Nyíregyháza

Goethe mellszobrán akad meg a szobájába belépő tekintete. Hosszú utat tett meg idáig, hiszen Iserlohnból, Nyíregyháza testvérvárosából itt találtak méltó helyet számára. Hol is máshol, mint a Nyíregyházi Főiskola Német Nyelv és Irodalom Tanszékén, mely 1985 óta a németnyelvtanárok képzésének bölcsője. Hogyan lehet valaki szerényen elegáns és segítőkészen diplomatikus egyéniség? Arra a tanszékvezető úr a példa! Aki mindig siet, de sohasem kapkod. Sőt kimért, megfontolt, alapos, és ilyen precízséget vár viszont. Próbálunk kicsit nyugalmas perceket teremteni a beszélgetésre, higgadtan leül és visszagondol.

Visszaemlékezik a gyökerekre, amiből gyermeki énje, felnőtt lénye táplálkozik. S ha feltámad szívében a honvágy érzése, az a határon túlra, a háromszéki Lisznyóra és Nagyváradra húzza. Ahol anyai nagyapja rangos beosztásban a Magyar Alkotmány szentsége mellett kötelezte el magát, ahonnan pap édesapja a háború alatt átjött Debrecenbe. Itt ismerte meg az édesanyját, és házasságkötésük után itt, majd Álmosdon és Berettyóújfaluban telepedtek le. A „megyünk haza” ígéret – ami a Székelyföldet jelentette – nem teljesedett be. Így László két fiútestvére után a cívisvárosban született. Gyűjtögette nagy tudású szülei kincseit, a nyelvek iránti érzékét pedig már az anyaméhben belétáplálta édesanyja. A magyar–német–francia szakos tanárnő és református lelkész szülők gyermekei lexikonok, könyvek világában nőttek fel. S amikor az ellenállni nem tudó kisfiú egy francia nyelven íródott könyvet húzott magára a polcról, eldőlt, nyelvész lesz és történész. A híres debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban tanult, s a véletlen műve, hogy német és nem orosz szakos lett.

„Kárpáthy Lászlóné tanárnő vasszigora tanított engem németre és a levelezőpartnerek. Az anyanyelvi környezet, az idegenvezetés elengedhetetlen volt, kijutottam Görlitzbe, Potsdamba, Berlinbe.”

1970-ben az érettségi után egy napig üvegtechnikus is volt, amit annak köszönhet, hogy jó felvételije ellenére helyhiány miatt nem jutott be a KLTE-re. Aztán a sors mégis kegyes lett a„pap-gyerekhez”! Előfelvételis lett, egy év katonaság következett. Az öt év egyetem a tudás gyarapodása mellett új ismeretséget is hozott, hiszen itt ismerte meg csoporttársát, Deme Zsuzsát, akivel 1974-ben házasságra léptek. 1976-ban történelem–német szakos diplomával a zsebükben Nyíregyházán, albérletben kezdték életüket. A tanár úr a Megyei Tanács ösztöndíjasaként a Petőfi Sándor Fiúkollégiumba került, míg Zsuzsa tanárnő a Zrínyi Gimnáziumba, később a Krúdyba. Aztán a családba gyerekek érkeztek, 1977-ben Réka, 1980-ban Gergely. Lányuk Debrecenben angol–német szakos tanárként végzett, most Clevelandben él férjével, több nyelven is társalognak. A szülők néha elrepülnek az óceánon túlra látogatóba. Gergő fiuk a BME-n diplomázik, angol, német nyelvet beszél, Németországban is tanult. A tanár úr közben óraadó lett a Krúdyban, a TK Történelem Tanszékére ’78-ban Hársfalvi Péter tanszékvezető hívására jött. A rendszerváltás szelei újat hoztak, elkezdődött a német nyelv tanítása is.

„1985-ben Kósáné Oláh Julianna tanárnő kezdte el, én ’86-ban kerültem a tanszékre, mindössze négyen tanítottuk a német nyelvet, mára viszont a nagy érdeklődés tizenöt főre növelte a Német Nyelv és Irodalom Tanszék létszámát. Beindult az orosz szakos tanárok átképzése, és több program mint a Világbanki, a FEFA, a Világ-nyelv, a Szakma + nyelv felsőfokon. Napjainkban elemi szükséglet az idegennyelv-tudás, fel kell ismerni az általa adott előnyöket. Kaffka jelképére gondolva: ott ülünk egy nyitott kapu előtt, egyszer az bezárul, és mi nem lépünk be rajta. Az idegen nyelv lehetőség belépni ezen a kapun. A nyelvtudás szemléletváltozást is jelent.” A nagy tudású tanár úr fejből idéz Goethe Faustjából, Lichtenberg Aforizmáiból, beszéli az orosz, angol, német nyelvet, kicsit a franciát, bejárta már a német nyelvterületű országokat. A testvérvárosi kapcsolatban nyelvi referens, külügyi tanácsadó, a Német Nyelvtanárok Egyesületének, a Magyar ENSZ-társaság egyetlen vidéki tagozatának titkára, a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület, a Német Fórum nyíregyházi egyesületének elnöke, Kormányzó Tanácsának tagja. A Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesületének, valamint a Magyar Történelmi Társulatának a tagja. E sok elfoglaltság mellett mindig jut ideje önmaga és családja számára. Megnyugtatja a klasszikus zene, az úszás és a teremfoci hódolója. Szerényen említi legnagyobb kitüntetését: az NSZK államfője által adományozott Szalagos Érdemkeresztet 1997-ben kapta.

„El nem tudom képzelni, hogy a bennem lévő dolgokat ne adjam tovább az ifjúságnak!” – mondja. A méltó befejezésre Goethet hívom segítségül: „Táguljon bármekkorára a világ, nagyobbá nem lehet, mint a kibővült haza!”

„A legfontosabb, a nyugatra és keletre kibővült hazában feltaláljuk magunkat, és megfeleljünk az új kihívásoknak” – ez a küldetése.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)