Debrecen

Azok közé tartozik, akiknek orvosi praxisában sikerült ötvözniük a klinikai kutatást a betegek gyógyításával. A csontritkulás kutatásának és gyógyításának meghonosítása Debrecenben az ő nevéhez kötődik, nem véletlen, hogy e területen országos szakmai szinten is számon tartják.

Dr. Balogh Ádám a család legidősebb gyermekeként 1940. december 15-én látta meg a napvilágot Kassán. Jenő öccse ÁFÉSZ-elnök Enyingen, András útépítő mérnök Veszprémben, a Közútkezelő Kht. igazgatója, míg a gépésztechnikus Imre Székesfehérváron él. Születése után néhány évvel a család Enyingre költözött, itt kezdte iskolai tanulmányait. A történelmet kedvelte elsősorban, amit nyilvánvalóan magyar–történelem szakos édesapjától örökölt. Nem volt ez másképpen a József Attila Gimnáziumban sem Székesfehérvárott, ahol két kiváló pedagógus: Farkas Gábor és Gergár Károly bővítette ez irányú tudását. Időközben Tóth Lajos tanár úrnak köszönhetően megkedvelte a biológiát is, így érettségi után Debrecenben az Orvostudományi Egyetemen tett sikeres felvételi vizsgát. A kollégiumban jó baráti körbe került, csoporttársaival is igen jól alakult kapcsolata. Már egyetemistaként eljutott külföldi tanulmányutakra: járt Kassán és Drezdában. Tanárai közül Krompecher István anatómia- és Árvay Sándor szülész-nőgyógyász professzor tett rá nagy hatást, utóbbi inspirálta arra, hogy bent maradjon az egyetemen.

Szakképesítései: 1969-ben a szülészet és nőgyógyászat, 1978-ban az orvosi laboratóriumi vizsgálatok, 1993-ban az endokrinológia szakorvosa. Beosztásait tekintve végigjárta az egyetemi ranglétrát: gyakornokként kezdett, majd tanársegéd lett. A Női Klinika laboratóriumvezetője 1978 óta, 1982-től egyetemi adjunktus, 1991 óta egyetemi docens, a Menopausa-Osteoporosis Szakrendelés konzultánsa 1992-től, részlegvezető 1995 szeptembere óta, a Debreceni Regionális Osteoporosis Program (DROP) alapítója és koordinátora 1992-től, majd a Nemzeti Osteoporosis Program Regionális Centrum vezetője 1995-től. Tudományos tevékenysége során vizsgálta a hormonális fogamzásgátló szteroidok hatásmechanizmusát, endokrin hatásait, az endokrin és anyagcsere-változásokat a menopausában, valamint a csont anyagcsere változásait egészséges és osteoporotikus nőkben az életkor, élethelyzetek, szisztémás immunbetegségek, valamint gyógyszeres kezelés hatására.

A nemzetközi tudományos együttműködés jegyében 1976-ban a WHO kutató ösztöndíjasa egy évig Stockholmban a Karolinska Egyetemen Diczfalusy Egon professzor intézetében, majd 1977-ben Londonban végzett kutatást. A WHO Research Training Grant támogatásával kutatómunkát végzett a hormonális fogamzásgátlók endokrin hatásainak vizsgálatára. Az International Atomic Energy Agency közreműködésével nemzetközi együttműködésben tíz ország kutatóinak részvételével vizsgálták a csonttömegváltozást 15–49 éves kor között a táplálkozás függvényében. Ugyancsak részt vett nemzetközi klinikai vizsgálatokban az osteoporosis-ellenes új gyógyszerek kifejlesztésének végső fázisában.

1981-ben az orvostudományok kandidátusa, 2003-ban a Debreceni Egyetem habilitált orvosa, 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett. Több mint 200 kongresszusi előadást tartott, egy szakkönyvet és 17 könyvfejezetet írt, lektorált szakfolyóiratokban több mint 80 tudományos közleménye jelent meg. A Magyar Osteoporosis Társaság alapító és vezetőségi tagja 1990 óta, a Magyar Menopausa Társaság alapító tagja, társelnök, 1995 óta vezetőségi tag. Emellett a WHO időszaki tanácsadója, a Nemzeti Osteoporosis Program vezetőségének tagja 1995-től, valamint a Belgyógyász Szakmai Kollégium Osteoporosis Tanácsadó Bizottságának tagja (1997–2000).

„A siker három legfontosabb feltétele  – mondja dr. Balogh Ádám – az empátia, azaz együttérzés a betegekkel, a szakmai ismeretek és gyakorlat, valamint a kitartás. Ez utóbbi nélkülözhetetlen a kutatásban, amely nagyon sok időt és energiát igényel. Mivel az ismeretlen irányába haladunk, a dologban mindig benne van a kudarc lehetősége is. Ezt fel kell tudni dolgozni, hogy aztán újult erővel lásson neki az ember az újabb feladatoknak.”

Felesége, Barth Zsuzsanna, akivel 1966-ban kötött házasságot, a „családot menedzseli”. Zsuzsanna lányuk 1967-ben született, ő fogorvos, férje jogász, egy egyéves kislányuk van. Ildikó egy évvel fiatalabb, pszichológus, férje orvos-menedzser, ők három gyermeket nevelnek. A család élete fő értelme. Szabad idejében, legtöbbször a különféle konferenciákhoz kapcsolódva, szívesen utazik. A világ számos helyén megfordult, bármikor szívesen visszatérne Malajziába, de igen jó barátai vannak Törökországban is. Nyugdíjba készülve összességében elégedett életével, reméli, hogy a csontritkulás terén még néhány évig végezheti kutatómunkáját, és ennek eredményei megjelennek a gyógyító munkában is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)