Kanyó Imre

Polgármester,

Porcsalma

Kanyó Imre Porcsalma.jpgNegyvenévesnek lenni a legszebb férfikor. Különösen akkor, ha az ember erre az időszakra szülőfaluja polgármestere, bőségesen volt ideje a közigazgatás hivatali oldalát is megismerni, egy 6, és egy 11 éves fiú apja… És még lehetne sorolni, miért érdemes irigyelni Kanyó Imrét.

Mondtam is még egy-két dolgot, de ő rögtön beszélgetésünk elején kijózanító szavakkal állított meg.

– Való igaz, hogy nem volt szükség átvilágításra, amikor a tavalyi választások után átvettem a hivatalt – tolja feljebb orrnyergén a szemüveget.

– 1985. augusztus 1-jén kezdtem el dolgozni, és azóta ez az egyetlen munkahelyem. Könyveltem, hozzám tartozott a raktári anyaggazdálkodás. 1988-ban elvittek katonának. Amikor leszereltem, 1989-ben, itthon várt az ajánlat, legyek a gamesz vezetője. A tavalyi választásig csináltam.

Közbevetem, hogy a választott tisztségviselők nem gyakran kerülnek ki a hivatal dolgozóiból. – Miért ne? – csodálkozik.

– Az elődöm jegyzőből lett polgármester. Annyi bizonyos, hogy nehezen álltam rá a dologra. A fiaim éppen most vannak abban a korban, amikor sok időt kellene velük tölteni.

Viszont annyi biztatást kaptam a helyiektől, hogy azt mondtam, mégis belevágok.

– Azt mondta, nem volt szükség átvilágításra, akkor tehát nem érték meglepetések.

– Nem mondhatnám. Az elődöm idejében nem voltam hivatalos a testületi ülésekre, így nem is tudhattam, mekkora kötelezettségvállalásokat öröklöm. – Én bevezettem, hogy az intézményvezetők is legyenek jelen, tudjanak minden fontos dologról. Gamesz-vezetőként lojális voltam minden döntéshez. Akkor is, ha nem láttam jónak. Hadd lássam, hova haladunk! Végül is úgy láttam, nem jó az irány…

A tisztánlátás érdekében Kanyó Imre eddigi életében nem mulasztotta el a folyamatos önképzést. A fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskola ugyan elég jó alapokat adott, de a mérlegképes könyvelői végzettség, ráadásul államigazgatási szakon, felvértezte azokkal az ismeretekkel, amelyek mai bonyolult világunk útvesztőiben nélkülözhetetlenek. Az már csak hab a tortán, hogy informatikai mérnöki képzettséget is szerzett. Nem sokon múlott, hogy ma a polgármesteri székben más üljön. Mindössze 28 szavazaton. Meg is kérdezem, milyen érzés egy ilyen szoros eredmény után a település első emberének lenni.

– Megérzem, hiszen nap mint nap találkozok olyan polgárokkal, akik nem rám szavaztak. Én azonban minden porcsalmai ember érdekét képviselem, és nyugodt a lelkiismeretem, hogy a programunk nem csak az énrám szavazóknak hasznos. Úgy látom, nem az az ember ül velem szemben, aki a dolgoknak ennél a részénél ragad le. Ahogy sorolja a már említett program egyes elemeit, nyilvánvaló, hogy az érzelmi megfontolásoknak itt már régen nincs helye, sokkal inkább a konkrét tetteknek.

– Négy pályázatot adtunk be, kettő még elbírálás alatt van, egy nyert. Egy kilencszemélyes kisbuszról van szó, amellyel tulajdonképpen a kistérségi munkába kapcsolódtunk be. Két szolgáltatást nyertünk el. Az egyik a támogatószolgálat, itt vesszük hasznát a kisbusznak, a másik pedig egy jelzőrendszer házi segítségnyújtás. Az idősek és mozgásukban korlátozottak nyakában van ez a készülék, amely településenként két gondozónőhöz jelez, amint valami probléma van. Ők riasztják a mentőket, ha komolyabb az ügy. Elmondhatom, hogy két esetben már életet mentettünk.

Az utóbbi téma előhozta a polgármesterből az informatikust, de gyorsan vált. Megtudom, hogy az iskolafelújítást az elsők közé sorolták. Van is pályázati lehetőség, most készítik. Nyílászárócsere, falazatszigetelés, világításkorszerűsítés… Ugyanitt esélyegyenlőségi program készül. Hatvan százalék a kisebbségi gyerekek aránya. A sok vitát kiváltó digitális táblák Kanyó Imrénél vitán felül állnak. Ugyancsak a kisebbség érdekeit szolgálja, hogy az ő településrészeikhez is burkolt út vezet majd. Beszéljünk egy kicsit a családról is – javaslom. – Jó – simít erős szálú hajába.

– Feleségem Kanyóné Móré Abigél – kezdi, mintha önéletrajzot diktálna. Aztán megáll, ugyanarra gondolunk, egyszerre érzékenyülünk el. – Valószínűleg a keresztelőjekor ment a Szabó Magda tv-sorozat. Az írónő pedig éppen most halt meg. Abigél angyalosi lány, óvodapedagógus. Ő se nagyon váltogatja a munkahelyeit, mert 1993 óta dolgozik a helyi óvodában. Aztán a szülőkről tesz említést.

– Apám Kanyó Imre, anyám Czibere Mária Márta. Először a tsz-ben dolgoztak, majd az ÁFÉSZ-nál felvásárlóként. A kilencvenes években már otthon és vállalkozóként csinálták a tevékenységüket. – Gyermekük „második műszakja” nagyon sokszor folytatódott az apai vállalkozásban. Két fiútestvére van, az egyik Zsolti, a másik Zoltán. – Mi ilyen fiús család vagyunk. – A kérdésre, hogy nem lehetne-e egy kislány érdekében tenni valamit, elmosolyodik, mint akkor, amikor az Abigél nevet kiejtette.

– Jó is volna, de úgy érzem, hogy most nem arra alkalmas időket élünk.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló