Szamosbecs

Hány lépés Magyarország Gere Pál számára? Talán tudna rá válaszolni, mert a leszerelés után gyalog és lófogaton tette meg az utat Győrtől Szamosbecsig. 1956. november 14-ét írtak, és nagyon rossz egészségi állapotban vánszorgott haza a szülőföldjére.

Foszlányokban köd telepszik a Szamosra, amint Csenger után a hídhoz közelítünk. Amint meglódulna az autó, már fékezhet is, mert tábla jelzi a parányi falut. Persze, csak újabb módi a kocsi, mert Gere Pál a két háború közt álmodni sem tudott suhanó autóról, a távolság lerövidítéséről. Igen hosszú utat tettek meg képletesen és a valóságban is, mire a szamosbecsi ember kezdte jól érezni magát a saját falujában.

A tiszteletdíjas polgármester itt született 1934-ben. Édesapja, Gere László, rápolti születésű, földműves, a szamosbecsi Molnár Rózát vezette oltár elé. Nyolc gyermeknek adott életet. László és Róza rokkant nyugdíjas, Miklós tsz-tag, Lajos kőműves Dunabogdányban, Sándor könyvelő, Erzsébet postai alkalmazott, Ilona ápolónő Érden.

Pál a legidősebb, annak minden hátrányát megszenvedte. 1946-ban be kellett fejeznie az iskolát, mert apja magatehetetlen rokkantként tért haza a háború poklából. Tíz hold földet kaptak ’45-ben, így Pál már 13 éves korában pelyvásként dolgozott, egészen a katonai bevonulásáig, 1954-ig. Innen gyalogolt haza 56-ban, majd ismét az apjával dolgozott mint földműves. Ekkortájt ismerkedett meg Szeles Nórával, akivel 1958-ban kötöttek házasságot.

Felvásárló, tejbegyűjtő, italboltvezető lett, s ekkor jutott odáig, hogy befejezhette az általános iskola 7-8. osztályát, majd 1961-ben felvásárlási szakmunkásbizonyítványt szerzett Mátészalkán. A gyermekei közül Miklós 1959-ben született és a szülőkkel él. Zoltán 1962-es, a gépészeti szakközépiskolában érettségizett Mátészalkán, majd az Ajkai Bányász futballcsapata figyelt fel tehetséges játékára. Jelenleg Sopronban lakik, három éve Ausztriában dolgozik és futballozik.

Fordulópontot jelentett Gere Pál életében, amikor 1963-ban kinevezték vb-titkárnak. A következő esztendőben beiratkozott a Mátészalkai Közgazdasági Technikumba, ahol ’68-ban érettségizett és könyvelői, statisztikusi, tervezői képesítést szerzett. ’68-69-ben a tanácsakadémián tanult, ’73-ban különbözeti vizsgát tett, amely kétéves szakosított tanácsakadémiai képesítést nyújtott.

Első ténykedése a villanyhálózat korszerűsítése és a megyében az elsők között a törpevízmű építése volt. 1966-ban Szamostatárfalvával szerveztek közös községi tanácsot, ennek lett a vb-titkára. 1969-ben egyesültek a községek Csengerrel, és így a nagyközségi tanácsnál bízták meg Gere Pált a szakigazgatási szerv helyettes vezetői feladatával. Szervezési csoportvezetőként dolgozott 1988-ig.

Az első önkormányzati választáson 1990-ben indult és mint tiszteletdíjas polgármester elnyerte a választók bizalmát. A községben 1969 óta semmilyen fejlesztés nem történt addig. Közben megpróbálta őket is az emlékezetes árvíz, amelynek idején Gere Pál szervezte a védelmet és a lakosság kitelepítését.

Amint ’90-ben felmérték a lemaradást, első lépésként felújították a meglévő intézményeket, gondoskodtak a folyamatos üzemelésről. Modernizálták a polgármesteri hivatalt, hogy az ügyfélfogadás és a hatósági feladatok ellátása a kor színvonalán történjen. Két és fél kilométeren bitument terítettek az útra, kiépítették a gázhálózatot, a száznegyvenöt lakásból százharmincötben fűtenek gázzal.

Telefonhálózatot létesítettek, hatvanhét család kapcsolódhatott be az országos távhívásba. Mindkét beruházásnál gesztorságot vállaltak a környék településeinek támogatására. Most építik a víztisztítót, amelyhez csupán negyedrésznyi saját erőt kellett felmutatni.

A nem látványos, ám a lakosság komfortérzete szempontjából igen lényeges infrastrukturális beruházások mellett még a járdákat akarja felújítani, ravatalozót építene Gere Pál. Úgy véli, részletes rendezési terv birtokában telkeket alakíthatnának, bevásárlóközpont létesülhetne a határ közelében.

Úgy látja, a képviselő-testület helyesen döntött, amikor az önállóságot választotta. Hisz egy parányi faluban is megteremthetik a kényelmes, városi szintű életet a helybelieknek. Az, hogy a határszélre sodródott a település, nem jelenthet elzárkózást, távolságot és lemaradást a kultúra, a gazdaság, a közélet terén. Azon munkálkodott a különböző beosztásokban Gere Pál, hogy szülőfaluja gyarapodjon, fejlődjön, s azok, akiket nem sodort el a történelem és az erőltetett iparosítás családokat szétdúló vihara, megtaláljanak mindent Szamosbecsen, ami az értelmes, tartalmas életvitelhez szükséges.

Magánemberként is az értékteremtést tartja fontosnak. Gazdálkodással tölti szabad idejét. Egy hold gyümölcsösében jonatán- és starkingalmát termeszt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)