Nyíregyháza

Az ember torka elszorul, ha hallja, amint a tehetetlen almásgazda szüret után fejszét kiált a kertjének. Az utóbbi idők sok őszi esti gyűlésén hangzott el a „Kivágom mind egy szálig!” keserve. A kifakadást gyakran tett is követte: a téli fehérségben a levágott almafák törzsei felkiáltójelekként hatottak még a tábla mellett autóval elsuhanókra is. Ám néhány kilométerrel arrébb az újabb látvány már üdítő a szemnek: friss telepítésű almasuhángok sorjáznak.

Az új ültetvény képe különösen kedves Bodnár Józsefnek, a nagyhalászi Alma-Társ Beszerző és Értékesítő Szövetkezet elnökének. Az 1999 februárjában alakult új típusú szövetkezet különböző nagyságú, térállású, fajtájú és termesztési technológiájú ültetvénnyel rendelkezik Homoktanyán. Most a júliusi nap alatt az egyik fiatal ültetvényt szemlézzük: a huzalos támrendszerben sorakozó almafák fölött kinyújtott, óvó karnak tűnik a lineár öntözőberendezés. Egyébként az is, óvó kar, mert az április közepétől július elejéig tartó aszályt a fák láthatóan nem sínylették meg. Sőt, kifejezetten üde a levélzet, és jó termés ígérkezik.

– A kertész háromszor örül – mondja Bodnár József – először tavasszal, amikor teljes virágzásban látja a fáit, másodszor, amikor szüret előtt megcsinálja az utolsó kertszemléjét, és harmadszor, amikor az utolsó tétel alma árát is a zsebében tudhatja.

Bodnár József Nyíregyházán született 1953. augusztus 8-án, de a szülők mindig is a Tiszaeszlárhoz tartozó kicsinyke Bashalmon laktak. A boldog gyermekkor őt is ide köti, s talán nincs hét, hogy haza ne látogatna idős szüleihez. Egyetlen testvére, András, a tőle egy évvel idősebb bátyja, fiatalon, harminchárom évesen hagyta itt az árnyékvilágot. Édesapja egy életet dolgozott vasutasként, egy munkahelyen, az édesanyja a termelőszövetkezet tagja volt nyugdíjazásáig. Ő maga pedig már hamar kezdett érdeklődni a kertészet iránt, már általános iskolásként őszibarackot szemzett, s minden effélét csinált. Talán anyai ágon örökölte e vénát, a nagybátyja uradalmi kertész volt.

A nyolcadik osztály után testvérbátyját követte a tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolába, de a gimnázium helyett a kertész szakon tanult és érettségizett. Innen egyenes volt az út a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola kertész szakára, ahol nagyszerű tanárok vezették be a szakma rejtelmeibe. Ma is jó szívvel gondol Varga Imrére, aki a zöldségtermesztés, és Pethő Ferenc professzora, aki a gyümölcs- és főleg az almatermesztés mindentudója.

A gyakornoki időt mint ösztöndíjas a tiszateleki Béke Tsz-nél töltötte 1974. július 1-től. Ám februárban már angyalbőrt húztak rá, és mire leszerelt, a volt munkahelye egyesült a nagyhalászi Petőfi Tsz-szel. A nagyhalász-tiszatelki Petőfi Termelőszövetkezetben a gyakornoki idő után a gyümölcstermesztési ágazatot vezette, e feladatot látta el egészen 1999. február 1-ig, az Alma-Társ Szövetkezet megalakulásáig. Visszaemlékezve megmosolyogja, hogy Tiszatelken gyakornokként éppen ültetvényselejtezéssel kezdte a „nagybetűs életet”. Szerencsére az utóbbi nehéz almaidőkben is volt módja bőven ültetni, mégpedig egész tekintélyes táblákat. Legutóbb 2000 tavaszán.

Ezeken a modern, az integrált növénytermesztésen alapuló ültetvényeken gazdálkodik az Alma-Társ Szövetkezet. Bizony az új típusú szövetkezeteknek sem fenékig tejfel az életük, az ígéretek ellenére.

– Az Alma-Társ Szövetkezet megalakításával a fő cél az volt, hogy a nyolcvan ültetvénytulajdonos saját hűtőházi háttérrel rendelkezzen, a magáénak tudhassa az almatermesztés teljes vertikumát. Sajnos, több tulajdonostól távol áll a mi világunk, a jó gazda szemlélete. Kevésbé gondolnak a jövőre, inkább most szeretnék a több pénzt.

A jövő pedig ezekben a szövetkezetekben van, ennek igazolását láttam Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Spanyolországban vagy akár Argentínában is. A jövőért a jelenben kell áldozni Homoktanyán is! – mondja az elnök, akinek a szakmaiságát az is fémjelzi, hogy 1995-től tagja az Alma Terméktanács termelői tagozatának, 2000 májusától pedig az Almatermesztők Szövetségének igazgatósági tagja. Ismereteit gyarapítva 1989– 90-ben elvégezte a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szakát. Az értékesítést is felvállaló szövetkezet elnöke sikernek tartja, hogy a Metró üzletlánc partnerei lettek, csupán ennek révén 300 tonna almát értékesítettek. De újabb multik is jelentkeztek már.

Napkori születésű felesége a nyíregyházi tanárképző matematika–kémia szakán végzett, majd a debreceni egyetemen programozó matematikus oklevelet szerzett. Az EKO Kft.-ben számítástechnikai vezető, a fejlesztés első percétől jelen volt. Péter fiuk a mezőgazdasági főiskola másodéves hallgatója, kertésznek tanul. Hiába, nem esik messze alma a fájától.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)