Nyíregyháza

A mosóport és a kormot nem igazán lehet összepárosítani, legfeljebb annyiban, hogy egy korommal szennyezett ruhát bő mosóporos lében kell kimosni. A két termék között a keverékgyártás hasonlósága mellett akad még egy összekötő kapocs: Lengyel Lajos, a Taurus Pálma Kft. ügyvezető igazgatója, aki technikusként a hatvanas évek végén a szolnoki Tisza Menti Vegyiműveknél munkatársaival együtt a mosóporgyártás beindítását szervezte.

Manapság ha hetente, vagy kéthetente szülőfalujába, Paposra látogat, főleg a vele egykorúakkal vagy az idősebbekkel áll meg néhány percre beszélgetni, a fiatalabbakat már nem nagyon ismeri. Édesanyja meghalt, a több szakmával rendelkező édesapjától, aki egyedül él a faluban, kérdezgeti, kik költöztek el Paposról, vagy éppenséggel jöttek-e újak.

Tizennégy évesen került el a faluból, hiszen a középiskolás éveit a debreceni vegyipari technikumban töltötte. Manapság is büszke arra, hogy a 24 fős osztályból mindössze ketten nem tanultak tovább, a többiek főiskolát, egyetemet végeztek és közülük néhányan külföldön dolgoznak vagy egyetemen oktatnak. Az érettségi után egyfajta bizonyítási vágyból fogadta el a szolnokiak állásajánlatát, saját magának és szüleinek is meg akarta mutatni, meg tud élni szülőfalujától távolabb. Két évig Paposon élő szülei szinte minden héten rágták a fülét, fiam gyere közelebb, ebben a megyében keress magadnak munkát. Mivel a szolnokiak nem engedték az egyetemi továbbtanulását, Lengyel Lajos engedett szülei unszolásának és Nyíregyházára költözött. A nyírségi megyeszékhelyen lévő üzemek közül egyedül a Taurust ismerte, így ennél a cégnél kopogtatott, ahol ügyintézőnek vették fel.

Két év katonáskodás után 1974-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán kezdte el a tanulmányokat és négy év múlva vehette át a diplomát. ’80-ban pedig okleveles gépészmérnöki diplomát szerzett, majd később a közgazdaság-tudományi egyetemen átvehette a mérnök-közgazdász másoddiplomáját.

Közben egyre nagyobb feladatokat oldott meg sikerrel a gyárnál, hiszen legelőször a pneutömlőgyártás Budapestről Nyíregyházára történő letelepítésében vett részt. 1977-ben a mezőgazdaságiabroncs-beruházásnál egy team tagjaként az előkészítésben és a lebonyolításban vállalt aktív szerepet. Az új üzemrész beindításánál előbb főművezető, majd üzemvezető, később a gyár műszaki osztályvezetőjévé nevezték ki. Egy rövid időre visszakerült az abroncsgyártáshoz, ahol gyárrészlegvezető-helyettes, ezután a keverékgyártást irányította.

− Amikor 1988-ban a Taurus áttért divíziós rendszerre, a nyíregyházi gyárat két részre osztották, abroncsra és műszaki divíziós egységre  − sorolja élettörténetét Lengyel Lajos, akit a műszaki egység vezetésével bíztak meg. Amikor 1993-ban megalakult a Taurus Pálma Kft., a társaság ügyvezető igazgatója lett, ahol már a közgazdasági ismereteket jobban hasznosítja, mint a mérnökit. A munkaköri beosztásait elemezve azért nevetve jegyzi meg: nem volt olyan, mely öt évnél hosszabb ideig tartott volna. Magyarázatként hozzáteszi: olyan embernek tartja magát, aki szívesen teszi próbára magát különböző szakterületen, ahol problémák akadnak. Amikor megoldódnak a gondok, helyrerázódik az ügymenet és Lengyel Lajos úgy érzi, már nem tud újat alkotni, akkor igyekezett egy másik területre kerülni.

− Soha nem jelentett tragédiát számomra, ha éppen nem feljebb jutottam a ranglétrán, hanem esetleg lejjebb, vagy oldalirányba  − összegzi előbbre lépését.  − Olyan helyre soha nem szerettem bejárni, ahova elég volt ha az ember a zakóját beküldi és megy minden magától. Az újdonság varázsa soha nem veszett ki belőlem.

Mosolyog, amikor rákérdezek: három éve ügyvezető igazgató, akkor ebben a pozícióban még két éve van? Érdekes, nagy felelősséggel járó beosztás ez a mostani, és ameddig tudok újat alkotni, addig nem pályázok innen el. Persze ez kettőn áll, hiszen ebbe a Taurus, mint tulajdonos is beleszól.

Szerinte a gazdasági környezet, a piac, a gyártmánystruktúra ’93-tól annyira megváltozott, hogy minden évben újabb és újabb feladatokat ró a cég első számú vezetőjére, valamint munkatársaira. A privatizációt is 1991-től ígérik, sokszor azt remélték a holding vezetői, hogy a magánosítás napok alatt bekövetkezik, de nem így történt. A Taurus Gumiipari Rt. nagy adóssága miatt nem kezdődött meg a privatizáció. Mivel az adósságállomány összeköti a Taurus kft.-it, a társaságonkénti privatizáció eddig járhatatlan volt.

− Várhatóan ’96-ban, hasonlóan a nagy adósságállománnyal rendelkező nagy magyar cégekhez, privatizációra kerül  − mondja Lengyel Lajos.  − Ehhez még az is hozzátartozik, hogy ’93-tól nemcsak a Taurus Pálma Kft., hanem a Taurus Rt. gazdálkodása is folyamatosan javult. A részvénytársaság az 1995-ös évet zárva várhatóan 500 millió forint adózás előtti nyereséggel fog rendelkezni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)