Nyíregyháza

Szerénysége miatt talán tiltakozni fog, ha elöljáróban, az érdeklődés felkeltése miatt tudósalkatnak nevezzük. Valóban tudósalkat ő, arcéle, apró szakálla intellektuális külsőt kölcsönöz neki. Szépen, meleg hangon beszél, sugárzik belőle az emberszeretet, a tudomány, a természet szeretete. Azt mondják, tanítványaival könnyen teremt jó kapcsolatot, rávezeti őket a helyes útra. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola negyedik emeletén találjuk a dolgozószobáját, az állattani tanszéken. Egy-egy szépen preparált rétisas, szirti sas, meg egy afrikai daru néz le az íróasztalára. Ő dr. Legány András főiskolai tanár.

A szakmai önéletrajzát változtatás nélkül, szó szerint közöljük, hiszen ez a jó pár mondat mindennél többet beszél, hitelesen bemutatja gazdag és változatos életútját. Íme az önéletrajz: 1936. június 11-én születtem Budapesten. Középiskoláimat a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem, ahol 1955-ben érettségiztem. Tanulmányaimat ez után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán folytattam biológia-földrajz szakon, ahol 1959-ben szereztem középiskolai tanári oklevelet.

Első munkahelyem a tiszavasvári gépállomás volt, ahol mint laboratóriumvezető dolgoztam. Itt készítettem el egyetemi doktori értekezésemet is Dudich Endre professzor úr irányítása mellett 1963-ban: A nyugat-szabolcsi Tisza-vidék avifaunája, különös tekintettel az emberi kultúra hatására címmel. Ezt követően jelentek meg szakmai cikkeim az Opuscula Zoológia, Tiscia, Állattani Közlemények és az Aquila folyóiratokban.

1970-ben jelentkeztem és felvételt nyertem levelező aspirantúrára. Témám: A fészkelő madárközösségek szerepe a Felső-Tisza árterének biotopjaiban. Értekezésemet 1977-ben védtem meg. Ebben az időben a tiszavasvári Kabay János iskolában dolgoztam tanárként.

A természet- és madárvédelemben, a környezeti nevelésben végzett munkám eredményeként 1978-ban természetvédelmi felügyelő állást kaptam a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán és ezt követően, mintegy 9 évig dolgoztam ebben a beosztásban. Ezzel párhuzamosan 1978 szeptemberétől kezdve óraadó tanárként a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán oktattam állatrendszertant. Ebben az időben választottak be az IUCN Nemzeti Nevelési Bizottságba, amelynek a mai napig is tagja vagyok.

Ezerkilencszáznyolcvanhét szeptemberétől főállásban − mint főiskolai tanár − dolgozom a nyíregyházi tanárképző főiskolán, ahol állatrendszertant és természetvédelmet oktatok.

Publikációim folyamatosan jelennek meg főleg az Aqiula és a Tiscia folyóiratokban. Szűkebb szakmai témám a madártan, madárökológia, természetvédelem. Ilyen alapon vagyok tagja a Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi Bizottságának is. 1992 őszétől az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testület Biológia Szekciójának elnöki funkcióját is ellátom.

Legány tanár úr több nemzetközi konferencián bizonyította szaktudását, a természet iránt érzett szenvedélyes szeretetét. S nem csak az elmélet, a gyakorlat embere is ő. Természetvédelmi felügyelőként a három alföldi megye volt a területe. A Tisza-vidéket és a Hortobágyot úgy ismeri, mint a tenyerét. Adódik a kérdés: mi a kutatási területe? Mint mondta, a főiskolán a madarakat kutatja. A Tiszán innen gyakran megfordul ott, ahol a madarak élettere található. Ami a féltést, az óvást illeti, ezt vallja: Az élőhelyeket kell megóvni, akkor a madarak is megmaradnak. Vagyis szükséges a nádasok, a lápos, mocsaras területek, s a Tisza holtágának védelme. Azt is megmondja, hogy hová kell vizet vezetni. Sok mindenről szakvéleményt mond, illetve ír, s ennek gyakorlati hasznát is vehetik.

A tiszadobi és a tiszaberceli árterületet is felmérte, mindkét helyen elkészítette tanulmányát. A szatmár-beregi síkságon szintén kutatott. Végül, de nem utolsósorban említjük, hogy a tiszavasvári Fehér-sziket is kutatta.

Kezdeményezője, szorgalmazója volt, hogy ezek a területek is védetté váljanak. Külön említést érdemel, hogy Tiszavasváriban létezik egy intézmény, amelynek ez a neve: Bölcs Bagoly Természetvédelmi Oktató Központ. Itt a fiataloknak szakköröket vezet, a természet szeretetére, védelmére neveli őket.

Sokrétű tudományos munkájáért több kitüntetést kapott. Megkapta a Chernel István Plakettet, ezerkilencszázkilencvenkettőben munkásságát Pro Natura díjjal ismerték el.

A tanár úr Tiszavasváriban él családjával. (Ősei Olaszországban éltek.) Felesége nyugdíjas középiskolai tanár, kémiát tanított. András fiuk lap- és nyomdatulajdonos vállalkozó. Mária lányuk világhírű hidrobiológus, Lengyelországba ment férjhez.

Legány doktor gyűrűzni szokott élő madarakat. Csakúgy mint diákjait, őt is jóleső érzés tölti el, amikor egy madár visszanyeri szabadságát, és szabadon szárnyal a magasban …

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)