Debrecen

Vajon gondolták-e valaha is a Csanádpalota környéki tanyavilágban bérelt földet művelő egyszerű emberek, hogy egyetlen gyermekük majd Rómában tart angol nyelvű előadást, szépen halad előre a tudományos ranglétrán, és tevékeny szerepet játszik a cívisváros felsőoktatásában: az egyetemen, majd a tanítóképző főiskolán.

Dr. Kiss Sándor, aki 1948. február 8-án született Csanádpalotán, ötéves korában került Makóra. Az általános iskolában a tanulmányi versenyek állandó résztvevőjeként öregbítette iskolája hírnevét, különféle műveltségi vetélkedőkön, nyelvi versenyeken vett részt, színjátszó körbe járt. Bár minden tárgyat kedvelt, talán mégis a matematika állt legközelebb hozzá. Szabad idejében szívesen focizott, főleg a fejelésben járt élen, és hamar „rászokott” a ház körüli munkákra, őrizte a libát, a tehenet. Az édesapjától kapott kis földön gazdálkodott, az itt keresett pénzből vett magának órát és kerékpárt.

Akkor nyílt ki számára a világ, amikor Debrecenbe, a Vegyipari Technikumba került középiskolás diáknak, hiszen édesapja „keményen fogta”, édesanyját 16 éves korában veszítette el. Ez az intézmény ritka nehéz és komoly iskolának bizonyult (hatszáz jelentkezőből százat vettek fel, és az első évfolyam 33 fős tisztán fiú B osztályából 25-en maradtak év végére). Olyan nagyszerű tanáregyéniségek oktatták, mint Halász István „Peca bácsi”, aki rendkívül emberséges pedagógusként önálló feladatokkal „gyötörte” tanulóit, Oláh József történelem- és Tar Lászlóné matematikatanárok, nem beszélve a nagyon jó szakmai tanárokról.

Egyetemi tanulmányait a KLTE fizikus szakán folytatta, miután letöltötte a 11 hónapos katonai szolgálatot. Erős csapatban, nagyon jó évfolyamon kitűnő tanulóként végzett, így szinte természetes, hogy friss fizikus diplomájával szerződéses egyetemi oktatóként alkalmazták. Négy évvel később nevezték ki tanársegédnek a Szilárdtest Fizika Tanszékre. Tudományos tevékenysége folytán épített egy mérőberendezést, amelyről a tanszékvezetője – a „Főnök”, dr. Kedves Ferenc egyetemi tanár – tartotta az első angol előadást, a másodikat már ő olvasta angolul, a harmadikat pedig ő tartotta szabadon. 1979-ben egyetemi doktori címet szerzett.

Kutatómunkáját egy viszonylag szűk területen – a belsősúrlódás területén  – folytatta, amelyet meglehetősen kevesen (vagy kétszázan) művelnek a világban. 1989-ben érte el a kandidátusi címet, ekkor hívták meg a Tanítóképző Főiskola Technika Tanszékére, amelyet máig is irányít. 1993-ban lett főigazgató-helyettes, általános helyettesként a tanulmányi és tudományos ügyeket irányítja.

Sokoldalú tevékenységet folytat: elsősorban a technika, a természettudományos oktatás és az energetika területén publikált, mintegy 150 publikációja jelent meg, ebből 90 angol nyelven. Részt vállalt az UNESCO „Mutassuk be a hazai oktatást!” sorozat programjában, a lengyel, cseh és szlovák fél mellett ő írta a mű magyar részét. Kollégáival együtt ugyancsak szerzője a „Technika” című jegyzetnek, amelyet a tanítóképző főiskolák szinte mindenhol használnak Magyarországon. A Rotary Klub alapító tagja Debrecenben (megkapta a Paul Harris-díjat, ez a nemzetközi jótékonysági szervezet egyetlen kitüntetése). Alapító tagként a Technikatanárok Országos Egyesülete elnökségének tagja. Ugyancsak alapítója a Varázskuckónak, amelyben néhány  „megszállott” fizikatanár mutat be érdekes eszközöket, tart bemutatókat, és ismétel meg régi nagy kísérleteket.

„Mindig azt vallottam – mondja dr. Kiss Sándor –, hogy úgy kell oktatni, hogy az érdekes legyen. Kell hozzá persze egy tiszta fej, lényeglátás és rendszerezés is. Mindig el kell tudni dönteni, hogy mi a fontos. Oktatóként és vezetőként is meg kell érteni mások, a kollégák és a hallgatók problémáit is, a tanárnak elsősorban a diákokkal kapcsolatban nem lehet előítélete. Különösen az előadásokon fontos, hogy az ember egy kis humorral is átszője mondandóját.”

Első házasságából született két gyermeke, Ágota és Szabolcs is közgazdász, mindketten Budapesten élnek. Második felesége két gyermeke közül az idősebbik vámos, a kisebbik negyedéves főiskolai hallgató. Életének egyik meghatározó eleme az utazás – szinte mindenféle formában. Mindig „saját feje” után ment, legtöbbször autóval. Sok helyen érezte már magát jól a világban: többek között Dél-Amerikában, a Húsvét-szigeten, Kínában, Kubában vagy a sarkkörön túl, Norvégiában a Lappföldön. Másfél évtizede minden útjáról készít videófelvételeket, amelyeket DVD-oktatófilmekké alakítva munkájában is hasznosít, diákjainak bemutat.

Eddigi életútjával elégedett. A jövőt illetően szeretne még eljutni Pápua-Új-Guineába, és tervezi egykori gombász múltjának felújítását is. Továbbra is sokszínű kíván maradni. Célja minél jobban megérteni a bennünket körülvevő világot, hogy azt másoknak is minél jobban bemutathassa.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)