Nyíregyháza

Messziről, más kulturális közegből érkezett Nyíregyházára dr. Nagy László. 1944-ben született Mohácson. Kilencéves volt, amikor elköltöztek Bajára. Édesapja a kereskedelemben dolgozott, boltvezetőként, édesanyja háztartásbeli volt. Egyedüli gyermekként nevelkedett, de sohasem volt egyedül, mert mindig voltak barátai. Baján járt általános iskolába, itt is érettségizett a III. Béla Gimnáziumban. Érettségi után sikeres felvételi vizsgát tett, s ősztől Szegeden folytatta tanulmányait az orvostudományi egyetemen.

Szigorlóéves korában, 1968-ban, megnősült, a felesége magyar-rajz-művészettörténet szakos tanárnő, jelenleg a Vasvári Pál Gimnáziumban tanít. Végzés után a szülőktől nagyjából egyforma távolságra akartak költözni, ezért Kecskemétet választották.

Nagy László már orvostanhallgató korában vonzódott a sebészet iránt, ezért ezen a területen szeretett volna elhelyezkedni. A kecskeméti kórházban azonban csak a baleseti sebészeten volt hely, így nem volt más választása. Nem lehetett tőle idegen ez a területet, hiszen tizenhat évet töltött Kecskeméten. 1972-ben általános sebészetből, 1975-ben baleseti sebészetből szakvizsgázott. Volt szakorvos, adjunktus, osztályvezető-helyettes. Dr. Dömötör Endre professzor úr ösztönzésére megpályázta a nyíregyházi kórházban meghirdetett osztályvezető főorvosi állást. Előtte szétnézett a megyeszékhelyen, mert nem szerette volna teljesen ismeretlenül átvenni az osztályt. Amikor megnézte − még a régi épületben −, lehangoló képet mutatott. Igaz, már akkor tudni lehetett, hogy hamarosan az új épületbe költözik az osztály, ahol korszerűbb körülmények között folyhat a gyógyító munka.

Sok rosszat hallott a leendő kollégákról is (elsősorban az itt „vendégeskedő” pesti orvosoktól), ehhez képes nagyon kellemes volt a csalódása, amikor maga tapasztalta, hogy egyáltalán nem volt igazuk azoknak, akik elítélően nyilatkoztak.

Kecskemétről szorongó szívvel indultak kelet felé. Sok eredmény, siker fűzte mindkettőjüket a városhoz, de Nagy Lászlót csábította a teljes önállóság is, ezért nem sokáig meditáltak. Az is igaz, éppen, hogy elkészült a házuk Kecskeméten, a beköltözés után rövid idővel újra pakolni kellett. Először a doktor úr jött Nyíregyházára 1984-ben, a következő esztendőben − miután a tanítványai leérettségiztek − követte őt a felesége is.

Az első hetekben nagyon egyedül érezte magát, hiszen dr. Vágvölgyi Jánoson, aki a kórház igazgatója volt akkoriban és a párttitkáron kívül senki mást nem ismert. Ekkorára jórészt befejeződött a sebészeti osztály szétválása általános és baleseti sebészetre.

Nagy László mindig a manuális szakmákhoz vonzódott, az orvoslásban sem szerette a „hallgatós” területeket. Talán ez tartotta a baleseti sebészeten is, ahová végül is egészséges emberek kerülnek be, valamilyen sérüléssel. Igazán nagy öröm a balesetes sérültet gyógyultan látni, voltaképpen ez a sikerélmény az, amelyért orvostársaival együtt dolgozik.

Amikor a megyei kórházba érkezett, az első meglepetése az volt, hogy a megyében nagyon magas volt az erőszakos cselekmények száma, s az ezekből fakadó sérüléseké is. Ez a tendencia ma is megfigyelhető, ezekhez a gépkocsibalesetek sérültjei társultak. Számuk valamelyest csökkent az utóbbi időben, de a súlyosságuk fokozódott.

A baleseti sebészet hetvenkét ágyas volt Nagy László kórházba kerülésekor, jelenleg százhúsz ággyal rendelkeznek. A legfontosabb célja az volt, hogy komplex baleseti sebészeti ellátást sikerüljön megszervezni a megyei kórházban. Ezért jött létre húsz-húsz ággyal az idegsebészeti és a kézsebészeti részleg. Ennek a komplexitásnak anyagi és személyi feltételei egyaránt voltak, de ezeket az elmúlt évek során sikerült megteremteni, és ma már a baleseti sebészeti osztály színvonalas munkáját a megyén túl is jól ismerik.

A baleseti sebészeti ellátás rendkívül eszköz- és pénzigényes, ez különösen a jelenlegi időszakban számtalan problémát felvet. Nagy László csak egyetlen példát említ: négy évvel ezelőtt egy darab velőűrszög 3800 forintba került, most tizennyolcezer plusz áfa.

Az elmúlt években Nagy László arra törekedett, hogy a baleseti sebészet „ütőképessé” váljon. Ezt sikerült is elérni, de ehhez szükséges volt a kollégák áldozatvállalása, hogy minél többen képezzék magukat, tegyék le a szakvizsgát.

Amikor hazamegy a Kalevala sétányon lévő családi házukba, igyekszik kikapcsolódni. Szeret jókat aludni, főzőcskézni. Tavasztól őszig a kiskert is ad munkát. Amikor csak lehet túrázgatnak a Zemplénben, kihasználják az alkalmat és gombát gyűjtenek.

A beszélgetés során egy fekete macska állandóan felmászik az asztalra. Láthatóan nagy becsben van. De ezt meg is szolgálta, mert amikor ebbe a házba költöztek, társaival együtt nagy szerepe volt abban, hogy egyetlen egér se legyen a lakásban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)