Debrecen

Mindig megmondtam a véleményemet. Így volt minden munkahelyemen. Nem érdekelt, hogy ez másoknak nem tetszett. Egyébként hosszú távon mindig bejött, amit mondtam – emlékszik vissza a cseppet sem könnyű időszakokra a Hydrastat Mérnöki Iroda Kft. társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója, majd így folytatja: – Amióta csak a szakmával foglalkozok, és nem kell a mások hozzá nem értése, megalkuvása miatt bosszankodom, sokkal jobban érzem magam.

Rábacsécsényben született 1939. má­jus 24-én körorvos édesapa és ápolónő édesanya hat gyermeke közül másodikként. A háború végén a menekülés, az azt követő hányattatások, apja hadifogsága és az abból fakadó hátrányok nyomták rá a bélyegét gyermek- és ifjúkorára. Gimnáziumra származása miatt nem is gondolhatott, út- és vasútépítő technikumban tanult, majd többszöri próbálkozás után felvételt nyerve szerzett diplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnök Karán. A folytatást később a vízépítő szakmérnöki oklevél, majd szakmai munka alapján az egyetemi doktori cím megszerzése jelentette. 1957-ben vasúti pályamunkásként kezdett dolgozni, majd a 21-es és az M1-es út építésében vett részt a Betonútépítő Vállalat alkalmazottjaként. Vízépítésben először a hortobágyi halastavak, öntözőtelepek építése, rekonstrukciója során szerzett tapasztalatokat, amelyet 1963-tól a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kötelékében kamatoztatott. A tiszántúli vizesberuházások, a Tisza, a Sebes-Körös, a Berettyó árvízvédelmi töltéserősítései, a Tiszapalkonyai Erőmű IV/C. zagytér, a Kiskörei Vízlépcső Böge és Tározó építésében is részt vett, építésvezető, később vízrendezési, építési csoportvezető, osztályvezető-helyettes beosztásban.

1972-ben a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalathoz helyezték főmérnöki beosztásba. Az ott töltött hét év alatt – eközben többször megbízott igazgató is volt – a vállalat egész Kelet-Magyarországon letette a névjegyét. Kezük nyomát viseli a Szolnoki Felszíni Vízmű, a Körösladányi Vízlépcső, szivattyú-, vízmű- és szennyvíztelepek egész sora. 2200 dolgozó tartozott irányítása alá. Előkészítették és 1979-ben megkezdték a Csongrádi Vízlépcső építését. 1983-ban egy infarktus parancsolt megálljt. Fél évig nem dolgozhatott. Ez alatt az idő alatt a szépirodalomból pótolta mindazt, amit addig elmulasztott. Rehabilitációja óta részt vesz az infarktusosoknak szervezett tornán, titkára a Debreceni Szív Egyesületnek, kuratóriumi tagja a Szív- és Érbetegek Rehabilitációjáért Alapítványnak.

Amikor otthagyta a Keviépet, a tervezői vonalon próbálta ki magát: a Keviterv alkalmazta irányító tervezőnek, majd irodavezetőnek, amikor is 98 fős tervezőiroda tartozott az irányítása alá, amelyben minden szakág benne volt. A legemlékezetesebb a 25000 ­m3/nap kapacitású szegedi Északi Vízmű, 14 km hosszú, ∅ 1000 mm feszített vasbeton csővezeték az algyői olajmezőn, 100 m hosszú önhordó csőhíddal keresztezve az Algyői-főcsatornát. Emellett óraadóként tanított az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. Ebből aztán főállás lett: adjunktusként, docensként oktatott, az utolsó tíz évben a Mély- és Szerkezetépítési Tanszéket is vezette, miközben több, jelentős, új megoldást alkalmazó tervezést, szakértést és kutatást végzett

Dezső Zsigmonddal 1991-ben megalapították a Hydrastat Mérnöki Iroda Kft. jogelődjét, mivel megbizonyosodott arról, hogy az oktatás 8-10 évvel le van maradva a való élettől, és így nem lehet tanítani. 2001-ben az utolsó szálat is elvágta a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karától, s a tervezés, szakértés mellett már csak cégük gazdálkodását, működését irányítja. Döntően mélyépítési, közműépítési beruházások komplett tervezését, lebonyolítását vállalják az indítástól a befejezésig. A Hydrastat neve fémjelzi a Tiszántúlon szennyvízcsatorna-hálózatok, belterületi utak stb. tervezését, megvalósulását (Ibrány, Nagyhalász, Hajdúhadház, Téglás stb.). 1989 óta alelnöke a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamarának, 6 éve elnökségi tagja a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának, tagja a DAB Közlekedési és Távközlési Munkabizottságnak és a Megyei Környezetvédelmi Bizottságnak is. Megalakulásától elnöke a Tiszántúli Területi Vízgazdálkodási Tanácsnak. A vízgazdálkodásért és árvízi védekezésért kapott kitüntetései mellett a mérnöki tevékenységéért adományozott Pekár Imre-díjra a legbüszkébb.

Negyvennégy éve boldog házasságban él Varga Máriával, aki a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola iskolatitkáraként vonult nyugállományba. Tibor fiuk villamosmérnök, mérnök–közgazdász, egy banknál dolgozik, Adrienn lányuk angol nyelvtanár, informatikus könyvtáros, tolmács és fordító, valamint európai uniós szakértő.

Eddig négy unoka szerez napi örömöket.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)