Debrecen

A tanulás, a műveltség a modernizáció legfontosabb feltételei. Ezért mindig is nagy felelősségnek tartottam az értelmiség képzésében részt venni. Pályám során tudósféle lettem. Ebben az segített, hogy magasabb színvonalon akartam a hallgatóknak átadni mindazt, ami részemül jutott. Ugyancsak borzasztóan fontosnak tartom a tudomány népszerűsítését is – e tekintetben Erdei Ferenc életművét fogadtam el modell értékűnek – mondja dr. Mojzesné dr. Székely Katalin, aki egy éve lemondott a Szociológia Tanszék docensi, vezető oktatói státuszáról, kérte nyugdíjazását, de továbbra is kutat, kurzusokat vezet és tanít csakúgy, mint már 15 éve a nagyváradi Partium Egyetemen, de ott találjuk egy újságíró-iskola és egy divatiskola előadói között is. Korábban a hajdúböszörményi óvónőképző főiskolán is tanított 15 évig.

Sajószentpéteren született úri és paraszt felmenők sarjaként 1939. április 4-én, s a Rudolftelepen nevelkedett, ahol édesapja gondnokként a bányászkolónia gyakori tragédiákkal tűzdelt életét igazgatta. Máig hordozza magában a bányászok egymás melletti kiállásának, segítőkészségének emlékét a bányaszerencsétlenségek nyomán, édesapja egyszerre szigorú és megértő nevelési módszereit, a nagy családban kialakult szükségszerű alkalmazkodás elsajátított készségét, a sok-sok könyvet, amelyen keresztül sokkal nagyobbra nyílt a világ, s a felismerés szépségét, miszerint a tanulás nem munka, hanem gyönyörűség. Olyan tanítói voltak, akik észrevették, tud hatni az emberekre, így nem véletlen, hogy mindig tanító néni akart lenni. Sárközi Andor igazgató a miskolci Vámos Ilonka Gimnáziumban, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakán pedig Bartha János akadémikus, Bán Imre, Kardos Pál professzorok és Juhász Géza bácsi nemcsak tudást adtak, hanem szemléletet is formáltak.

– Gazdag lettem azáltal, hogy a KLTE-re jártam – emlékszik vissza. – Egyrészt pezsgő tudásforrás volt számomra, másrészt magával ragadott a közösség elementáris ereje. – Az egyetem KISZ-titkára volt, a központi bizottság tagja, amatőr színjátszóként három színház szerződésajánlatát utasította el, miután frenetikus sikerrel bemutatták a lépcsőkön Horváth Zoltán és Tyll Attila közreműködésével az Elektrát (sokáig így is hívták társai). A népköztársasági ösztöndíjból és nyári munkákból tartotta el magát kitüntetéses diplomája átvételéig. Elhárította a marasztalást  – középiskolai tanárként képzelte el jövőjét –, s egy Debrecen környéki iskolában helyezkedett el. Fél év múlva mégiscsak engedett, s megkezdte a fiatal oktatók szokásos karrierjét, amely közben elmélyült a kutatásban, s egymás után jutott túl a tudományos fokozatok megszerzésén, s lépett előre az egyetemi hierarchiában. Örömére részt vehetett az 1970-es években a szociológiatanítás kezdeteiben. A rendszerváltásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy tanszékének saját hallgatói is legyenek. 1990 óta szociológiatörténetet tanít, az ifjúságszociológiai kutatásokban elért eredmények után a divatszociológia kezdte érdekelni, s e tárgyban igen népszerű kurzust tart ma is.

Korábban a párt esti egyetemén politikai szociológiát oktatott. 1974-től 1978-ig, illetve a reformkommunizmus idején párttitkára is volt az egyetemnek, s igyekezett az adott lehetőségek között a demokratizálódást és az oktatás fejlesztését elősegíteni. A megalakuló MSZP debreceni elnökének választotta, de e tisztéről és párttagságáról egy év után, 1990-ben lemondott.

Dr. Mojzes Jánossal az egyetem nagy párjaként emlegették. A kémia–fizika szakos középiskola tanárral, egyetemi docenssel, kémikussal, Gabriella és Edit lányuk édesapjával 30 gyönyörűséges évet élt együtt. 49 éves volt, amikor 1988-ban férjét elveszítette. Hosszú időbe tellett, mire belenyugodott, hogy a vesztesége ellenére sem adhatja fel.

Manapság is igen elfoglalt. Három egyetemi helyszínen oktat, eleget tesz egyéb vállalt előadói felkéréseinek, kutat, és rendelkezésére áll a különböző témákban véleményét firtatóknak. Mindezek mellett igyekszik ápolni, gondozni a barátságokat.

A divathistória – amelyre rátalálása nagy élménye életének – közkinccsé tétele újabb feladatokat ad: tankönyvet és lexikont ír, ami óriási, ugyanakkor szívesen végzett feladat. Egyszerre lehetőség átadni összegyűlt tapasztalatait, és újabb lépéseket tenni az életmóddal összefüggő gondolkodásmód alakítására. Közreműködik a sérültekkel, fogyatékosokkal foglalkozó kutatásokban is. Ugyanakkor egy akár profánnak tűnő kérdés boncolgatása is közel áll hozzá: ki gondozza a szociális szakemberek lelkét? Sokat jár színházba, ha teheti, a fővárosi előadásokat nézi meg. Hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, sokat olvas. Több mint 800 hanglemeze közül választ, ha zenére vágyik. Kerámiákat gyűjt szorgalmasan. Szíve-lelke örül, ha együtt lehet Debrecenben és Zürichben élő unokáival: Dániel (6 éves), Barnabás (4), Magdolna (2), Benedek (6) és Vida (1).

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)