Debrecen

A Debreceni Egyetem Természettudományi Karának, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének docensét, Dr. Szathmáry Lászlót már fiatalon a természettudomány és történettudomány ötvöződése érdekelte. Ebben nagy szerepe volt a Füvészkert Utcai Általános Iskola kémiatanárának, Hamza Józsefnek is. A tőle elsajátított értékítélet és a humor ma az ő oktatási stílusában is fellelhető.

A Tóth Árpád Gimnázium biológia–kémia tagozatát elvégezve a Kossuth Lajos Tudományegyetemen ugyanezen két szakból szerzett diplomát 1974-ben, miközben kicsit régészkedett. Szívesen látott, anatómiát is ismerő tanonc volt régészeti ásatásokon (a későbbiekben 38 alkalommal volt ebben része). A Déri Múzeumban Zoltai Lajos és Ecsedi István tanulmányait olvasva került közel múltunk feltárt emlékeihez, elsősorban az alföldi földsáncokhoz és földvárakhoz. TDK-pályázatát is – egyetlen biológusként a régészek között – a Debrecen környéki földsáncokról írta. Az akkori „vetélytársak” aztán kollégák lettek. Eközben figyelt fel rá egy budapesti illetőségű, Debrecenben egyetemi tanári kinevezést nyert professzor, Nemeskéri János. Több munkáját olvasta, és hatására lett antropológus. Rendszeresen segített a professzor különböző múzeumokban, gyűjteményekben végzett munkájában, majd a IV. évfolyamon részt vett a középkori magyarság testmagasságának rekonstrukciójára irányuló vizsgálatokban. Szakdolgozatát is ezen témakörből írta, 1974-ben: Magyarország Árpád-kori népességének rekonstruált testmagassága címmel.

Az egyetem elvégzése után, az akkoriban nagy feltűnést keltő rakamazi honfoglaláskori sírleletek gondozására kapott megbízást. Nyaranta ásatásokon dolgozott. 1975-ben védte meg doktori értekezését. Ebben Magyarország történeti népességeinek testmagasságát rekonstruálta az újkőkortól az Árpád-korig. 1978-tól 1989-ig a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum igazgatója volt, mely tisztséget címzetes igazgatóként, a Baráti Kör titkáraként ma is viseli. Eközben a KLTE-n oktató (adjunktus, majd 1992-től docens).

Húsz éve végzi az avarkor, a honfoglaláskor és az Árpád-kor humán csontvázleleteinek vizsgálatát. Nevéhez kötődik az a feltételezés, hogy Szt. István korában egy törés következett be népességfejlődésünkben. Úgy tűnik, hogy Szt. István áttelepítéseket kezdeményezett a pogányság felszámolása, illetve hatalma megszilárdítása érdekében. Míg korábban a klímaviszonyok határozták meg a Kárpát-medence népességeinek adaptációs profilját, anatómiai arculatát, a XI. század kezdetétől inkább a politikai akarat lehetett nagyobb hatással a népességstruktúra alakulására. A 70-es évek derekán professzorával elemezték a vaskapui erőmű építésekor feltárt, mintegy 8000 éves középső kőkori leleteket. Részint e vizsgálatok alapján védte meg kandidátusi értekezését 1989-ben, Az Észak-Balkán és a Kárpát-medence mezolit és korai neolit kori népességeinek rekonstrukciója címmel. Nemeskéri professzor 1985-ben befejezte debreceni működését. Történeti antropológiával foglalkozóként dr. Szathmáry László művelte tovább ezt a kutatási területet.

Humánbiológiát, humánökológiát, egészségtant oktat, de legszívesebben a honfoglaláskori népességek történetét mutatja be hallgatóinak. Irányítása alatt folyik az antropológus doktoranduszképzés. Munkássága folyamán 130 tudományos publikációja jelent meg a recens és a történeti népességek antropológiai profiljának széles skálájáról. Négy kontinensünk 19 országában 83 tudományos előadást tartott, bemutatva Európa, a Kárpát-medence és ezen belül a magyarság történetének anatómiai, szociodemográfiai és humánökológiai aspektusait.

– Az elmúlt 20 év alatt e tudomány fejlődését napra készen követve, a nálunk tehetősebb intézmények színvonalával együtt értékelhetően végeztük munkánkat, feltárva történeti és jelenkori népességeink struktúráját. Eredményeinket számba véve megállapítható, hogy fel tudjuk venni a versenyt a hazai és a külföldi műhelyekkel egyaránt – mondja. A tanár úr háromszobányi gyűjteményét véleménye szerint egy debreceni (egyetemi vagy városi) kollekcióban kellene elhelyezni, amelynek bővíthetősége révén a következő generációk számára is dokumentatív értékűek lehetnek történeti múltunk ezen különleges relikviái.

Több pályázati megmérettetésük közül a legjelentősebb a Széchenyi-tervhez kapcsolódott. Ezt a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszé­kének munkatársaival közösen végezték. Az Alföld Kr. u. 1500 évére vonatkozó kutatások a hazai embertani tanszékek közötti legjelentősebb együttműködést valósították meg. Szerényen említi a legkorábban elnyert Széchenyi professzori ösztöndíját, valamint az OTKA- és az FKFP-pályázatok révén elért eredményeit. Tervei között legfontosabbként egy összefoglaló kötet megírása, összeállítása szerepel, amely az Alföld népességtörténetét vázolja az időszámítás kezdetétől az Árpád-kor végéig.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)