Debrecen

A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar dékánja. Debrecenben született, a Böszörményi úton nőtt fel, közel mai munkahe­lyéhez. Édesapja kántortanító, később általános és középiskolai tanár, édesanyja tanítónő. A szülők nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére. Különórában tanultak zenét és nyelvet. Már általános iskolás korában vonzotta a biológia, a kémia. Otthon kis szertára volt, a növényeket és az állatokat a kertészkedés során ismerte és szerette meg.

Azt ugyan nem tudta, hogy tanár, or­vos, agrárszakember lesz-e, de azt igen, hogy az emberi, állati, növényi élettani folyamatok tanulmányozásának fogja az életét szentelni. Biológia–kémia szakos középiskolai osztályba járt, a Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Mint előfelvételis „lehúzott” 11 hónapot a honvédségnél. 1969-ben kezdte tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia–kémia szakán. Két év múlva biológia–hidrobiológia szakra jelentkezett át, tanulmányai végeztével 1974-ben okleveles biológia szakos középiskolai tanár és hidrobiológus lett. Ez utóbbit azért választotta, mert úgy vélte, hogy az új tudományos terület sok új lehetőséget kínál. Csaknem két évet dolgozott Dévai György, a hidrobiológia professzora mellett, a szitakötők rovarcsoportjával foglalkozott. Ebből készítette diplomadolgozatát, s a mai napig ez a hobbija. Később a talaj biológiai kérdései váltak kutatásai fő témájává. Időközben több kedvező meghívást utasított el, például Szolnokról, Tihanyból, mert ragaszkodott a szüleihez és Debrecenhez. 1976-ban Helmeczi Balázs professzor hívására, pályázat útján került az akkori Talajtani és Mikrobiológiai Tanszékre. A másik tanítómesterének Filep György professzort vallja. Tanársegédként kezdte, végigjárta a tanári lépcsőfokokat, 1994-ben docens, 2000-től professzor. Kandidátusi disszertációját 1993-ban védte meg, habilitált 1998-ban, 1997-től a Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, illetve a Talajtani Tanszék vezetője.

1997-től kezdődött oktatásszervezői tevékenysége, hét évig volt oktatási dékánhelyettes, 2004. augusztus 1-jétől dékán. Az agráregyetemen a víz és tápanyag hatását tanulmányozta a talajban előforduló mikroszkopikus gombák előfordulására, mennyiségi változására, majd az agrotechnikai eljárások (a műtrágyázás, az öntözés, a növényvédő szerek, a talajművelés) hatását vizsgálta, kiterjesztve nem csupán a mikroszkopikus gombák előfordulására, hanem a talajban élő baktériumok mennyiségi viszonyaira, ill. a talaj mikrobiológiai aktivitására. A disszertációját is ebből a témakörből írta, részben a különböző talajtípusoknak a mikrobiológiai folyamatait hasonlította össze, részben pedig a különböző agrotechnikai eljárások hatásait tanulmányozta az intézmény trágyázási tartam kísérleteiben. Munkássága során arra törekszik, hogy a talajban lejátszódó biológiai folyamatokat a talaj fizikai–kémiai tulajdonságaival komplexen értékelje. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a 150-et, fele angol nyelvű.

Az elmúlt években végbement átalakulás a felsőoktatásban, a kétszintű képzés, a BSc- és MSc-szakok kialakítása a karra is számos új feladatot ró. Az ötéves képzés átalakul: a hároméves képzés után választható kétéves (master) képzés következik, aminek nyolc alapszakja indul. Nagy energiát kell fordítaniuk a beiskolázásra, a középiskolai tanárok és hallgatók tájékoztatására. Az agrárpálya a mai fiatalság körében kisebb népszerűségnek örvend, melynek többek között oka a mezőgazdaság mai helyzete, valamint az érettségizett tanulók létszámának látványos csökkenése.

A multifunkciós mezőgazdaság már nem a hagyományos nagyüzemi gazdálkodás, így a képzést is egy tágabb értelemben vett környezet figyelembe vételével kell megtervezni, amihez hozzátartozik az élelmiszer-alapanyag előállításán kívül annak feldolgozása és értékesítése, a környezet-, a természetvédelem, valamint a teljes infrastruktúra, globálisan szólva a vidékfejlesztés. Az erőfeszítések hatására – úgy tűnik – még van elég érdeklődő hallgató. Oktatás, tudomány, egyetemszervezés, szakmai-közéleti tevékenység, szervezeti tagság mindez együtt hatalmas elfoglaltság.

Az utóbbiak közül csak az MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottságában viselt tagságot és az Agrokémia és Talajtan c. folyóirat számára végzett szerkesztői munkát említjük. Kátai János gyermekkorában megtanulta, hogy a munkának vannak örömei és nehézségei. Mivel hivatásának élhet, melyhez a nyugodt családi háttér is hozzásegíti, szívesen vállalja a kihívásokat is. Elfoglaltsága ellenére arra törekszik, hogy az előadásait megtartsa, a hallgatókkal a mindennapi tanár-diák kapcsolatot fenntartsa.

Felesége óvónő-tanítónő. Három gyermek édesapja, a legidősebb testnevelő tanár és dzsúdóedző Budapesten, fiatalabb fia és lánya a Mezőgazdaságtudományi Kar hallgatója.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)