Pájer Attila

Igazgató

Nyíregyháza

szszb 28 tk Pájer 300 201.jpgIgen jó ajánlólevél az egyetemeknek, főiskoláknak, ha valamely felvételiző diák alma matere a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola. Bár az intézmény – központi elgondolásokhoz igazodva – időnként nevet váltott, azt, hogy valaki Sipkay-s – mindenki megérti. Aki innen akar tovább tanulni, általában sikerrel jár. Kicsi a lemorzsolódás. Még a szakmát szerzettek is örömmel nyugtázzák, hogy hosszú évek múltán, bárhol az országban, nyugodtan elmondhatják, honnan jöttek.

Ebben nem kis szerepet játszik Pájer Attila igazgató. Eddigi élete nagyobbik felét e falak közt töltötte. Úgy is, mint diák, majd a Közgazdasági Egyetem elvégzése után állást ajánlottak számára. Igazán érdekes volt – lapozza vissza személyes történelemkönyvét gondolatban – hogy csupán néhány évvel idősebb lévén, én taníthattam a középiskolásokat. Kívülről nézve, simán elvegyülhettem köztük. Ifjonti lendülettel, korosztályának megfelelően világmegváltó elképzelésekkel vágott neki a nagybetűs Életnek. Mentora, segítője, talán egy kicsit felfedezője volt Váradi Istvánné, Julika, aki több évtizedes munkássága után nemrégiben vonult nyugdíjba. Aktív igazgatóként hamarosan maga mellé vette a fiatal tanárt, kinevezte helyettesnek, és akár mélyvíznek is számított a huszonévei végén már kiérdemelt pozíció. Már csak azért is, mert az intézmény méretei mindig is komolynak számítottak nemcsak a megyében, hanem országosan is. Jelenleg például 1157-en tanulnak szakközépiskolai és szakiskolai formában, valamint a felnőttképzésben. A túljelentkezés nemcsak a korábbi nagyobb általános iskolai végzős létszám idején volt megszokott, hanem most is, amikor az intézmények diákhiánnyal küzdenek. A legutóbbi felvételinél – a különböző szakokra – 2 és 6-szoros volt a túljelentkezés.

Pájer Attila Kemecsén született 1967. október 3-án. Édesanyja néhai Molnár Ilona, üzletvezetőként dolgozott. Édesapja Pájer Gyula /69/ szabász, raktárvezető munkakörből ment nyugdíjba. Feleséget a tanítványai közt talált, Pájer Enikő német-történelem szakos tanár, és ő is itt tanít. Kristóf fiuk 6 éves. Hogy vajon őt merre hívja jó sorsa, azt ma szülő és nevelő legyen a talpán, aki megmondhatná. Egy biztos, itt olyan alapértékeket sajátítanak el, amelyek világítótoronyként mutatják az utat a későbbiekben is.

Abban azért megegyezünk, hogy manapság más értékeket hoznak otthonról a diákok, mint akár negyedszázada. Öntudatosabbak, tisztában vannak a jogaikkal, ugyanakkor – még ebben a magas színvonalú középiskolában is látható – hogy sokuk céltalanul bolyong, nincsenek tisztában a tanulás, a tudás megszerzésének fontosságával. Hallott azért Pájer igazgató úr olyan megjegyzést már öregdiáktól: ha akkor jobban odafigyeltem volna… sajnos, az élet komputerén nincs Replay gomb, nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. Épp ezért is hárul hallatlanul nagy felelősség az oktatókra, a pedagógusokra és közvetve a diákokra is. Ha nem tudják elérni az itt és most parancsoló szükségletét, később nehezebb lesz bepótolni a kihagyott tananyagot, tudást, emberi értéket. Az is tény – hangsúlyozza az igazgató – hogy az internet, a Facebook hatása vitathatatlan. Ennek a jó oldalát látva, a két tannyelvű, németet tanító osztályokból a diákok 90 százaléka jut be az egyetemekre, főiskolákra. Sokukat jellemzi a felnőttes gondolkodás, ugyanakkor láthatók a jövőkép nélküliség jelei is. Húsz évvel korábban összehasonlíthatatlanul más helyzetben élték diákéveiket itt a Sipkay-sok.

Nem hagyhatjuk ki a mai társadalmi, gazdasági viszonyok közvetlen hatását a diákokra sem. A külföldi munkavállalás beszédtéma. A szakközépiskolában még nem merül fel erőteljesen ez a kérdés, szorosabb a kötelék az otthonnal, az iskolával. Ami viszont fájdalmasan igaz: a szakiskolából történő kiemelkedés esélye minimális. Ráadásul, ha a 16 éves tankötelezettség a valóságban is megmutatkozik?!

Pájer Attila – aki másfél évtizeden keresztül látta el az igazgatóhelyettesi beosztással járó feladatkört – most, igazgatóként, és a leépítéseket látva, félti a kollegáit. Ha kevesebb óraszám jut egy pedagógusra, tudnak-e adni az illetőnek hasznos, szükséges és méltó elfoglaltságot? Ugyanakkor a kollega is szülő, családfenntartó és a társadalmi, gazdasági nehézségek, a megszorítások közepette nem ritkán átfut az agyán: vajon miből fizeti a rezsit, vesz ruhát, élelmet a saját gyerekének? Azt pedig végképp elhessegeti, mi lesz, ha megszűnik az állása?

Szabadidejében a pihenés mellett sportol, az igazgató rendszeresen játszik a diákokkal is meccset, különböző sportágakban. Szeret kirándulni, olvas, és figyelmesen nevelik Kristófot, hogy minél inkább az élet realitását és a szülők által vállalt értékeket tudják elfogadtatni vele. A gyereknevelés ugyanis a legjobb befektetés, ha az ember nem azonnal várja az eredményt. Mondja ezt az igazgató és a családapa.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)



			
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése