Nyíregyháza

Ifjú szakemberként bevonult katonának, majd hadifogolyként élvezte az amerikaiak vendégszeretetét. Dolgozott Máramarosszigeten, részt vett a tokaji híd újjáépítésében, végigépítette Záhony térségét, Nyíregyházán is letette a névjegyét, ezért kapta meg a megyeszékhely díszpolgára címet. Gazdag az életműve.

Majdnem nyolc évtized nyomja a vállát, de még fiatalosan mozog. A keresztrejtvények megfejtése szellemileg tartja frissen, a telkén szinte egész évben van tennivaló, itt fizikailag edzi magát. S talán élteti az a kis bor, amit néha-néha felhajt. A jó családi háttér bizonyára szintén éltető erő. Lengyel Miklósnak hívják, Nyíregyházán él a nejével kettesben a közismert Békeházban.

Hetvenkilenc évvel ezelőtt népes parasztcsaládba született Leveleken. Apja köztiszteletben álló községi bíró volt hosszú ideig. A bíró úr gyermekei egymás után jöttek, mint az orgonasíp. Heten. A hét gyermek tanult, ki-ki tehetsége és lehetősége szerint. A testvérek közt volt pap, jogász-főszolgabíró, termelőszövetkezeti elnök, a Miklós fiú Pesten útmesternek tanult, majd építésszé vált. Országosan is elismert építésszé.

A második világégés idején az Állami Építészeti Hivatalban dolgozott. Nem is akárhol: Máramarosszigeten, a népek, nemzetek egyik keveredési-találkozási helyén. A háborúskodást hadifogolyként fejezte be. Szerencséjének mondhatja, hogy nem orosz, hanem amerikai katonák ejtették fogságba. Amint szabaddá vált, mint annyi más kortársa, ő is a romok eltakarításával, az újjáépítéssel kezdte. A tokaji Tisza-híd romjait takarította, majd társaival új hidat emelt a folyó fölé. És persze új életet épített magának, meg a hazának.

Nem rombolt, hanem épített suhanc kora óta még túl a hatvanon is. Épületeket emelt, vezetékeket épített több megyében.

A nyíregyházi útfenntartó vállalathoz jött ezerkilencszázötvenben, itt két évig volt szükség a munkájára. Áthelyezték a tiszalöki építőipari vállalathoz, ahol egészen 1960-ig dolgozott. Ebből a cégből hozták létre a híres VI. sz. Mélyépítő Vállalatot.

A hatvanas években megyénk legnagyobb, s hazánk egyik legnagyobb építőipari vállalatánál, a SZÁÉV-nél dolgozott főépítésvezetőként.

A hetvenes évek elején jól haladt előre az ország szekere, megyénkben is ütemes volt az iparosítás. Megyénk ipartörténetébe nagy betűkkel írhatják be a KEMÉV, a Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat létrehozását. Nos, Lengyel Miklós 1970-ben egyik alapítója lett a KEMÉV-nek. Építésvezetőként kezdte a munkát az új cégnél.

Hogy milyen volt a vezetési stílusa? Jó lehetett, mert népszerű volt a munkások között, vezetői, felettesei pedig elismerték a tevékenységét. Hol szép szavakkal, hol kemény szavakkal tartott fegyelmet. S mint főépítésvezető bizony nem ritkán két tűz közé került…

Hosszú lenne felsorolni, hogy hol épített. Említést érdemel, hogy az „ország kapujában”, Záhony térségében sínpárokat, kommunális hálózatokat, felvonulási épületeket épített. Tuzséron a fatelep, Mátészalkán a tejüzem építésében vett részt.

Nyíregyházán a Szarvas utca és a Kígyó utca találkozásánál ő irányította a víztorony építését. Ez a torony ma is a város egyik jellegzetessége. Az idős mester ma is emlékszik, hogy milyen alapokat kellett készíteni a magas létesítménynek. Különösen sokat dolgozott Nyíregyháza vízhálózatának kiépítésében.

Példaadó munkájáért vajon megkapta-e a kellő erkölcsi elismerést? Azt mondja, igen. Ma is szívesen beszél a múlt rendszerben kapott kitüntetéseiről, mert azokat nem politikai, hanem szakmai munkájáért kapta. Mindenek előtt mosolyogva említette, hogy megyénkben elsők közt kapta meg a sztahanovista jelvényt. (A fiatalok kedvéért említjük: szovjet mintájú kitüntetés volt, főleg a mennyiségi munkát ismerték el vele.)

Aztán ezerkilencszázhatvankettőben a tuzséri fatelep építésénél már minőségi és mennyiségi munkáját ismerték el a Munka Érdemrend kitüntetéssel. Nyugdíjba vonulása alkalmával, hetvennyolcban szintén Munka Érdemrendet kapott.

Már nyugdíjasként, ezerkilencszáznyolcvanháromban Nyíregyháza díszpolgárává választották.

Ezt a kitüntető címet azért is kapta, mert Sóstón létrehozója volt az Építőipari Múzeumnak. Már nyugdíjasként járta végig a szatmár-beregi tájat, iparosokat, idős embereket keresett meg, szenvedélyesen gyűjtötte az építészeti emlékeket, műszaki könyveket szerzett messze tájakról. (Gyűjteményének egy részét átszállították Veszprémbe, az Építők Múzeumába.)

Fia, ifjabbik Lengyel Miklós építészmérnök-közgazdász, a Lengyel és Fia Kft. ügyvezető igazgatója. A lánya építésztechnikus.

A két helyen három unoka várja és tudja megörvendeztetni. Nyírszőlős közelében van a családi telek, sokféle fával, s egy kis házikóval. A szintén szimpatikus feleségével nyaranta itt élnek. A téli hideg hónapokat pedig a városközpontban morzsolgatják, a Békeházban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)