Debrecen

A mai fejlett világban egy új gyógyszer bevezetése a piacra legalább 6-7 évet vesz igénybe, és horribilis összegbe, átlagosan 800 millió dollárba kerül. Az egész folyamatban a „legolcsóbb láncszem” maga a kutató vegyész, aki ha akár évtizedes kutatómunka eredményeként „talál is valamit”, akkor egyáltalán nem biztos, hogy abból gyógyszer lesz. Ám ez egy  „vérbeli kutatónak” nem szegi kedvét, belekezd a kísérletsorozatba újra meg újra, kitartó, következetes és átgondolt munkával nap mint nap „harcba száll” az újabb apró részeredményért is. Nincs ez másképpen Herczegh Pál esetében sem.

A család „karácsonyi ajándékaként” 1947. december 26-án született Debrecenben. Édesapja MÁV-jogtanácsos, édesanyja könyvelő volt, ma már mindketten nyugdíjasok. A Wesselényi utcai vasutas bérházsoron nőtt fel, az azóta már megszűnt Ady Endre Általános Iskolában, majd a Tóth Árpád Gimnáziumban tanult. Pál Antal tanár úr szerettette meg vele a kémiát, aki szerint: Egy jó tanulónak illik eljárnia kémiaszakkörbe! – A kémia mellett sok mindennel foglalkozott, a latin–orosz szakos osztály erre jó lehetőséget biztosított, szinte minden tárgyból sikeres volt.

Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakán kitüntetéses oklevéllel fejezte be 1971-ben. Doktoránsként a KLTE Szerves Kémiai Tanszékére került, ahol Bognár Rezső akadémikus irányításával végezhette munkáját. Időközben (1973-ban) egy fél évet töltött a Szovjet Tudományos Akadémia moszkvai Bioorganikus Kémiai Intézetében. Kutatási témája a monoszacharidok teljes szintézise volt – a nem-cukor prekurzorokból kiindulva. Egyetemi doktori disszertációját 1975-ben védte meg  „Summa cum laude” minősítéssel. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Antibiotikum-kémiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa lett. 1985-86-ban vendégkutatóként a francia CNRS Természetes Anyagok Kémiáját Kutató Intézetében dolgozott Gif-sur-Yvette-ben.

1990-ben az MTA Támogatott kutatóhelyek díjában részesült. Még ugyanebben az évben megírta kandidátusi disszertációját a „Szénhidrátok vázának kialakítása és átalakításai” címmel, amelyet változtatás nélkül akadémiai doktori disszertációnak fogadtak el. Akadémiai doktori értekezését 1992-ben védte meg. Azóta tudományos tanácsadóként dolgozott a kutatócsoportban, amely 1996-tól ellátta a Gyógyszerészi Kémia Tanszék teendőit is. 1999-ben habilitációs vizsgát tett, ugyanebben az évben egyetemi magántanári kinevezést kapott. 2000-től Széchenyi professzori ösztöndíjas volt, ugyanebben az évben az egyetem vezetősége egy évre megbízta a Gyógyszerészi Kémia Tanszék vezetésével, ezt a megbízást 2001-ben újabb öt évre meghosszabbították.

A tanszék vezetőjeként 2004. szeptember 1-jétől a Debreceni Egyetem Orvosi és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerésztudományi Intézetének alkalmazottja egyetemi tanári rangban. Az Egyetemi Tanács tagja, különböző egyetemi bizottságokban tevékenykedik. Oroszból felsőfokú, angolból középfokú nyelvvizsgája van. Rendszeres oktatótevékenységet fejt ki a gyógyszerész- és vegyészhallgatók képzésében, valamint a doktori iskola tanáraként a posztgraduális oktatásban. Tagja az MTA Antibiotikum Munkabizottságának, és állandó meghívott tagja az MTA Szénhidrátkémiai, az Alkaloidkémiai Munkabizottságnak. 2002-től az OTKA Kémiai II zsűrijének tagja.

Tanulmányúton járt Svédországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Dél-Koreában, Argentínában és Lengyelországban, meghívott előadó volt Washingtonban, Banzban (Németország), Amszterdamban, Berlinben, Tátralomnicon. 2000-ben Zemplén Géza-díjat kapott (ez a szerves kémia legnagyobb szakmai kitüntetését jelenti), 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozatával tüntették ki.

Herczegh Pál úgy véli: – A kutató találjon élvezetet tevékenységében, a kutatómunkát nem lehet „fogcsikorgatva” végezni. A tudományos tevékenység nem „pénzkereseti lehetőség”, inkább egyfajta szellemi produktum. Nem az elismeréseket kell megcélozni, ha az ember jól dolgozik, azok jönnek maguktól. A siker mércéje a tudományos eredmény. Felesége – dr. Borbás Anikó  – a Biokémiai Tanszéken az MTA Szénhidrátkémiai Kutatócsoportjában dolgozik. 11 éves Viktória lányuk, akinek jó nyelvérzéke van, sokat olvas, ötödikes. Szabad idejében szeret olvasni, főleg szépirodalmat, múzeumba jár, és családi kirándulásokat szervez. Ezek keretében járják a hazai tájakat és a környékbeli országokat. Az idén Szeged és környékének bővebb megismerése szerepel útitervükben. Eddigi életútjával elégedett, bár nyilvánvalóan elérhetett volna nagyobb eredményeket is, hisz az ember örök elégedetlen. Sok fiatal munkatársával mindenekelőtt az antibiotikum-származékok világában szeretne valami újat produkálni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)