Nyíregyháza

A tanár úr irodájába lépve megállni látszik az idő. Egykori tanítványa szerint épp olyan fiatalosan, fürgén felugorva fogadja vendégeit, mint azt három évtizeddel ezelőtt tette.

Dr. Frisnyák Sándorral, a Nyíregyházi Főiskola egyetemi tanárával a 2004. január 19-én kapott Apáczai Csere János-díj kapcsán beszélgettünk. A magas, szikár testalkatú pedagógus, a tudós ember közvetlen jóindulatával fogadja érdeklődésünket. Szabadkozva mondja el, hogy a havas-jeges úton elcsúszott, s emiatt orvoshoz kell mennie. Oda, ahová az eltelt hetven év során nem igazán fordult. A Szikszón, 1934. május 14-én, Kocsis Margit és Frisnyák Sándor gyermekeként született fiú négy leánytestvér között nőtt fel. Felesége, Barczaházi Éva sajnos korán hagyta el szeretett férjét és gyermekeit: Zsuzsát és Sándort, akik ma, mindketten hivatásuk közismert művelői. A tanár úrnak Sándor fia és felesége, Pinyei Mária révén két szép unokája, Benedek és Dávid színesíti meg napjait.

A kereskedelmi középiskolában, ezerkilencszázötvenkettőben tett érettségi vizsgákat követő négyévi tanulás után, Frisnyák Sándor az egri tanárképző főiskolán, földrajz–történelem szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett.

A polgári iskolában tanító Marjalaki Kiss Lajos tanár úrnak köszönhetően a nyitott érdeklődésű fiatalember tovább tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol kitűnő eredménnyel végzett. A munka és tanulás közbeni találkozások dr. Udvarhelyi Kendoff Károllyal és dr. Peja Győzővel, valamint dr. Szabó Lászlóval késztették arra, hogy mindenkinél mélyrehatóbban a történeti geográfiával foglalkozzon.

Huszonnégy évesen már szakmai kiadványban publikált. Évekig a TIT szak-titkára, a Borsodi Szemle szerkesztője. 1968-tól – a szegedi főiskolán nyújtott adjunktusi teljesítménye alapján – a minisztérium felkérésére a nyíregyházi tanárképző főiskolára jön mint főiskolai tanár, és egyben tanszékvezető. A főiskolai tanári cím megszerzése után 1998-ban egyetemi tanár lett dr. Frisnyák Sándor, aki 1972 és 1987 között főigazgató-helyettesként is dolgozott. A tanár úr életútjára legjobban illő jelző a folyamatosság. Az élet minden területén, oktatás, kutatás, tudományos munka, mind-mind állandóan jelen lévők az életében.

Dr. Frisnyák Sándor egyetemi tanár úr minden tudományos munkájában a legelső helyre sorolja azt a tájat, ahol született, és ahol ma is él, a Kárpát- medencét. Sok évtizedes munkássága során a honfoglalás, az államalapítás, és az azokat követő évszázadok alatti, történeti-geográfiai változásokkal foglalkozott. Nemzetközi tudományos konferenciasorozatot rendezett ebben a témakörben. Teljes szívvel és energiával támogatta kortársai, Boros László, Dobány Zoltán és Kókai Sándor történeti földrajzi könyveinek a megjelenését. A tanár úr négy saját és mintegy 50–60 közös szerkesztésű könyv létrehozásában vett részt. Gondolkodásmódja: örülni a másik sikerének is. Ez vezette el oda, hogy amikor 2000-ben átadta a tanszék vezetését egykori tanítványának, Hanusz Árpád főiskolai tanárnak, már a közösség 83 százaléka rendelkezett tudományos minősítéssel.

Az egyetemi tanár úr munkája során nem merül el a részletekben, a lényeg- és a problémalátásra, a törvényszerűségek megragadására és a szintézisalkotásra törekszik. Ezek mellett rendszeresen és szívesen alkalmazza más tudományágak módszereit is. Így interjúkat készít az általa vizsgált területeken élő emberekkel, feltárja a levéltári, a statisztikai forrásokat, és rengeteget fényképez. Napjainkban egyre több az e témakörrel foglalkozó egyetemi és főiskolai oktatók, kutatók és doktoranduszok száma. A történeti geográfia helyet kapott a felsőoktatásban, nemcsak a földrajztanárképzésben, hanem a néprajz és a történelem szakon is.

Dr. Frisnyák Sándor munkahelyén kívül Beregszászon, Debrecenben, Déván, Kassán, Nagybányán és Miskolcon is tartott speciális kollégiumot, előadás-sorozatot a térség történeti földrajzának egy-egy korszakáról vagy régiójáról. Bejárta – Ausztrália kivételével – valamennyi kontinens sok országát, ahol a sivatagi- és pusztai népek állattenyésztését és az oázisgazdálkodást tanulmányozhatta eredeti körülmények között. Mindennapi munkája mellett a tudományos közéletből is kiveszi a részét. Tagja az MTA Földrajzi Bizottságának, országos alelnöke a Magyar Földrajzi Társaságnak. Többek között tagja a Magyar Professzorok Világtanácsának, az American Biographical Institute tanácsadó testületének, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesületnek. Két évtizede aktív résztvevője az akadémiai tudományos minősítéseknek és az egyetemi PhD-védéseknek. A New-York-i Akadémiai Bizottság tagja. Szívesen segíti a fiatal szakembereket a tudományos élet terén az előrejutásban.

A tanár úr munkássága megbecsüléseként birtokosa számos kormánykitüntetésnek, tudományos elismerésnek, amelyek közül számára a legkedvesebb a Lóczy-emlékérem és a „Pro Universitate et Scientia” volt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)