Nyíregyháza

Az Oroszlán jegyében születtem, teszi hozzá a dátumhoz: 1947. július 26. Kérdésemre, hogy babonás-e, és egyáltalán tulajdonít-e fontosságot a ténynek, őszinte nemmel válaszol. A Debreceni út sarkán lévő szalon tenyérnyi kis irodájában beszélgetünk a K és N Kft., azaz a nyíregyházi Citroën-szalon és -szerviz társtulajdonosával és vezetőjével. Családi vállalkozásról van szó, avat be a cég dolgaiba Kohut István, a cégnévbeli K iniciálé tulajdonosa. Az N a nej, a mosolygós fekete hajú asszony, aki az adminisztrációs pult mögött várja a kuncsaftokat. És ha már a család bemutatásánál tartunk, folytassuk a két fiúval, akiknek ugyancsak a cég ad munkát. Közülük az egyik már két unokával is megörvendeztette a Kohut házaspárt.

 A családom nélkül egészen biztosan nem tudtam volna létrehozni, működtetni a céget, és még kevésbé közel tízszeresére emelni szűk fél évtized alatt forgalmunkat – enged bepillantást a K és N Kft. közelmúltbéli történetébe Kohut István. Nem lebecsülendő azonban az a szakmában eltöltött néhány évtized, amely elegendő tapasztalatot adott a fiatalos, elegánsan öltözött cégvezetőnek.

 Már a szülői ház indíttatása sem akármilyen. Az idősebb Kohut, aki tisztes kort megérve, a közelmúltban, nyolcvannyolcadik évében távozott az élők sorából, maga is szerelő volt. A híres Majerszki műhelyben sajátította el a szakma fogásait, és ott élte meg a technikai forradalomnak azt a szakaszát, amikor a gőzgépeket a robbanómotorok váltották fel. Fia a Kossuth-gimnáziumban az első olyan évfolyamra járt, amelyben egyúttal szakközépiskolai képzés is volt. A gépjármű-szerelői szakmát is megkapva érettségizett 1965-ben. Nem váratott magára sokáig a nősülés sem, 1967-ben, húszéves korában már házasember volt. A tanulás nem maradt abba, a debreceni Mechwart András gépészeti technikumban folytatódott 1969-ben, majd pedig felsőfokú üzemszervezési tanulmányokkal.

– Az első munkahelyem a Gépjárműtechnikai Vállalat volt – emlékezik vissza – amely itt, a felüljáró alatt terült valahol. Ma már csak a szakmabeliek emlékeznek rá, meg a Zilekre, amelyeknek fődarab-felújítását végeztük, szerződésben az Autókerrel. Itt 1969-ig voltam művezető-helyettes, azután néhány esztendőt Tuzséron töltöttem a gépjárműátvevő telepen. A volt Szovjetunióból érkező teherautók nullrevízióját csináltuk. Amikor 1975-ben a Vagép Lujza utcai telepén megkezdődött a személygépkocsi-szervizelés, ott neveztek ki művezetőnek, majd műszakvezetőnek.

 A szakmai karrier, legalábbis a külső szemlélő számára, töretlennek mutatkozik egészen 1982. október 23-ig, amikor a Bujtosi tavakon túli Tempó szövetkezet szervizvezetője és 1984 május 10-én elnöke lesz. Ez már figyelemre méltó ugrás, de az élet még tartogat hasonlót, vagy talán annál is nagyobbat Kohut István számára. Miközben megjegyzem, hogy életének eseményeit kivétel nélkül fejből és azonnal idézett dátumokkal szakaszolja, hallgatom az ott töltött tíz esztendő napsugaras és borús emlékeit. A városban egyre nagyobb teret nyerő automobilizmus szerencsés résztvevői maguk is láthatták a Jég utcai szerviz fejlődését, tanúi lehettek a korszerű, és még korszerűbb technikák, technológiák bevezetésének. Ám változott a kor, változtak az idők, és a Tempó fölött is eljárt az idő. Következett a még nagyobb kihívás, amit ezekkel a szavakkal idéz fel Kohut István:

– A családom már régen macerált, próbáljuk saját szellemi kapacitásunkat saját magunknak kamatoztatni. Aggodalmak, számolgatások, álmatlan éjszakák előzték meg a döntést. De aztán belevágtunk.

 A vállalkozás a Hyunday gépkocsik forgalmazásával kezdte, ám rövidesen jött a váltás a híres francia márkára, a Citroënre, amelynek példányairól olyan szeretettel beszél Kohut István, mint ahogyan szép lovakról szoktak hozzáértő emberek. Természetesen itt is pontos dátumokat hallunk. 1994. augusztus 8-án vették bérbe a telepet, mégpedig lízing formájában. Most tudom csak meg, miért függ díszes keretben az iroda falán egy idegennek semmitmondó számla: azelőtt kifizették a lízinget, mielőtt a lízingelő csődbe ment. Számtalan kellemetlenségtől menekültek meg ezzel az okos húzással. A kezdeti nehézségeket a töretlen ívű felívelés követte, amelynek mértékére eme írás elején már utalt a cégvezető. Ma már elfoglalta méltó helyét a Citroën-szalon a többi márka között, és mostanában a bővítés van soron.

– Nemcsak a bemutatóterem lesz nagyobb, de hátul karosszériaműhely is épül. A saroknál negyvenöt fokban megtörik az egész, így a leendő közlekedési lámpánál a zöldre várva minket vehet majd szemügyre az erre járó – utal a valóban nagyon kedvező földrajzi fekvésre vendéglátóm, aztán kifejti a bővítéshez vezető döntéssorozat legfontosabb okát.

– Mindenekelőtt belső igényről van szó. Egy ilyen márkának, mint a Citroën, méltó helyen kell csalogatni, fogadni és meggyőzni leendő és meglévő partnereinket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)