatója.

A Mezőgazdasági Minisztérium is felfigyelt tevékenységére, biztatást kapott, hogy jelentkezzék doktorátusra, aminek örömmel tett eleget, és 1962-ben kiváló eredményű oklevelet kapott. A doktori disszertációja 1953-ban Belák Sándor segítségével könyvként is megjelent. Doktorátusa után tudományos munkatársnak nevezték ki. Tudományos tevékenységének részeként összességében 3026 település legelőiről készített pontos feljegyzéseket. Újabb biztatásra benyújtotta 1965-ben „Gyepek termőképességének vizsgálata” címen kandidátusi disszertációját, amely ugyancsak kiváló minősítést kapott. A fentiek alapján, 1968 tavaszán tudományos főmunkatársi kinevezéssel a Kompolti Kutató Intézetbe helyezték át, és a termésbecslés országos kutatási téma felelőse lett. „A gyepek állattartó képessége” c., 1985-ben benyújtott dolgozatával szerezte meg az akadémia doktora címet.

Újabb meghívást kapott 1970-ben, ezúttal Bencsik Istvántól, melynek alapján professzornak nevezték ki Debrecenben, és a gyepgazdálkodás oktatásának fejlesztése lett a feladata. Megbízást kapott a Mezőgazdasági Minisztériumtól, hogy állapítsa meg az 1970. évi árvíznek legelőkön és réteken okozott kárt. Ezt a feladatot teljesítette, egyben üzemi kísérletet állított be a szabolcsi legelők szakszerű kezelésére és hasznosítására. Kidolgozta és eredményesen alkalmazta a tömött talajú gyepek altalaj-lazításos javítását. Addig a kötött talajú gyepek kora tavaszi vízborítását leszivattyúzták (pedig az nyáron jó lett volna). Szakmai tevékenysége eredményeként 216 üzem kapott – helyszíni felmérések alapján készített – legelő gazdálkodási tervet, és a Nyírségben elsősorban, de az ország számos részén fejlődött a szakszerű gazdálkodás rétjeinken és legelőinken.

Összesen 32 eredményes üzemi kísérlet jelentette azt a bemutató keretet a sok üzemi megvalósítás mellett, amelyet sok gazdasági szakember és sok vezető megtekintett. Szakirodalmi tevékenységét több mint 300 közlemény jelzi, amelyek közt két nívódíjas könyv is van. Tudományos eredményeinek egyike a „klímaindex” (a hő-csapadék aránya) amely alapján Kyotoban beválasztották a Gyepgazdálkodási Világkongresszus elnökségébe az 1985–93-as évekre. Az Agráregyesület Gyepgazdálkodási Szakosztályában fokozatosan 6 munkacsoportot hozott létre, és 1999-ben megalakult a MAE Gyepgazdálkodási Társasága 6 szakosztállyal. Az MTA Állattenyésztési–Takarmányozási Bizottság keretében gyepes munkacsoportot szervezett, amely élénk tevékenysége elismeréseként 2 év múltán albizottság lett, és további 4 évre létrejött az agrárosztály döntése alapján a gyepgazdálkodási bizottság.

Annak örvend, hogy elődeitől – főleg szüleitől – sok hasznos adottságot örökölt. Szerencsésnek tartja magát a családi életben is; megnyugtató gyerekei élete. A megértő és kiegyensúlyozott családi légkör az állandó segítsége, amely feloldja – talán életkorából adódóan érzékenyebbé válása miatti feszültségét. Egy vallomásában azt írta: „a család nyugalma a pihenőm.”

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)