Debrecen

Egy sikeres pálya csúcsán, arra a kérdésre, hogy életében mi a legfontosabb, Varga Zoltán a családja, elsősorban felesége említésével kezdi a sort. Erre az alapra épül minden, munka, tudomány, alkotó képesség.

A szakmai eredményeket sorjázva így összegez: Belső-Ázsia magashegységeiben végzett kutatásaim során expedíciós zoológusként igyekeztem méltó lenni a magyar hagyományokhoz. Egyre többfelé érzékelem viszont a környezet állapotromlását, a globális klímaváltozás kedvezőtlen hatásait. Ám annak örülök, hogy több elgondolásomat sikerült a hazai és a nemzetközi természetvédelemben megvalósítani. Alapvető az ökológiai hálózatokban gondolkodó, tájléptékű természetvédelem, ahogy ez a Természet védelméről szóló törvényben is megfogalmazódik, és ahogy majd a Natura 2000 program keretében megvalósul.

Ma már Strasbourgban és Brüsszelben is érzékelik, hogy a Pannóniai Régió milyen értékekkel gazdagítja Európa biológiai sokféleségét. Erről a hazai olvasó is képet kaphat új könyvemből, amelyet magam illusztráltam. Nem hiányzik a sorból a fiatalok felkészítése és irányítása sem, amelyek országos diákköri konferenciákon kapott díjakban, doktori disszertációkban, tanítványok sikeres szakmai pályájában igazolódik vissza.

Az 1939-ben, Debrecenben született Varga Zoltán édesapja gimnáziumi, majd egyetemi tanár volt, édesanyja egyetemi könyvtárosként vonult nyugdíjba. Az 1957-ben végzett legendássá vált IV. A osztályba járt a kitűnő tanári kart magáénak tudható Fazekas Mihály Gimnáziumba, s – akkor még nem lévén biológiai szaktárgyi verseny – földrajz, matematika és történelem országos döntőkben mérette meg magát. Felvételi vizsga nélkül vették fel a KLTE TTK biológia–földrajz szakára, ahol később az állattan irányába specializálódott. Sikeresen szerepelt országos diákköri konferenciákon, és már hallgatóként több közleménye jelent meg.

A biológia szakon kitüntetéssel diplomázott, majd az Állat- és Embertani Tanszéken kezdett dolgozni (ma Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék), amelynek 1982-től vezetője lett. Nyolcvankettőben megszerzi a biológiai tudományok doktora címet, és egyetemi tanárrá nevezik ki. Eközben külföldi ösztöndíjakon (Collegium Hungaricum, Humboldt stb.) gyarapítja felkészültségét, hazai és nemzetközi konferenciák, szimpozionok előadója, zoológiai expedíciók résztvevője (Mongólia, Türkmenisztán Kazakisztán, Pakisztán stb.).

Varga Zoltán a lepkék, a szitakötők és az egyenesszárnyúak faunakutatását már középiskolás korában megkezdte, egyetemi kutatóként pedig az élőlények elterjedéstörténete, kiemelten az evolúciógenetikai kérdések izgatták.

Érdeklődésének homlokterében az 1980-as évek óta az arid magashegységek faunája, azon belül is a bagolylepkék (több mint kétszáz tudományra új fajt írt le munkatársaival, mindenekelőtt dr. Ronkay Lászlóval közösen). Több expedíciójának felesége is mint botanikus kutató résztvevője volt. Mivel a kutatott vidékek egy része manapság nem biztonságos (pl. Észak-Pakisztán), valamint az, hogy a több tízezres gyűjtött anyagok feldolgozása egyre több időt vett igénybe, emellett a biológiai sokféleség vizsgálata, a természetvédelmi biológiai kutatások is egész embert kívántak, megszállott Ázsia-kutatói énjét ideiglenesen háttérbe kellett szorítania.

Munkássága hozzájárult az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Park megalapításához, a szatmár-beregi és a zempléni tájvédelmi körzet kialakításához, újabban pedig a NATURA 2000-es, európai jelentőségű védett területek hálózatának kialakításához. Jelentős időráfordítást igényeltek az EU-csatlakozás természetvédelmi vonatkozásaihoz készített szakértői anyagok és a tárgyalásokon való személyes részvétele is. Tanszékén jelenleg, több más pályázati munka mellett, egy európai uniós természetvédelmi biológiai pályázaton is dolgoznak egy nyolc országot tömörítő konzorcium tagjaként. E munka irányítása közben Varga Zoltán az MTA Természetvédelmi Bizottságának elnöke, tagja az MTA Zoológiai Bizottságának, és több nemzetközi és hazai tudományos testületnek.

Két önálló könyv, egy tankönyv, számos könyvfejezet és mintegy kétszáz közlemény szerzője, tulajdonosa több szakmai kitüntetésnek. Gyermekkorától kezdve nagy lelkesedéssel rajzol és fest, több könyvét és közleményét saját kezűleg illusztrálta, emellett önálló szakgrafikai és képzőművészeti tárlatok kiállító művésze.

Varga Zoltán méltán büszke családjára. Felesége, dr. Sipos Julianna, botanikus kutató, aki több mint két évtizedet dolgozott a természetvédelemben. Jelenleg nyugdíjasként vesz részt egyes kutatási feladatokban, és sok energiát fordít unokái nevelésére. Katalin lánya matematikai statisztikát oktat a műszaki egyetemen, Éva lánya háziorvos Mikepércsen. Öt unokáját rajongva szereti – bennük látja a jövőt.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)