Veress János

Autókárpitos

Nyíregyháza

szszb 29 és Veres János 400.jpgNo, ebben az udvarban egy megvalósult álom, egy sikertörténet látható, valahányszor elmegyek a nyíregyházi Bocskai utca 74. szám előtt, mindig erre gondolok, hiszen a modern, arányos és harmonizáló színekre festett műhelyek száma egyre szaporodott az évek alatt. Amikor Veress Jánossal a vállalkozás tulajdonosával erről kezdünk beszélgetni, rájöttem, nagyjából jól gondoltam, de a valóságban nem a mesék varázslataival, hanem kitartó, komoly munkával jutott el idáig. A pályaválasztásáról, mosolyogva mondja, hogy előbb suszter akart lenni, mert azt gondolta, az annyi pénzt kérhet, amennyit akar. Mindketten nevetünk, és hasonló gyermeki okoskodásokra emlékezünk, amelyek közel visznek bennünket a gyermekkorunkhoz. 1955-ben született, egy négy gyerekes család legkisebbjeként, és megállapítjuk, hogy az akkori gyerekek nagyon is szegényes körülmények között nőttek fel. Ma már csak megállapítjuk ezt, de boldogan emlékszik vissza a nagycsaládra, azokra a rokon felnőttek közötti beszélgetésekre, ahová édesapja legtöbbször magával vitte. Talán akkor szilárdult meg a kisfiú lelkében, hogy mik az élet igazi értékei, amiket el kell sajátítania, meg kell őriznie, talán ezek alapozták meg a vállalkozói ambícióit is, ki tudja? Ezen most, csak a felvetésemre kezd gondolkodni, hiszen a rendszerváltás volt az, ami miatt a saját kezébe vette sorsának alakítását.

Amikor a nyíregyházi 107-es szakiskolába jelentkezett, mai nevén a Wesselényi Miklós szakközépiskolába, két szakmát jelölt meg, műbútorasztalost és a kárpitost.  Asszony lánya, Brigitta, aki közgazdászként már munkatársa, nevetve mondja, mert a családban még ma is apának van a legnagyobb kézügyessége minden finom varrásra, szabásra. Elfogadja a dicséretet, és csendben megjegyzi, hogy édesanyjától örökölte. Az autókárpitos szakmacsoportba vették fel, és gyakorlatra a Vagép vállalathoz osztották be, ahol a végzés után húsz évig maradt munkatársként. A képzéséről beszél, és az jut eszembe, ezt most hallania, tudnia kellene a szakképzés reformját készítőknek. Tanultak különböző művészeti stílusokról, technológiáról, és kipróbálták a gyakorlatban is. Sajnálkozva mondja, hogy ebben a szakmában 2009-ben megszűnt a képzés, és egyelőre ő sem tud utódot nevelni.

De ne szaladjunk ennyire előre! A diákévek végén, egy Zrínyis bálon felkérte azt a lányt, Varga Idát, aki a felesége és két gyermekük anyja lett. Ida jól kézilabdázott, és fiatalos, izmos alakját ma napig megőrizte, fiúk Péter nemzetközi hírű röplabdázó, lányuk is röplabdázott mielőtt férjhez ment, és az ikreket szülte. Megemlítem, ez egy sportszerető család, és ekkor megjegyzi: „Én is több sportágat kipróbáltam, atletizáltam, hét évig voltam gerelyvető, de a mostani munka minden időmet kitölti, és az egészségem se a régi. Legfeljebb hétvégén megyünk el Tiszalökre kicsit kikapcsolódni.”

A vállalkozásáról elmondja, hogy a rendszerváltáskor a Vagép feloszlott, és 28-an kezdték meg az önálló működést, de tudomása szerint mára csak négyen maradtak az akkoriak közül. Valóságos kis gazdaságtörténet, amely az autókárpitozási munkák kapcsán kibontakozik. Már kezdőként rájött, hogy meg kell ismertetnie magát, és még a régi telepen, a bérelt helyen mobil telefont vett, amilyet ma már csak régi filmeken látni, hogy személyes kapcsolatot találjon az ügyfeleivel. Aztán megvette ezt a régi polgári házat, ahová már munkatársával jött, és másokat is felvehetett. Ma hét állandó munkatársa van, de voltak ennél többen is. Az elmúlt években sok minden változott, az üléshuzat és az autószőnyeg készítés után jelentkeztek az ügyfelek új igénnyel. Így kezdte el a sátorgarázs készítést, a raktérkárpitozást, amit kiegészített a ponyva- és vasszerkezet kínálata , és az autó – és motorülés javítás. Ezekhez komoly beruházás kellett, például a ponyvavarráshoz egy millió forintos gépet vett, a teherautókhoz magasított műhelyt építtetett, és magát is tovább kellett képeznie. A kínálatot mindig a piachoz igazította, és ebben számíthat a munkatársaira, akik megtapasztalták, hogy Veress János a jó gazda gondosságával gazdálkodik, fejleszt. Ebből adódik, hogy az időigényesebb, egyedi munkákat is elvállalják.  Készít előtetőket, amely már nemcsak kárpitosi feladat, áthúzzák a gyermekülést, kívánság szerint a kormányhuzatot, új sebváltó és kézifékharangot varrnak, hűtő- és motortakarókat készítenek, sőt ha kérik, sütőipari vászonszalagok varrását is vállalják. A kedvence azonban a retro kocsik kárpitjának a készítése. Az udvaron állandó a mozgás, munkáját nemcsak a vevők ismerik el, hanem a Közlekedésfelügyelet is igénybe veszi szakértelmét.

Ez a visszanéző pillanat ugyanakkor inkább a családapát szólaltatja meg: „Én mindig csak annyit tudtam adni, amennyi nagyon kellett a családnak, mert minden ebbe a vállalkozásba kellett. Csak ezt tudom majd rájuk hagyni…”

Szerintem többet, az őseitől örökölt és az általa újraálmodott és megvalósított értékeket is, amikkel már elindultak gyermekei.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése