Debrecen

Debrecenben született 1928-ban négygyermekes református polgárcsalád harmadik gyermekeként. Édesapja a város választott gazdasági tanácsnoka korán jelentkező állattenyésztés iránti érdeklődését tudatosan továbbfejlesztette.

Az egyetem gyakorlógimnáziumában a kitűnő tantestület – miként otthonról is keresztyén erkölcsi nevelést, puritán szemléletet kapott – önálló gondolkodásra, az emberek és a munka megbecsülésére, ugyanakkor a világ kritikus szemléletére, hazafiságra nevelte. 16 éves korától minden nyarat végigdolgozott. Így ismerkedett meg a Bábolnai Ménesbirtokon a magyar uradalmi gazdálkodással, Debrecenben a hajnaltól napestig tartó, sok lábon álló parasztgazdasággal. Leventeként Ausztriába kerülve előbb egy parasztgazdánál, majd egy tejfeldolgozó üzemmel is rendelkező nagygazdaságban szerezhetett mezőgazdasági alapismeretekből gyakorlatot. A Budapesti Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára 1946-ban iratkozott be, 1950-ben szerzett diplomát.

1950 és 1963 között több állami gazdaságban – Bábolna, Hortobágy, Hosszúhát, Hajdúszoboszló – dolgozott. Segédagronómusként kezdte, és igazgatóhelyettesként fejezte be a nagyüzemi gazdálkodást. Munkahelyein igyekezett több új eljárást bevezetni és alkalmazni, több országos bemutatót is rendezett. A Debreceni Agrártudományi Főiskolán 1964. január elsejétől tudományos munkatársként alkalmazták. Volt évfolyamtársa hívására 1967-ben elfogadta a Kaposvári Mezőgazdasági Felsőfokú Technikum oktatási igazgatóhelyettesi beosztását, jóllehet ehhez oktatási gyakorlatot nem szerezhetett. Az ott eltöltött 13 év alatt segített a jelenlegi intézmény alapjait lerakni, egy nemzetközi mércéhez igazodó kutató-oktató követelményrendszernek érvényt szerezni. 1980. január 1-jétől a Debreceni Agrártudományi Egyetem továbbképzési osztályvezetői feladatait látta el. 1986. január 1-jétől 65 éves koráig, 1993-ig az állattenyésztési intézet, majd annak megszüntetése után az Állattenyésztési Tanszék vezetője volt. Amikor az egyetem akkreditációjára sor került, az 1994-ben benyújtott pályázata alapján fogadták el az Állattenyésztési Doktori Iskolát, melynek programvezetője, 1999-től – nyugdíjazása után – elnöke lett.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a tehenek fejhetőségi vizsgálatáról írt doktori értekezését 1962-ben, a juhok kiválasztásáról készített kandidátusi disszertációját 1975-ben, a juhászat fejlesztéséről készített genetikai és tervezéstechnológiai témájú akadémiai doktori munkáját 1994-ben védte meg. Tanulmányai során három ország kivételével – Albánia, Írország, Norvégia  – bejárta Európát. Megfordult Ausztráliában, Új-Zélandon, Kirgizisztánban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban s Törökországban. Tapasztalataiból különböző szaklapokban számolt be.

Háromszázat meghaladó közleményei közül 12 könyv – kettő angol, egy német, egy lengyel nyelven – jelent meg. Ötnek szerkesztője, a többinek társzerzője volt. 1976 óta társzerzője az Állattenyésztés tankönyvnek. Debrecenben és Nyíregyházán a hallgatók Általános állattenyésztés c. másodmagával írt egyetemi és főiskolai jegyzeteiből tanulnak. 93 lektorált közleménye közül 32 idegen nyelven kiadott folyóira­tokban jelent meg. Összesen 37 nemzetközi rendezvényen 47 alkalommal közleménnyel szerepelt, melyeket ki is nyomtattak. Fiatalabb kollégái továbbképzésére, külföldi tanulmányútjaira nagy súlyt fektetett, jelentős nemzetközi kutatási kapcsolatokat épített ki.

1977-ben Brüsszelben az Európai Állattenyésztő Szövetség juh- és kecsketagozata alelnökké választotta, megbízatása 1983-ban járt le. 1995 és 1999 között az MTA 14. osztályának tudományos minősítő bizottságában, 1985-től az MTA állattenyésztési és takarmányozási bizottságának több éven át volt tagja. Az Állattenyésztés Takarmányozás folyóiratnak 1985-től szerkesztőbizottsági tagja. 1983-ban a magyar racka megmentésére Dunka Béla kezdeményezésére megalakították a Magyar Rackajuhtenyésztő Egyesületet, ennek 1999-ig elnöke volt. 1983-ban általa bejelentett „szapora merinó” fajtát Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács 1992-ben új fajtaként köztenyésztésre engedélyezte.

A brnoi egyetemtől 1984-ben, a Pannon Egyetem Kaposvári Karától 1997-ban „honoris causa”, a berlini Humboldt Egyetemtől 1985-ben Humboldt emlékérmet kapott. Amikor betöltötte 70. életévét, az Archiv für Tierzucht c. német folyóirat is méltatta munkásságát és német tudományos kapcsolatait. A Debreceni Egyetem, elismerve iskolaalapító tevékenységét, 1999-ben  „professzor emeritus” címmel tisztelte meg. Az utóbbi években érdeklődése az agrártörténet-írás felé fordult, számos neves kortársáról készített monográfiát.

Felesége, Tassy Erzsébet fogorvos, két fia, egy leánya, hat unokája van. Szívesen olvas szépirodalmat, verseket és történelmi munkákat. A művészet minden ága érdekli.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)