Nyíregyháza

Noviczki Miklós szülei pedagógusok voltak, nagyon sokat köszönhet nekik, mert talán erejükön felül is taníttatták: zenére, matematikára, s minden olyan ismeretre, amelyről azt gondolták, hogy valaha a hasznát veheti.

Négyéves korától szinte állandóan tanult. A legtöbb hasznát talán a nyelvtanulásnak vette. Akkoriban oroszt, németet, latint tanult. Később az angol következett, majd a nyelv szép hangzása miatt a francia. Ezek után könnyen azt gondolhatná az ember, hogy nyelvész, de legalábbis az idegen nyelvet naponta használó ember lett belőle. Ezzel szemben a sebészetet választotta.

1951-ben született Hajdúnánáson. Hajdúdoroghoz kellemes gyermekkori élmények fűzik, a nagymamánál felejthetetlen napokat, heteket töltött. Nagykállóban élt a család, Miklós ott járt általánosba, majd ott is érettségizett. Először a Budaiban „koptatta” a padot, de a Korányi bocsátotta útjára az ifjút, ott érettségizett 1969-ben. Nagy szeretettel emlékezik az „alma materre”, különösen Bódor Sándor tanár úrra, aki az irodalmat igazán megszerettette vele. Még ma is emlékszik egy-egy órájára, a mondataira, sajátos módszerrel tartott irodalomértelmező foglalkozásaira.

Első nekifutásra felvették a DOTE-ra, pedig egy évvel korábban még művészálmokat kergetett. Úgy zongorázott a Ki mit tud? megyei döntőjében, hogy a zsűri továbbjuttatta az országos válogatóra. A fiatalember azonban már akkor is kritikus lehetett magához, mert amikor meghallotta Schiff Andrást zongorázni, arra gondolt, hogy mégsem tud eleget, nem neki való a művészi pálya.

1975-ben kapta meg az orvosi diplomát, de végzés előtt egy évvel már megnősült. A felesége is orvos lett, tíz évig belgyógyászként dolgozott a nyíregyházi kórházban, majd a család kedvéért körzeti orvos lett belőle. Ma is ő az, aki a harmonikus légkört megteremti, aki a nagyobb áldozatot vállalja azért, hogy Miklós a szakmának szentelhesse magát. Két gyermekük született. 1975-ben Orsolya, aki jelenleg harmadéves a közgazdasági egyetemen, a következő évben Miklós, aki most első évfolyamos orvostanhallgató Debrecenben.

Orvossá válása valószínűleg elsőéves orvostanhallgató korában kezdődött Nyíregyházán. Gyakorlatra dr. Eisert Árpád osztályára került, ahol rendkívül jó volt a légkör, sokat lehetett tanulni. Ennek a nagyszerű tudósnak a környezetében élni örökre szóló élményt jelentett. P. Szabó Gyula, aki fiatal orvosként dolgozott az osztályon, nagy szeretettel foglalkozott a medikusokkal. Ezek után lehetetlen volt a sebészetet nem szeretni.

Végzés után a Traumatológiai Osztályra került. Eleinte nem nagyon szerette, később azonban, ahogy egyre jobban „beásta” magát, közelebb került hozzá. Valahogyan találkozott az egyéniségének azzal a vonásával, amelyet a kihívások szeretetének is lehetne nevezni. Akkor érzi elemében magát, ha gyorsan kell dönteni, mert azt tapasztalja, hogy nem blokkol le. Ez pedig rendkívül hasznos tulajdonság, különösen akkor, amikor például tömeges baleset alkalmával nagyon gyorsan kell dönteni.

Aztán úgy hozta a sors, hogy kézsebészettel kellett foglalkoznia, mert a kórházban nem volt szakember. Elkezdett a szakterülettel foglalkozni, addig ment, tanult, amíg meg nem tanulta. Az évek során a Jósa András Kórházban kialakult egy szakmai team, s ma már nyugodt szívvel el lehet mondani, hogy az itteni gárda az egyik legjobb az országban. Ezt jelzi, hogy 1996-ban egy kollégájával letették Párizsban az európai kézsebészeti szakvizsgát. Összesen négyen az országból!

Ezen a területen nincsenek magányos farkasok, csak közösségek. Szenzáció lehet, hogy az elmúlt időszakban a team több mint negyven végtagot, vagy ujjat operált vissza. Az már kevésbé látványos, de talán sokkal fontosabb, hogy kézbetegek ezreit sikerült ellátni, s főképpen magasabb színvonalon, mint amilyenre korábban lehetőség volt. Ezek mögött persze ott húzódott az is, hogy az esztendők során Noviczki Miklós általános sebészetből, traumatológiából, kézsebészetből szakvizsgázott.

Mindez azt mutatja, hogy véget ért az az időszak, amikor a klinikákon elsősorban az elméleti felkészültség dominált, a vidéki kórházakban pedig óriási gyakorlatra lehetett szert tenni. Noviczki Miklós nagyon fontosnak tartja, hogy állandóan lépést tartson a szakma fejlődésével. Fontosabbnak, mint az anyagi jólétet, a gazdagságot. Szeret megszállottként dolgozni. Igaz, ez ma már nem divat, de szükség van rá.

Ha a szakmai siker kerül szóba, azt mondja, nem panaszkodhat, mert több olyan testületnek a tagja, ahová csak osztályvezető orvosokat delegálnak. Nyilvánvalóan ezekbe  nem a pozíciója miatt hívták.

Ha van egy kis ideje, akkor zenél. Egy éve a muzsikáló orvosokkal zongorázik, legújabban templomi orgonán is gyakorol. Szereti a természetet, van egy klassz kutyája. Esténként sétálni mennek, s ilyenkor újra meg újra rájön, hogy minden élőlény egyformán értékes, s az ember csak bizonyos szempontból van kitüntetett helyzetben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)