Nyíregyháza

Balogh Árpád, a Nyíregyházi Főiskola rektora eredményes és gazdag pályafutása, magas szakmai és társadalmi elismertsége, pozíciói ellenére megmaradt egy csendes, halk szóval irányító, barátságos szabolcsi embernek. A nevét címek nélkül szereti használni, s mint mondja, sikerei titka, hogy tudott és szeretett dolgozni. Jóval többet, mint az átlag.

Rakamazon született 1943-ban olyan családba, ahol az apa kőművessegéd, az édesanya háztartásbeli volt. Hamar kiderült, hogy a fiúból – jelenleg Kisvárdán élő nyugdíjas középiskolai tanár bátyjával egyetemben – elsőgenerációs értelmiségi lesz. Nyíregyházán kezdett a Kossuth Gimnáziumban, de két év után Kisvárdára került a Bessenyeibe. A jól focizó fiút ugyanis felfedezte az ottani testnevelő, és bátyja szelíd erőszakára Kisvárdán folytatta tanulmányait. Országos bajnokságot is nyert a csapattal, s Lengyelországban is részt vett kupán az országos középiskolai válogatottal. Amikor hazatért, másnap reggelre invitálta a behívó az Állatorvosi Egyetem felvételijére. Készülés hiányában nem volt sikeres, s ő hazafelé a vonatról miskolci unokatestvérénél szállt le, aki beprotezsálta az MVSC-be focizni, miközben a vegyész-szakmunkásképzőt is végezte. Ekkor dőlt el az élete: a nagy csábítás, a focikarrier helyett a tudományt választotta, s nem bánta meg.

1967-ben végzett Debrecenben a KLTE biológia–kémia szakán, s mindkét tárgyat tanította is bátyja mellett hat éven át a hajdani alma materben, Kisvárdán. Közben hétvégente kísérletezni járt vissza Debrecenbe, így készült el 1976-ra az állati fehérjékkel, nukleinsavakkal foglalkozó „kisdoktorija”, előtte azonban már két évet oktatott az akkori Bessenyei György Tanárképző Főiskola Kémia Tanszékén. 1977-ben jött az első nagy lehetőség: sikeresen pályázott az MTA Szegedi Biológia Központ angol nyelvű ITC posztgraduális képzésére. Szorgalma és tehetsége elismeréseképp az azt követő három évben a központ tudományos munkatársaként dolgozott.

Egyik munkájának eredményét hallotta meg egy amerikai professzor Görögországban, s noha ő visszatért Nyíregyházára, ahol létrehozta a biokémiai kutatócsoportot, majd kandidált biokémiából, 1983-ban meghívó várta az USA-ból. Két évet töltött kint a Berkeley NSF ösztöndíjas kutatójaként, az elsőt a családdal együtt. Nem maradt példa nélküli a külföldi meghívás: három év múlva egy esztendőre még visszatért a Berkeley-re, közben Japánban és Németországban is volt vendégprofesszor, 1994-ben pedig az angliai Wolverhamptomban, ahol elkészítette a ma DSc-nek nevezett „nagydoktoriját”.

Idehaza sem „pihent”: 1986-ban főiskolai tanári címet kapott, egy év múlva az Állattan Tanszék vezetője, valamint az intézmény tudományos főigazgató-helyettese lett, s 1992-ben létrehozta a Környezettudományi Tanszéket. 1997-ben, az akkorra már biológiából és biokémiából habilitációval rendelkező kutató-oktató elnyerte a négyéves Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, és az intézmény főigazgatója lett, amit 2000-ben, a főiskolai integráció idején rektorira „cserélt”, s amelyet a bizalom következtében 2007-ig őrizhet. Nyolc éve intézményfejlesztési tervvel és komoly stratégiával indult az új feladatnak munkatársaival, s utódaink azt mondják majd az ő „érájáról”: Balogh Árpád idejében minden évben avattak valamit – oktatói épületeket, kollégiumokat. Igazi, országos összevetésben is erős Campus lett a Nyíregyházi Főiskola a közel tizenötmilliárdos beruházások révén.

Jöttek sorra az elismerések is: 1995-ben Apácai Csere János-díj, majd Pro Disciplis Acadaemiae Emlékplakett a Főiskolától, Nyíregyháza Tudományos Életéért kitüntetés, az MTA Megyei Tudományos Testületének Lónyay-díja, a Megyei Közgyűlés Alkotói díja, s 2000-ben Nyíregyháza díszpolgára lett.

Mint mondja, mindezt nem érhette volna el biztos háttere, szerető és megértő családja nélkül. Felesége, Rinkács Ilona tanár az Inczédy György Szakközépiskolában. Négy gyönyörű leánygyermeke van. Beáta Kisvárdán tanít, Nóra a Michelinnél dolgozik Tuzséron, Mariann gyógyszerészként Miskolcon, Éva pedig a Közgazdaságtudományi Egyetemet és a Gazdasági Főiskolát párhuzamosan végzi Budapesten.

A rektor az intenzív intézményfejlesztés és a felsőoktatás átalakulása idején egyébként sem tétlen. A PhD-képzés témavezetője, valamint alprogramfelelős Debrecenben és Gödöllőn, és éveken át a Főiskolai Főigazgató Konferencia elnöke volt. Ma a Nemzeti Bologna Bizottság, azon belül a Pedagógus Albizottság tagja. Világbanki szakértő számos Washingtonban töltött bírálati idővel, az MTA-nak köztestületi, a MAB Biológiai Szakbizottságának, valamint a New York-i Tudományos Akadémiának rendes tagja, s legújabban a Megyei Innovációs Tanács elnöke. Fáradhatatlan, és ha nyugdíjas éveiről szól, azt is szeretett intézményéért való munkálkodásként értelmezi a Nyíregyházi Főiskola első rektora.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)