Nyíregyháza

Bár a megyeszékhely egyik kertvárosának számít Rozsrétszőlő, a városrész iskolájának számos hátránnyal kell megküzdenie. Mint arról Szilágyi Béla iskolaigazgató beszél: speciális helyzetben vannak, hiszen két tagiskola, a mandabokori és a felsősimai munkáját is a rozsréti koordinálja.

Nyírbátorban született 1948. május 6-án Szilágyi Gyula gazdálkodó családjában. Édesanyja, lánynevén Szabó Etelka háztartásbeliként a család összetartását, a gyermekek felnevelését vállalta. Ma is él, Nyírbátorban lakik. A testvérek közül Margit gyermekgondozó, nyugdíjas, Lenke eladó Szentesen, Erzsébet a BÓNI-ban dolgozott, Valéria cipőfelsőrész-készítő és Gyenesdiáson él a családjával. A felesége, Tóth Ilona Ibolya, szintén a pedagóguspályát választotta, matematika-fizika szakos tanár a Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskolában. Két lányuk született, Judit szintén matematika-fizika szakos tanár, abban az iskolában tanít, ahol az édesanyja. A vő, Pomázi Zoltán, mezőgazdasági szakember, két gyermeküket nevelik, Ákos elsős, Levente egy éves. Másik lányuk, Nóra, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem harmadéves hallgatója.

Szilágyi Béla Nyírbátorban érettségizett ezerkilencszázhatvanhatban, majd a tanárképző főiskola matematika-műszaki gyakorlatok szakán ezerkilencszázhetvenben szerzett diplomát. A negyedik évfolyamon összeházasodtak, és így olyan iskolát kerestek, amelyben mindketten kapnak állást. Egyaránt kötötte őket megyei ösztöndíj-szerződés, így a Hajdú megyei Komádiban álltak először katedrára. Szolgálati helyet, egy kétszobás lakrészt is birtokba vehettek.

Komádiban ezerkilencszázhetvenháromig tanítottak, majd Tóth-György József tanársegédi állást ajánlott fel a főiskolán Szilágyi Bélának. A megtisztelő felkérésnek eleget tett, és hat évet töltött a főiskola műszaki tanszékén. A megyei tanács művelődési osztályán is felfigyeltek a jó szervező készséggel megáldott, agilis pedagógusra és tanulmányi felügyelői munkakörbe hívták. Nyírbátor, Fehérgyarmat és körzete tartozott hozzá. Elsősorban a természettudományi tantárgyak megyei szintű gondozása volt az elsődleges feladata.

Már a levegőben lógott a rendszerváltozás, és létszámleépítéssel, feladat-átcsoportosítással foglalkozott minden intézmény. Nem volt kivétel ez alól az akkori megyei tanács sem. Kapóra jött egy újabb kedvező ajánlat, ezúttal a Gyermekvédelmi Intézetbe hívták Szilágyi Bélát. Az öt–hat fős szakértői csoport tagja lett, amelyben pedagógus, pszichológus és más szakemberek mérték fel az intézetbe került gyermekek tudásszintjét, neveltségi állapotát.

A hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozás után 1993. augusztus 16-ától egy sajátos helyzetű iskolában nevezték ki igazgatónak. A rozsréti iskolát Váci Mihályról nevezték el. Nem véletlenül, hiszen Nyíregyháza szülötte, az országszerte ismert költő a tanyai gyermekek felzárkóztatását, a tudományok világába történő bevezetését szorgalmazta. A kétszázhuszonkilenc tanulót jelenleg huszonnyolc személyes tantestület neveli, oktatja és tizenegy adminisztratív, valamint technikai munkakörű dolgozó látja el.

– Pedagógiai programunk is sajátos – magyarázza Szilágyi Béla. Természetesen szeretnénk minél jobban, minél hatékonyabban dolgozni. Most például sokat várunk egy minisztériumi pályázattól. Nem pénzt, hanem szakmai segítséget kapunk arra vonatkozólag, miként lehet a tartalmi munkát megerősíteni. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyerekeket megtanítsuk tanulni. Ehhez tanulás-módszertani tanfolyamot végeznek a kartársak.

Igen fontos és régi, jogos óhaj az iskolaépület bővítése. A hosszú távú fejlesztési elképzelések közt szerepel egy öt tantermes épület, valamint egy tornaterem létesítése. Szinte hihetetlen, hogy a XXI. század küszöbén egy megyeszékhelyi iskolában nélkülözzék a tornatermet. Azért büszkék a hagyományápolás terén elért eredményeikre, hiszen a megyében csak a mandabokori iskolában tanulhatnak a gyerekek szlovákul, őrizve a szlovák ősök anyanyelvét.

Ugyancsak szép hagyomány, hogy az elsősök fogadalmat tesznek, iskolai jelvényt viselnek. A Váci-héten pedig a névadó emlékére állítanak össze gazdag programsorozatot.

Az igazgató úr annak örül, hogy a rozsréti iskolát befejező gyerekek jól megállják a helyüket a nyíregyházi Vasvári- és a Kölcsey-gimnáziumokban. Az itt tanító kollektíva arra törekszik, hogy a gyerekeknek – a hátrányos körülmények ellenére – olyan alapot adjanak, amely lehetővé teszi számukra a sikeres felvételit a jó nevű gimnáziumokba, szakközépiskolákba is. És természetesen az a cél, hogy ott meg is állják a helyüket.

Szilágyi Béla megemlíti, hogy a városrészen egyre több modern családi ház épül, mert az új vállalkozói réteg képviselői még szívesebben vesznek itt olcsóbb telket. Szabadidejében kertészkedik, repülőmodellekkel foglalkozik, és ilyen szakkört vezet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)