Nyíregyháza

Katona Béla a szó legnemesebb értelmében lokálpatrióta, hiszen 1924. október 11-én született a ma már a megyeszékhely kertvárosának számító Oroson, és az egyetemi éveit leszámítva mindig itt élt Nyíregyházán. Munkássága bizonyítéka annak, hogy nem a hely, hanem a tehetség és az akarat a záloga annak, hogy munkáját magas színvonalon végezze. Középiskolájába sok híressé vált ember járt, és mint említi, akkor még olvasható volt például az ablakpárkányba vésve diákkori aláírásuk. Számára a legkedvesebb Krúdy Gyuláé lett. A Kossuth után tevékenységét még négy évig a Vasvári Pál Gimnáziumban folytatta, de ekkor már közismert Krúdy-kutatóként tisztelték szerte az országban.

Arról, hogy miként kezdett a nyíregyházi származású íróval foglalkozni, előbb a „véletlen” egybeeséseket mondja. Ilyennek tartja, hogy 1953-ban – kettős Krúdy-évforduló lévén – a gimnázium igazgatója arra biztatta, írjon megemlékező tanulmányt. Ekkor még élt az író húga, számos, első kiadású művét lehetett a városban fellelni, és az egyszerű megemlékező írás a kutatómunka kezdete lett. Krúdy akkoriban nem volt divatos író, hiszen a népiesebb, a szocialista realizmushoz közelebb álló témaválasztást a politika jobban támogatta. Katona Béla azonban elégedetten mondja, hogy szinte mindenütt elfogadták, sőt egy idő után a fővárosban is úgy tartották számon, hogy ő a Krúdy-kutató. Szokatlan dolog volt akkoriban, hogy egy középiskolai tanárnak hetente egy kutató-napot adjanak, de ő ezzel is élhetett, amit nyaranta a fővárosi gyűjteményekben legalább két hét kutatással egészített ki. Ilyenkor egyetlen szendviccsel dolgozta végig a napot.

Ma a technika megkíméli a kutatót, mondja, itthon megvárhatja a fénymásolatokat vagy interneten kereshet forrásokat, de a kutatás élményét ezzel valószínűleg nem lehet pótolni. 1964-ben a ma már Bessenyei György nevét viselő tanárképző főiskola irodalmi tanszékére került, ahol negyedszázadon át készítette fel a tanárjelölteket. Sok élmény és munka várt itt rá. 1965-ben védte meg doktori disszertációját, ami – magától értetődő módon – Krúdy Gyula munkásságának bemutatásából készült. A főiskolai oktatás és a kutatás igazán jól kiegészítette egymást, és sorra jelentek meg tanulmányai, könyvei nemcsak a legkedvesebb írójáról, hanem a kortársairól és a megye irodalmi emlékeiről. Olvashatunk tollából Mikszáthról és Móriczról, kiemelkedő jelentőségű a forrásfeltáró Szabó Lőrinc-tanulmánya, a kortársának számító Váci Mihályról, Rákos Sándorról, vagy a fiatalabb nemzedékből Ratkó Józsefről és Sipkay Barnáról készített portréja. Munkái önálló kötetekben és országos szakmai folyóiratokban láttak napvilágot: Alföld, Nagyvilág, Irodalomtörténeti közlemények stb. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye irodalmi topográfiája két kötete, a Nyolcvan író, a Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből, az Irodalmi utazások Szabolcs-Szatmárban című könyve a helyi kötődésére irányítja a figyelmet.

Ezek mellett voltak olyan kezdeményezései Katona Bélának, amelyek évtizedekre visszatekintő múlttal bizonyítják eredményeit. A helyi alkotók és az ide kötődők műveinek megismertetése céljából indította el negyedszázada az Irodalmi presszót, ami ma Irodalmi kávéház néven folytatja tevékenységét. Ez a legtöbbször havonta egyszeri, vasárnap délelőtti találkozás számos kiválóság bemutatkozása mellett otthont és lehetőséget adott a helybeli fiatal írók, művészek bemutatkozásának is. Érdekességképp mondja, hogy mindig volt közönség, és gyakran még a déli harangszó sem jelezte a beszélgetés végét. 1977-től ő vezette a megszerveződő megyei írócsoportot, amelynek bemutatását a szintén általa szerkesztett Tiszta szívvel sorozat 15 kiadványa bizonyítja. Amikor átvette a TIT irodalmi szakosztályának vezetését, szeretett volna valamilyen újítással még több embert szerezni a kultúra híveinek táborába. Ekkor Tarczai Zoltán zene- és Koroknay Gyula művészettörténésszel közösen Korok, művészetek címmel indítottak sorozatot. Az irodalomtörténeti tevékenységéért kapott hivatalos elismerések, kitüntetések, a Váci Mihály díj, Nyíregyháza városért – Pro Urbe díj is arról tanúskodnak, hogy tudományos munkássága elsősorban megyénk irodalmi hagyományainak feldolgozásához kötődik. 1994-ben Nyíregyháza díszpolgárává avatták, és legutóbb, 1999-ben a megyei közgyűlés Alkotói díját vehette át.

Szerencsésnek tartja magát, mert voltak és vannak olyan barátai, akik szakmai munkáját segítették, továbbá, mert sohasem akadályozták munkáját. Igaz ez a magánéletére és a közéleti tevékenységére is. Jelenleg igen értékes könyvtárának leltározása folyik, amelyet felajánlott a városnak viszonzásképp. Kívánsága csak az, hogy a gyűjtemény együtt maradjon, és csak helyben lehessen olvasni. A polcokra tekintve érthető ez a gondoskodás, hiszen mintegy száz első kiadású Krúdy kötet mellett nagy értéket képvisel a helytörténeti, vagy a világirodalmi kuriózumok gyűjteménye. Noha egészsége ma már a régi munkatempót nem engedi, jelenleg a Táj és irodalom című munkájának második kötetén dolgozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)